előfizetésem
Hírlevél
Mindig a fogyókúráról beszélünk, pedig rengeteg embert érint, hogy nem tud eleget hízni
A wellnessipar hozományaként a feszes hasizmok, a „nyárra formába jövök” testek, valamint a kalóriadeficitet hirdető életmódok az utóbbi években egyre nagyobb teret nyertek magukban. A mindennapi beszélgetésekben sokszor fordul meg a fogyásról való kommunikáció, hiszen sokak élete ekörül forog. Mintha az emberi test csak egyetlen irányba mozdulhatna: lefelé a mérlegen. De vajon mi történik azokkal, akiknek épp az ellenkező lenne a céljuk? Akiknek a hízás nem bűn, hanem egy olyan vágyott állapot, amit valami miatt nem tudnak elérni. Az izmosodás, az egészséges testalkat nem hiúság, hanem az önazonosság része.
A soványság sokáig egy privilegizált esztétikai kategória volt, és sokszor sajnos még ma is az. Ám a túlzottan alacsony testsúly, a nehezen gyarapodó izomtömeg, valamint a csontos test mögött sokszor éppen ugyanaz az összetett testi és lelki történetek húzódnak, mint a túlsúlyos esetében. Csakhogy ezek a történetek ritkábban kapnak hangot.
A „de jó neked, bármit ehetsz” kifejezés bár nem tűnik károsnak, azonban sokszor félig irigyen, félig tréfásan mondjuk ezt másoknak. A mondat jelentése mögött azonban van egy kis félreértés. A gyors anyagcsere, az ektomorf testalkat, valamint a krónikus emésztőrendszeri problémák sok esetben nem ajándékok az adott személy számára, hanem kihívások. Aki nehezen hízik, annak az evés gyakran nem élvezet, hanem kötelesség. A napi ötszöri-hatszori étkezés számos esetben nem kellemes, ráadásul folyamatos logisztikát igényel. Az izomépítéshez szükséges kalóriatöbblet pedig sokszor jár fizikai diszkomforttal, puffadással, valamint teltségérzettel.
Különösen igaz ez azokra, akik valamilyen krónikus bélrendszeri betegséggel élnek, mint az gyulladásos bélbetegség (IBD) vagy az irritábilis bél szindróma (IBS). A felszívódási zavarok, a hasi fájdalom, a kiszámíthatatlan tünetek olyan biológiai akadályt jelentenek, amelyen minden egyes plusz kilogrammért meg kell küzdeni.
„Ezek az esetek nagyon alulreprezentáltak a médiában. Főleg a vékony testalkatúak találják magukat sokszor szemben ítélkezéssel, ha a testsúlygyarapodással kapcsolatos nehézségeikről beszélnek. Olyan végletekkel találhatják szembe magukat, mint: “Inkább örülj neki, hogy ilyen vékony vagy!”, “Hát rádfér, úgy nézel ki, mint egy csontváz.” Vagy a tipikus “Csak egyél többet” hozzászólással.” - mondta el Horváth Milla, pszichológus, PhD hallgató, aki hozzátette, hogy a modern társadalmi ideál nem mindenki számára reális és egészséges cél.
A krónikus stressz szó szerint „megfekszi a gyomrunkat”: ilyen következményekkel járhat
A kérdés, amiről ritkán esik szó
„Ez tudom egy nagyon provokatív példa, de nézzük meg mi a párhuzam a kettő között. Előbb viszont tisztázzuk, hogy a “vékony test” vagy az “alacsony testsúly” nem egyenlő az anorexia nervosával. Az egészséges külső és testsúly sokféle lehet, ezt tartsuk észben. Akkor beszélhetünk problémáról, amikor a testsúly a magassághoz mérten túl alacsony, az elérendő cél irreális, a saját testképpel való elégedettség túlzott nehézséget jelent és akár egészségügyi következmények jelentkeznek - például menstruáció elmaradása, hajhullás, hormonális problémák. A modern társadalmi testideál nem mindenki számára egészséges és reális cél. A túlzott korlátozás és testsúlyvesztés tehát sokszor egy valós veszély és probléma.”
Azok számára, akiknek a hízás vagy az izmosodás jelent kihívást, a nehézség általában nem csak a kalóriák és fehérjék kérdése. A krónikus stressz, amely az IBD és az IBS esetében is tünetfokozó tényezők, folyamatos készenléti állapotban tartják a szervezetet. A megemelkedett kortiszolszint gátolhatja az izomépítést, csökkentheti az étvágyat, valamint ronthatja az emésztést. De nem csak ez jelenthet problémát.
„Mint ahogy a dohányzás esetében is, a kórosan alacsony testsúlynak is komoly egészségügyi következményei lehetnek. Sokszor a kalóriaszámolás, korlátozás, túl sok edzés hasonlóképp jelenik meg, mint egy függőség. Ezek a viselkedések sok időt emésztenek fel, épp úgy, mint a napi 5-6 cigiszünet. Ezen szokások megváltoztatása sok előnnyel járhat, ha valóban kórosan alacsony testsúlyról beszélünk: több energia, kiegyensúlyozott hangulat, alacsonyabb szorongás, megfelelő társas kapcsolatok. Pont úgy, ahogy a dohányzásról való leszokás is sok ilyen előnnyel jár.” - mondta el a pszichológus.
Majd hozzátette, hogy bár a dohányzás és az alacsony testsúly nagyban különböznek, mégis látni, hogy viselkedés szintjén milyen párhuzamok lehetnek a két jelenség kapcsán. A test és a lélek között fennálló finom idegi és hormonális kapcsolat igazi biokémiai hullámvasút. Amikor a stressz krónikussá válik, a szervezet átkapcsol a túlélő üzemmódba, ilyenkor pedig nem izmot épít, nem raktároz, nem gyarapodik, éppen ellenkezőleg: spórol, védekezik.
A krónikus stressz szó szerint „megfekszi a gyomrunkat”: ilyen következményekkel járhat
Amikor a testünk az ellenségünk
AZ IBD-vel vagy IBS-sel élők gyakran érzik úgy, hogy a testükkel való kapcsolat nem olyan, mint régen. A hasuk gyakran görcsöl, később pedig jön a sürgető széklet. Az étkezés többé már nem közösségi élmény, hanem egy hatalmas kockázati tényező. Az állandó bizonytalanság pedig csak még tovább rontja az étvágyat. Aki fél az ételtől, az ritkán eszik felszabadultan. Aki pedig nem érzi magát biztonságban a testében, annak nehéz lesz rendszeresen és tudatosan többlet kalóriát bevinni. A testtől való eltávolodás azonban egyfajta túlélési stratégia. Amikor a test fáj, kiszámíthatatlanul reagál, akkor a lelkünk is próbál távolságot tartani. A probléma, hogy az izmosodáshoz, az alakformáláshoz jelenlétre és tudatosságra van szükség.
Vannak, akik a stressztől híznak, míg mások fogynak.
A krónikus betegségek önmagukban is pszichés terhet jelentenek. Az orvosi vizsgálatok, a diétás megszorítások, a fellángolástól való félelem mind-mind stresszornak számítanak. A szervezetünk ilyenkor védekező üzemmódba kapcsol, ezáltal gyorsul a szívverés, változik az emésztés, ami hosszú távon lebontó irányba tolhatja el az anyagcserét. Ez még jól is hangozhatna néhányunknak, ha ennek nem az lenne a következménye, hogy a tápanyagok sem szívódnak fel rendesen.
45 kilótól szabadult meg az influenszer: autoimmun betegséggel és pajzsmirigy alulműködéssel
A rossz hír, hogy ebben az állapotban nem lehet izmot építeni. Ehhez a testünknek biztonságban kell éreznie magát. Regenerációt igényel, alvást és pihenést. Aki állandó készenléti állapotban van, mert fél az esetlegesen megjelenő tünetektől, szégyelli a testét, mert meg akar felelni az elvárásoknak, annak a szervezete sosem fog építő üzemmódba kapcsolni.
A hízás nem sprint, hanem maraton
Ahogy fogyni sem lehet egyik napról a másikra, úgy hízni sem. És ez nem pusztán dietetikai kérdés. A legtöbb esetben szükség van pszichológiai támogatásra, stresszkezelési technikák elsajátítására, testtudatos fejlesztő módszerekre. Lehet ez jóga, mindfulness, relaxáció, amelyek bár nem csodaszerek, segíthetnek az idegrendszer újrahangolásában. A cél nem csak az a néhány kilogramm plusz, hanem az, hogy ezek az emberek megbékéljenek a testükkel.
„A valódi cél nem a mérlegen látható szám, hanem a testtel való biztonságos, stabil és együttműködő kapcsolat kialakítása. Ez pedig ritkán kizárólag egyéni munka: sok esetben a több szakemberrel való együttműködés – például orvos, dietetikus és pszichológus közös munkája – hozza meg a legjobb eredményt.”
