előfizetésem
Hírlevél
Szakértő arról, meddig érdemes ragaszkodni egy álomhoz és mikor kell elengedni
Van egy pont az életben, amikor választanunk kell: maradunk a biztosnál, vagy elindulunk valami felé, ami bizonytalan, de igazán a miénk. Az álmok követése azonban nem romantikus történet, hanem küzdelmekkel, kétségekkel és újrakezdésekkel teli út.
„Mindenkinek van egy álma…” - énekelte meg Harangozó Teri a hatvanas években. De vajon meddig éri meg mindent feladni egy vágyért, és nem a jelenben építeni valami reálisat, ami kiszámítható? Tamás Stella klinikai szakpszichológus-jelölttel erről beszélgetünk.
Társadalmi elvárások
Az élet furcsa játéka, hogy amíg mindenkinek be kell illeszkednie a társadalomba, addig az is szükségszerű, hogy legyenek az embereknek álmaik. A kettő azonban általában szöges ellentétben áll egymással. A legtöbb ember ugyanis nem átlagéletre vágyik, és nem szeretne az unalmas hétköznapok rabjává válni. Szedjük darabokra az álom fogalmát, hogy belássuk: a ködös álomkép talán nem is olyan elérhetetlen.
„Sokaknak egyáltalán nincsenek nagy álmaik. Persze az is filozófiai kérdéseket vet fel, hogy kinek mi számít nagy álomnak. Nagyon sokan nem egy nagy vágyálomban gondolkodnak, hanem apróbb célokban és értékekben keresik a boldogulást. Ilyen a boldog és támogató párkapcsolat, a megfelelő otthon vagy az anyagi biztonság. Aki viszont arra vágyik, hogy mondjuk egy világméretű céget alapítson, ahhoz hatalmas energiabefektetés és rengeteg munka szükséges.”
Így szokunk hozzá ahhoz, hogy kevesebbet kérjünk az élettől
A mindennapi élet megszervezéséhez sem kell nagy álom. Sőt, kifejezetten zavaró és hatalmas frusztrációval járhat, amikor valaki egy nagy álom lépései helyett a szürke mindennapokat kénytelen megoldani. Az egyik út, amely működhet azok számára, akik nem átlagéletre vágynak, ha a nagy célt lebegtetve maguk előtt kisebb lépésekre bontják az álmukat, és azon próbálnak haladni.
Az „álom” szóban persze eleve van valami elérhetetlen, így muszáj kisebb célokra bontani azt. Az üzleti életben például ez természetes: ott az úgynevezett délibáb-célokra sem elérhetetlenként tekintenek. De nézzük, hogyan tovább: „A jólétünkhöz mindenképpen fontos, hogy rendelkezzünk mindennapos autonómiával a saját életünkben, meglegyenek a kapcsolódásaink, valamint számunkra fontos és értelmes tevékenységeket végezzünk. Ezek nélkül a napi élet megoldhatatlanná válik.”
Egy álom követése jelentős belső erőforrásokat igényel, egy olyan erős embert, aki nemcsak hajlandó elhinni, hogy célja sikerülhet, hanem képes gátfutóként átugrani az élet adta nehéz és megpróbáltató akadályokat. Fontos megemlíteni, hogy mindenki elbukik útközben. Elkeseredik, megsértődik, „miért nem sikerül soha semmi” típusú mondatokkal bántja magát, aztán feláll, és továbbmegy. Lassan újra nekifut – és így tovább.
A társadalmi és családi elvárások sokakat már a nagy út megkezdése előtt, vagy nem sokkal utána eltántorítanak. Akit azonban nem sikerül, arra hatalmas út vár – fizikailag, lelkileg, mentálisan, minden értelemben.
„Mit szól majd a család, a környezet? Ezek az elvárások és nyomások mindenkinek az életében jelen vannak, és sajnos nem mindenki bírja. Igenis kövessük az álmainkat: el lehet érni, amit szeretnénk, de az egész egy problémahalmaz, nem pedig egy egyenes út. Ilyenkor belép az önhibáztatás is, ráadásul a mai közösségi média sokszor azt a hamis képet mutatja, hogy más már sikeres, elérte, amit akart, és kényelmesen, nyugalomban él. Ez azonban csak látszat.” - mondja a szakértő.
Mi valójában a siker?
A mai kor embere sokszor tévesen definiálja a sikert, hiszen az nem kizárólag egy élethosszig tartó nagy áttörés lehet. Siker az első lépés is, minden egyes akadály leküzdése, valamint a kitartás is. Az ember belső, kritikus hangja ugyanakkor napi szinten kérdőre vonja, sokszor kíméletlenül ostorozza.
„A belső hang, amely megszólal a kudarcok vagy nehezebb időszakok alatt, tulajdonképpen minden, amit valaha kritikaként hallottunk másoktól. Az agyunk úgy működik, mint egy szivacs: amikor pozitív megerősítéseket hallunk, azokat szívjuk magunkba, és ezek felvérteznek bennünket. Amikor azonban negatív és igazságtalan kritikával illetnek minket, az fáj, és sajnos később visszaköszön. A lényeg, hogy nem szabad elhinni mindent, amit mások mondanak.”
Ezért elképesztően fontos, hogyan beszélsz magadhoz, amikor hibát követsz el
Ezek a mondatok hatással vannak arra, hogyan reagálunk későbbi életünk során a nehézségekre. Az azonban, hogy egy rosszindulatú tanár vagy ismerős bántó dolgokat mond, nem határozhatja meg végleg a jövőnket. Arthur Schopenhauer német filozófus gondolata – „az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy neki tetszik” – tökéletesen mutatja, hogy bár cselekedhetünk úgy, ahogyan szeretnénk, a vágyainkat nem tudjuk egyszerűen megváltoztatni. Lehet tudatosan élni motiváció nélkül, és a jelenben keresni a jólétet és a nyugalmat, egyvalami azonban évekkel később hiányozni fog: az az ember, akivé válhattunk volna.
„Az emberben akár 50 évesen is ott lesz, hogy mi szeretett volna lenni, mit szeretett volna csinálni. Az úton meg lehet állni, de fontos, hogy arra induljunk el, amerre szeretnénk, mert egyik célból következik majd a másik, és így jutunk el egy olyan állomásra, amely igazán a miénk.”
Attól, hogy valaki megáll az úton, még lehet boldog. De ha valakinek lételeme a szenvedélye, azt nincs értelme feladni. Az önfeladás hosszú távon komoly mentális terheket okoz, és szorongáshoz vezethet. Siker lehet az is, ha valaki minden nap azt teheti, amit szeret – függetlenül attól, hogy ez anyagilag mennyire jövedelmező.
„Sokak számára nehéz élmény, ha lebeszélik őket valamiről. Az ember útja ugyanis formálja a személyiségét, és más úton sosem lehet az, aki szeretett volna lenni. Aki elég szerencsés ahhoz, hogy tudja, mit akar, annak azt nem szabad feladnia. Ez kívülről is látszik: a szeretettel végzett tevékenység mindig boldog embert eredményez.”
A cél „hozzávalói”
Nem az a lényeg, hogy valaki a legjobb legyen valamiben, hanem hogy önmaga lehessen. „A kulcs az, hogy legyen olyan mentor vagy közeg az ember mellett, amely megfelelően támogatja. Az önértékelés ugyanis képes felemelni az embert. Ezért ne a „legjobbat” keressük egy szakemberben, hanem azt, aki számunkra megfelelő, akivel együtt tudunk dolgozni.”
A sikeres élet egyik fontos jellemzője a makacsság, amely hosszú távon kitartássá válik. Kis lépésekben kell megtalálni azt a közeget, ahová az ember igazán illik. Bármilyen útnak a jelenben van az első lépése, csak el kell indulni a megfelelő irányba.
Ezért visel meg ennyire a kudarc, és így fordíthatod a javadra
„Szakmai közegeket kell keresni, akár a közösségi médiában is, ahol hozzánk hasonló embereket találhatunk. Mindenki illik valahová. Nagyobb cégeket is meg lehet keresni, vagy akár asszisztensként kezdeni, még idősebb korban is. Aki nagyon szeretne valamit, az rendkívül leleményes tud lenni – meg kell találni a lehetőségeket.”
Mit veszíthetünk? Semmit. Akit le lehet beszélni valamiről, azt le is fogják; akit nem lehet, az el fog indulni. Egy merészebb álom felé vezető úton is rengeteget tanul az ember: készségeket szerez, kapcsolatokat épít, formálja az álmát – és mindenekelőtt él.
„Mindenben van pozitívum, és érdemes is azt keresni. Olyan életet élni, amelyet az ember a saját döntése ellenére gyűlöl, teljes kudarc. Nem az anyagi jólét a legfontosabb, hanem az, hogy az ember mentálisan rendben legyen. Lehet a mának élni, ha valaki azt választja, de aki képes küzdeni és vállalja az utat, az hosszú távon rendkívüli életet építhet fel magának.”
