előfizetésem
Hírlevél
A pszichológus szerint ez történik a személyiségeddel, ha rendszeresen hazudsz
A legtöbben nap mint nap mondunk kisebb-nagyobb hazugságokat, de nem mindegy, mi áll a háttérben. Míg egyes torzítások önvédelemből születnek, mások tudatosan a másik ember befolyásolását szolgálják – és idővel a személyiségünket is átformálhatják. Pszichológus segítségével mutatjuk meg, hol húzódik a határ, és mi történik, amikor már saját magunk számára is elmosódik a valóság.
A hazugság mindennapi jelenség: kitalált történetek, udvariasság miatti torzítások, vagy akár komolyabb megtévesztések formájában jelenik meg az életünkben. Nem minden hazugság egyforma azonban. Van, amikor védekezésként szolgál, és van, amikor tudatos eszközzé válik mások befolyásolására.
„Alapvetően két pólusról beszélhetünk: a védekező és a manipulatív hazugságról. A védekező hazugság célja, hogy valamilyen módon csökkentse a szorongást. Segít elkerülni a szégyenérzetet, és az önértékelés védelmét szolgálja. Ennek egyik gyakori formája a bagatellizálás, amikor az illető kisebbíti a történtek jelentőségét, hogy kevésbé legyen megterhelő számára” – fejtette ki Dr. Makai Gábor pszichológus.
Ezzel szemben a manipulatív hazugság esetében a hangsúly a kontrollon és az előnyszerzésen van a szakértő elmondása szerint. Ilyenkor az egyén nem az énképét védi, hanem a hazugságot tudatos eszközként használja arra, hogy befolyásolja a másikat. Ez a működés inkább a másik félre irányul,
és gyakran empátia nélküli, tudatos viselkedésként jelenik meg.
Te is hamarabb észleled, hogy valaki rosszat akar, mint hogy megszólalna?
„Fontos azonban, hogy a hazugságokat nem lehet mindig egyértelműen egyik vagy másik kategóriába sorolni. Bizonyos helyzetekben az ember egyszerre torzíthat a valóságon önvédelemből, miközben manipulatív elemek is megjelennek a viselkedésében” - tette hozzá a pszichológus. A kulcskérdés az, hogy mindez mennyire tudatos. Az önvédelmi hazugságok többnyire spontán, automatikus reakciók, míg a manipuláció esetében nagyobb szerepet kap a tudatosság, és gyakran előre megtervezett torzításról van szó. A motiváció is eltér a szakértő szerint: önvédelemnél az a cél, hogy „ne fájjon annyira”, vagyis csökkenjen a belső feszültség. A manipulatív hazugság mögött ezzel szemben az a szándék áll, hogy az egyén irányítani akarjon, kontrollt szerezzen, és hatást gyakoroljon a másik emberre.
A gyakori hazugság hatása a személyiségre
Ha a valóság torzítása rendszeressé válik, az fokozatosan beépülhet a személyiség működésébe. „A gyakori hazugság hatással van a személyiség működésére. Ha a valóság torzítása az ember életének részévé válik, akkor idővel belső működésmóddá szilárdul. Érdekes folyamat, hogy amikor valaki folyamatosan torzítja a valóságot, egy idő után hozzászokik ehhez, és szinte észre sem veszi, hogy már nem a tényleges valóságot közvetíti.
Egyre rugalmasabban kezeli azt, hogy mi igaz és mi nem, és a történeteket úgy alakítja, hogy számára kedvezőbb kimenetelt biztosítsanak. Ennek következtében fokozatosan távolodik a valóságérzékeléstől, hiszen ha valaki állandóan meghamisítja a valóságot, egyre kevésbé érzi annak határait” – magyarázta Dr. Makai Gábor.
A folyamat elején még jelen van a szorongás és a bűntudat. Ezek az érzések jelzik a szakértő elmondása szerint, hogy a belső értékrend és a viselkedés között feszültség van. Idővel azonban, ahogy a hazugság egyre megszokottabbá válik, ez a feszültség csökken. A szorongás és a bűntudat háttérbe szorul, már nem jelenik meg olyan erősen, és nem vált ki jelentős érzelmi reakciót. Mintha „nem ütné ki az érzelmi biztosítékot”, így a torzítás egyre inkább természetes működésként épül be a mindennapokba.
Bizalomvesztés és torzuló énkép
A rendszeres hazugság az önképet is átalakítja. „A hazugság nemcsak a valóság érzékelésére, hanem az emberi kapcsolatokra is mély hatást gyakorol. Az, aki rendszeresen torzítja a valóságot, gyakran hajlamos feltételezni, hogy mások is hasonlóan működnek. Saját viselkedését kivetíti a környezetére, ami megingatja a bizalom alapjait. Emiatt sokszor kerüli a mélyebb kapcsolatokat, vagy nehezen engedi közel magához a másikat, így a kapcsolatai felszínesek maradnak” – fejtette ki a szakértő.
A pszichológus elmondta, hogy ezzel párhuzamosan az énkép is torzulni kezd. Ha a valóság meghamisítása belső működésmóddá válik, az egyén fokozatosan átírja saját értékrendjét is: elmosódik a határ aközött, mi számít jónak vagy rossznak, mi elfogadható és mi elítélendő. Ez a működés egy idő után eszközzé válik a számára, amelyet arra használ, hogy előnyhöz jusson vagy előrehaladjon az életben.
A pszichológus szerint ez az oka annak, ha gyakran hazudsz
„Hosszú távon az ember önképe is ehhez a torzított működéshez igazodik. Egy módosított, részben hamis énkép alakul ki, amely visszahat a viselkedésére és döntéseire. Ez azonban nem egyik napról a másikra történik, hanem egy fokozatos folyamat eredménye. Mire idáig eljut valaki, a hazugság már nem egyszerű védekező eszköz, hanem tudatosan vagy félig tudatosan használt, manipulatív működésmóddá válik”.
Van kiút a hazugság spiráljából?
A változás első lépése annak felismerése, hogy a hazugság milyen funkciót tölt be az életben. Milyen előnyöket ad, és milyen veszteségekkel jár? „Az első lépés annak felismerése, hogy mit ad a manipuláció, és milyen félelmek állnak mögötte. Ha ezeket azonosítjuk, lehetőség nyílik arra, hogy egészségesebb módokon csökkentsük a belső feszültséget, és másképp reagáljunk a helyzetekre. Ebben segíthet az önismeret fejlesztése, a konfliktuskezelés tanulása és új készségek elsajátítása, amelyek erősítik a valódi kontrollérzést” – magyarázta a szakértő.
A legnagyobb kockázat tehát nem pusztán a mások megtévesztése, hanem az, amikor az egyén elveszíti a kapcsolatot a saját valóságával. Az őszinteséghez való visszatérés ezért nemcsak erkölcsi kérdés, hanem a belső stabilitás és a hiteles élet alapfeltétele is.
