előfizetésem
Hírlevél
Ez az egyszerű oka annak, hogy mindig elérhetetlen partnert választasz magadnak
Sok olyan történet van, amik már szinte kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Egy új kapcsolat is sokszor indul ígéretesnek. A másik fél izgalmas, titokzatos, karizmatikus, aztán lassan kiderült, hogy érzelmileg elérhetetlen vagy egyszerűen nem áll készen a valódi kötődésre. A kapcsolat bizonytalan alapokra épül, végül ugyanezzel a felismeréssel véget is ér, hiszen rájövünk arra: megint egy elérhetetlen embert választottunk.
Sokan ilyenkor a véletlent, a balszerencsét vagy a felszínes párkapcsolati kultúrát okolják, valójában azonban egy sokkal árnyaltabb magyarázat is létezik erre a jelenségre. A kutatások szerint ugyanis a párválasztásunk gyakran nem spontán döntések sorozata, hanem egy sokkal mélyebb, gyermekkorban kialakult kötődési minták hozománya. Ezek olyan tényezők, amelyek láthatatlanul bár, de befolyásolják azt, hogy ki mellett kötünk ki. Nem beszélve arról, hogy észrevétlenül terelnek bennünket bizonyos típusú emberek felé.
Gyermekkori események, amelyek hatással vannak a felnőtt kapcsolatainkra
A kötődéselmélet szerint az első érzelmi kapcsolataink - amelyek jellemzően a szülőkhöz, gondozókhoz köthetőek - formálnak alapot azzal kapcsolatban, hogy később a közelséget, a biztonságot és az intimitást milyen formában értelmezzük. Amikor egy gyermek következetes, ámde kiszámítható figyelmet kap, akkor nagyobb eséllyel alakul ki benne az úgynevezett biztonságos kötődés. Az ilyen emberek felnőttként is könnyebben bíznak meg másoknak, és a kapcsolataiban nem a bizonytalanság, hanem az együttműködés lesz az alap.
Mások azonban olyan otthonban, környezetben nőnek fel, ahol a szeretet feltételekhez kötött. Sokszor kiszámíthatatlanok a szülők, akik emellett érzelmileg is távolságtartóak. Ilyenkor a gyermek megtanul alkalmazkodni, így hol túlzott közelséggel próbálja meg felhívni magára a figyelmet, hol pedig teljesen magába zárkózik. Ez a stratégia később is vele marad, gyakran úgy, hogy nem is tud róla. A pszichológusok ezért emlegetik gyakran azt a mentális térképet, amely megmondja, hogy milyen kapcsolatok tűnnek ismerősnek, és biztonságosnak, még akkor is, ha valójában csak fájdalmat okoznak.
Így élhetsz boldog párkapcsolatban akkor is, ha szorongó vagy elkerülő kötődő vagy
Az elérhetetlenség vonzereje
Az egyik legérdekesebb dolog az, amikor valaki újra és újra távolságtartó partnert választ magának. Mindez egy kívülálló számára gyakran érthetetlen. Hogy miért vonzó valaki, aki nem ad valódi figyelmet, nem biztosítja a megfelelő stabilitást? A válasz részben az ismerősség érzésében keresendő. Az agyunk ugyanis különös módon ragaszkodik a megszokotthoz - még akkor is, ha az nem ideális a számára.
Ha például valaki gyerekként azt tapasztalja, hogy a szeretetet csak kiérdemelni lehet, küzdeni kell érte, akkor felnőttként a könnyen elérhető, stabil kapcsolat már-már idegennek tűnhet a számára. Az elérhetetlen pár pedig egy ismerős terepnek számít. A bizonytalanság, a várakozás, a másik hangulatának figyelése - ezek mind felelevenítik a gyermekkori érzelmeket. A kapcsolat ilyenkor már nem csak a mi történetünk, hanem egy régi minta újraélése.
„A remény hal meg utoljára”- gyakran emlegetett mondat, ami itt is igaz. A pszichológusok gyakran emlegetik azt a jelenséget, hogy valaki tudattalanul reménykedik: majd most sikerül megszereznie egy távolságtartó ember szeretetét, és akkor majd végre átírhatja a múltat. Ennek hatása azonban nagyon erős érzelmi töltetet adhat egy kapcsolatnak. A bizonytalan fél minden rezzenése óriási jelentőséget kap, hiszen megerősíti a reményt, hogy a történet másképp is végződhet.
De aztán jön a feketeleves. Valljuk be, a valóság gyakran sokkal árnyaltabb ennél. A kapcsolat ugyanis végül ugyanabba a zsákutcába kerül, a csalódás pedig egyre mélyebbé és mélyebbé válik. Itt már nemcsak a jelenről van szó, hanem egy régi hiányról, ami talán sosem gyógyul be. Terápia nélkül legalábbis biztosan nem.
A fordulópont: az ismétlődés realizálása
Sok ember számára akkor jön el a megváltás, amikor ráeszmél arra: folyamatosan ugyanazt a hibát követi el. A partnerek neve és arca bár változik, a történet lefolyása ugyanaz. Először van egy kezdeti lelkesedés, aztán a fokozódó bizonytalanság, az érzelmi távolság, végül ugyanúgy szakítás a vége, ahogy korábban.
„A kötődéssel kapcsolatos dinamikák már gyermekkorban kialakulnak. A pszichológiában kötődési stílusokról beszélünk, melyek a kapcsolaton belüli biztonságérzetünket jelentik és erősen befolyásolják kapcsolataink minőségét, sikerességét.” - mondta el Andrikó Noémi, pszichológus, aki szerint hogyha bizonyos mintázatok ismétlődően visszatérnek, akár a párválasztás, akár pedig a kapcsolati működésünk terén, akkor szinte biztos, hogy valami mélyebb, önismereti szempontból relevánsabb okra kell gondolnunk.
Ilyen egy karmikus kapcsolat, amikor már az elején érzed, hogy dolgotok lesz egymással
„Mivel az ismétlődés azt jelenti, hogy többször is megtörtént már egy hasonló forgatókönyv, így nehéz lenne szimplán csak egy balszerencsés helyzetnek tulajdonítani ezt az egészet. A szoros, közeli kapcsolatainkban valamilyen módon mindig megjelenik a kötődési stílusunk. Amennyiben biztonságosan kötődünk, akkor el tudjuk hinni azt, hogy partnerünk a nehéz helyzetekben is támaszt tud nekünk nyújtani és a legrosszabb napunkon is önmagunk tudunk lenni, annak tudatában, hogy számíthatunk rá. Azonban, hogyha bizonytalanul kötődünk, akkor nincs meg bennünk a korábban említett bizalmi forma a partnerünk irányába.” - tette hozzá, majd kiemelte, hogy nincs minden veszve. Nem kell örökké így élnünk.
„A jó hír azonban az, hogy kellő önismerettel, önreflexióval és akár szakmai segítséggel felül tudjuk írni a gyermekkorban kialakult mintázatainkat és el tudunk érni egy számunkra kedvezőbb állapotot a kapcsolati működésünk tekintetében.” A kötődési mintákra tehát nem kell végzetként tekinteni. Bár mélyen gyökereznek, ha elkezdjük magunkban tudatosítani a dolgokat, akkor jelentős változásokat érhetünk el. Amikor valaki felismeri a folyamatot, máris egy lépéssel közelebb kerül a változáshoz.
A stabil, támogató kapcsolatok pedig képesek lehetnek lassan átformálni a régi mintákat. Ez lehet egy kiegyensúlyozott párkapcsolat, egy terápiás folyamat, egy új baráti kör. Az új tapasztalatok ugyanis idővel fokozatosan átírják a belső élményeinket, amik addig a bizonytalanság felé toltak bennünket.
A múlt csendes irányítása
A kötődési minták esetében a legnagyobb probléma, hogy általában láthatatlanul működnek. Nem érezzük azt, hogy a régi séma nehézséget okozna a kapcsolatainkban. Inkább úgy tűnik, mintha tényleg egyszerűen csak ilyen emberekhez vonzódnánk. Ezt a jelenséget a legtöbb esetben a kémia vagy a megmagyarázhatatlan vonzalom magyarázataként emlegetjük. Mint, amikor valaki belép egy szobába, és hirtelen azonnal minden szem rá szegeződik. A pszichológia szerint azonban ez az érzés sokkal inkább a gyerekkorunk lenyomata. Egy finom jelzés, hogy valami akkor nem volt rendben.
Sajnos a probléma az, hogy a belső mintáink szinte kizárólag mindig gyorsabban dolgoznak, mint a tudatos gondolkodás. Már az első beszélgetések és gesztusok során is kialakulhat olyan benyomás, hogy „ő valahonnan ismerős”. Ez az érzet pedig sokszor nem egyensúlyt és harmóniát ígér, hanem
egy régi, berögződött esemény újraélését hordozza magával.
Egy őszinte kapcsolatban a kötődés nem elveszi a szabadságot, hanem biztonságos teret nyújt
Új történetek megteremtése
A változás első lépése mindig az, hogy elkezdjük megfigyelni a saját választásunkat. Milyen emberekhez vonzódunk? Milyen érzések jelennek meg bennünk a kapcsolat elején? Izgalom? Bizonytalanság? Várakozás? Esetleg nyugalom vagy biztonság? Érdekesség, hogy amikor valaki végre egy olyan emberrel találkozik, aki érzelmileg kiegyensúlyozott, elérhető, ott a kapcsolat eleje kevésbé lángoló vagy izgalmas. Nem azért, mert nincs meg a kémia, hiányozna az intimitás, hanem pontosan azért, mert nincs meg benne az a drámai hullámvasút, amit korábban szenvedélynek tekintettünk.
A pszichológusok is úgy gondolják, ez az a pont, ahol új döntéseket hozunk. Amikor felismerjük, hogy a nyugalom az nem unalom, hanem stabilitás és biztonság. Ekkor lassan elkezdünk másfajta kapcsolatokat keresni, választani, amelyek egész életünkben elkísérhetnek. Miért fontos ez?
Mert a párválasztás nem véletlen. Amikor családot szeretnénk alapítani, akkor a múlt és a jelen folytat egymással beszélgetést, hogy mi az, ami korábban működött és mi az, ami nem. De ez sem azt jelenti, hogy folyamatosan újra kell élnünk azokat a dolgokat, eseményeket, amelyek korábban nem váltak be, nem töltöttek el biztonsággal bennünket. A láthatatlan minták tehát erősen hatnak ránk. De nem szabad hagynunk, hogy uralják az életünket. Ha sikerül megérteni őket, akkor lehetőségünk adódik arra, hogy a régi élményeket, érzelmeket újraírjuk, ezáltal új történetet kezdjünk. Egy olyat, amiben a közelség nem félelmetes, nem küzdelmes, hanem természetes.
