előfizetésem
Hírlevél
Nem csak az akaraterő, a genetika vagy a diéta számít a fogyásnál, hanem ez az egyszerű dolog
Már régóta tudjuk, hogy nem a testsúly határoz meg bennünket. Más kérdés az, hogy milyen okok vannak amögött, hogy valaki kicsit kerekebb, míg mások soványabbak az „ideálisnál”. Van, aki hízni szeretne, más fogyni. Minden egyes test mögött ott húzódik az életút, a megélt traumák, a genetikai örökség, valamint a mindennapok láthatatlan terhe. Mégis, az átlag ember gyakran leegyszerűsíti a dolgot: aki túlsúlyos az lusta, aki sovány, az meg nem eszik eleget. Az ítélet gyakori, gyors, a megértés azonban még mindig ritka.
Az, hogy valaki azért nem tud fogyni, mert lusta, nem csak felszínes, hanem kifejezetten káros nézet is. A testsúly kérdése ugyanis messze túlmutat azon, hogy valakinek mekkora az akaratereje. Az emberi szervezet ugyanis nem egy programozható dolog, egy gép, sokkal inkább egy komplex rendszer, amelyet biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők irányítanak.
A modern társadalom egyik gyakran megjelenő témája: az önkontroll romantikája. A „ha igazán akarod, meg tudod csinálni” szlogen szinte minden élethelyzetben megjelenik, legyen az a testsúly, az idő vagy éppen egy életcél. Ám a valóság ennél jóval árnyaltabb - mindegyik területen. Az önszabályozás képessége ugyanis nem egyenletesen oszlik el az emberben, valamiben jobb, valamiben kevésbé. Ettől vagyunk egyediek. Nem beszélve arról, hogy nem egy állandó tényező - lesznek időszakok, amikor jobban megy, míg máskor kevésbé leszünk sikeresek benne.
Az egyik olyan eleme ennek, amely jelentős hatással van a testünkre: a krónikus stressz. Ez a jelenség bizonyítottan rontja a döntéshozatali képességet és fokozza az impulzív viselkedést. Aki állandóan létbizonytalanságban él, érzelmileg megterhelő környezetben létezik, annak az energiatartalékai jelentős részét már alapból felemészti a túlélésért folytatott „harc”. Ezek azok a körülmények, amikor valaki, ha akar sem képes teljes mértékben egészséges életmódot folytatni. Ez már-már egy luxuscikké válik az életében, és itt nem kizárólag az ételekről van szó.
A másik befolyásoló akadály a perfekcionizmus. Azok, akik mindent vagy semmi alapon működnek, könnyen bele esnek az önszabotázs csapdájába. Egyetlen apró hiba, és máris feladják. A testsúly változása esetében ez pedig kifejezetten káros - főleg a nőknél, ahol a ciklus egyes szakaszaiban teljesen máshogy működünk. A fogyás vagy hízás sosem egy sprint, hanem egy maraton. De ami talán még fontosabb: nem mindenki ugyanonnan indul.
Ez az életfilozófia meg fogja szerettetni veled a legapróbb hibáidat is
A biológiai és a genetikai hatások
Sok dietetikus, egyéb szakember kijelenti, hogy nem okolhatjuk a genetikát a súlyunk miatt, hiszen csak töredék részéért felelős annak, hogyan nézünk ki. Valójában a genetika szerepe a testsúly alakulásában ma már megkerülhetetlen tény. Egyes emberek szervezete határozottan jobban raktározza az energiát, míg mások gyorsabb anyagcserével rendelkeznek. A hormonális különbségek: az inzulinérzékenység vagy a leptin működése, szintén jelentős hatást gyakorolnak az éhségre, valamint a jóllakottság érzésére.
Nem beszélve azokról az élethelyzetekről, amelyek biológiailag is átírják a test működését: ilyen a várandósság, a különféle betegségek, gyógyszerek, vagy éppen egy olyan egyszerű, ámde fontos dolog, mint az alváshiány. Ezek mind olyan tényezők, amelyek mellett hiába tartjuk magunkat kontroll alatt, sosem tudjuk elérni az álomalakot. De a test nem egy ellenség, hanem egy alkalmazkodó rendszer. Sokszor éppen az történik, hogy a szervezetünk védekezik, tartalékol, lassít, ellenáll, miközben a külvilág ezt lustaságnak tekintheti.
„A testsúly megváltoztatására való törekvésben a személyek gyakran találhatják szembe magukat olyan megjegyzésekkel is, hogy “csak lusták”, ezért nem megy nekik a fogyás vagy hízás. Az önszabályozásról gyakran úgy beszélünk, mintha egy stabil személyiségjegy lenne: vagy van, vagy nincs.” - mondta el Horváth Milla, pszichológus, PhD hallgató, aki hozzátette, hogy valójában az önszabályozás nem fix tulajdonság. Ez egy energiaigényes folyamat, erősen érzelemfüggő, stresszérzékeny, és jelentős mértékben befolyásolja a környezet is.
„Valaki lehet rendkívül fegyelmezett és strukturált a munkájában, mégis nehézséget élhet meg az evéssel kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy az evés nem pusztán viselkedés, hanem sokszor érzelemszabályozás, jutalmazás, megnyugtatás, sőt az identitás része is. Ami kívülről önkontroll-hiánynak tűnik, az sokszor valójában egy érzelemszabályozási stratégia.”
A társadalmi közeg láthatatlan nyomása
A testsúly kérdése azonban nem választható el attól az élethelyzettől, amelyben a mindennapjainkat töltjük. Az élelmiszeripar olcsó, magas kalóriatartalmú termékekkel árasztja el a piacot, miközben az egészséges alternatívák gyakran drágák és nehezen hozzáférhetőek. Az időhiány, a túl sok munka, valamint a városi életmód sem segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat - sőt, kompromisszumokra kényszerítenek bennünket.
És akkor még meg sem említettük a média irreális testideáljait, amelyek elérhetetlen mércéket állítanak elénk. „Mostanában úgy érzem, hogy az emberek szerint az önelfogadás és „body positivity” szinte egyenlő az egészségtelen állapotok validálásával. Pedig ez nem így van. Saját külsőnk és testünk elfogadása létezhet az egészségességre való törekvés mellett. Sőt, hosszú távon fontos motiváló erő a testünk szeretete és az efelé érzett törődés igénye az egészségesebb testsúlyra való törekvésben.”
Még mindig koplalással és futással akarsz fogyni? Ideje felébredni!
Talán nem mondunk újat azzal sem, hogy a szakember szerint a modern testideál ellenére a vékony testalkatúaknál is megjelenhet a saját testképpel kapcsolatos szeretet és elfogadás hiánya. „A hangsúly önmagunk elfogadásában nem kinézetünkön, hanem az aktuális és ideális állapot közötti szakadékon van. Így a testünkkel kapcsolatos elégedetlenség előfordulhat bármilyen külső esetében.”
A kóros soványság és hízási nehézség esetén ugyanúgy ott van az önszabályozási komponens, de egészen más irányból. „Itt gyakran erős kontrolligény, a testváltozástól való szorongás, illetve identitáskérdés jelenik meg (»én mindig ilyen voltam«). Sok esetben nem az evésre való képtelenség a probléma, hanem a mögöttes hiedelmek: »ha hízom, elveszítem a kontrollt«, »nem leszek szerethető«, vagy »nem leszek önmagam« - és mindezek részben a társadalmi közegnek, a közösségi médiának, valamint a környezet által »elfogadott testalkatnak« köszönhető.”
Az előítéletek testi és lelki következményei
A túlsúllyal vagy soványsággal kapcsolatos stigma azonban nemcsak lelkileg van hatással az emberre, hanem bizony fizikai következményekkel is járhat. A megszégyenítés, a kirekesztés és az állandó kritika fokozza a stresszt, amely éppen azokat a mechanizmusokat aktiválja, amelyek a súlygyarapodást segítik elő. Sok érintett inkább kerüli is az orvosi ellátást vagy a közösségi tereket, ami további problémákat szül. Fontos lenne mindenkinek tisztáznia magában, hogy a szégyen megbénít bennünket.
„A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy az illető képtelen szabályozni magát, hanem komplex társadalmi, pszichés és biológiai tényezők gátolják az egészséges állapot elérést. A sikertelen fogyás vagy hízás tehát részben kapcsolódhat önszabályozási nehézséghez, de ritkán pusztán akaraterő kérdése. Gyakran mélyebb érzelmi, identitásbeli és hiedelem szintű konfliktusok állnak a háttérben.” - tette hozzá a szakember, majd kifejtette, hogy érdekes módon sok esetben nem az önszabályozás hiánya okozza a problémát, hanem éppen annak túlműködése.
„A perfekcionista működésben a személy rendkívül magas elvárásokat támaszt önmagával szemben: ha nem tudja »tökéletesen« betartani az étrendet vagy az edzéstervet, könnyen feladja az egészet. Gyakori a fekete-fehér gondolkodás is – »ha már ettem egy szelet süteményt, akkor mindegy az egész nap« –, ami gyorsan átcsap kontrollvesztésbe.”
Nem biztos, hogy megéri kalóriaszámláló appokat használnod, elmondjuk, miért
Új megközelítések alkalmazása
Az utóbbi években egyre több szakértő hangsúlyozza, hogy a testsúly kérdését teljes egészében kell vizsgálni, nem egyénekre lebontva. Az együttérzés, az egyéni különbségek figyelembevétele, valamint a reális célok kitűzése mind kulcsfontosságúak. Nem arról van itt szó, hogy az adott személynek nincsen felelőssége a súlyát illetően, sokkal inkább arról, hogy ezt a felelősséget meg kell nézni több szemszögből is - mint az említett környezet, genetika vagy életmód.
Ezzel Horváth Milla is egyetértett, ráadásul úgy gondolja: egy pszichológus több szinten tud támogatást nyújtani a testsúllyal kapcsolatos nehézségek esetén. „Segíthet a testtel való kapcsolat újraépítésében, vagyis abban, hogy a kliens ne ellenségként vagy projektként tekintsen a testére, hanem partnerként. Fontos szerepe lehet a stresszcsökkentésnek, mivel a tartós feszültség jelentősen befolyásolja az életmódot és a motivációt. Dolgozhatnak az étkezéssel kapcsolatos szorongás oldásán, az irreális testideálok átkeretezésén, valamint az önelfogadás megerősítésén is. Emellett támogatást nyújthat a testhez vagy – ha jelen van – a betegséghez kapcsolódó identitáskrízis feldolgozásában, illetve a motiváció tisztázásában és reális, fenntartható célok kialakításában.”
