előfizetésem
Hírlevél
Rég nem igaz, hogy az óceán olyan hatalmas, hogy az ember nem tudja igazán károsítani
Milliók töltik a nyári vakációjukat a tengerek, óceánok közelében, nem véletlenül, hiszen a bolygónk jelentős részét borító vízi élővilág lenyűgöző látványt nyújt. De vajon meddig?
Ha szóba kerülnek az óceánok, már nemcsak a nyaralás jut az eszünkbe, ugyanis egyre többet hallani a korallzátonyok pusztulásáról, a műanyagszennyezésről, valamint a túlhalászat nyomán felboruló ökológiai egyensúlyról. De vajon hol tartunk most? Erről beszélgettünk Dr. Ari Csilla tengerbiológussal, a Jövő Óceánjaiért Alapítvány vezetőjével.
Mennyire súlyos jelenleg a tengerek állapota?
A helyzet komoly, de nem reménytelen. Ma a tengereket egyszerre terheli a túlhalászat, a savasodás, az oxigénszint-csökkenés, a műanyagszennyezés és a part menti élőhelyek pusztulása. Ezt a FAO (Food and Agriculture Organization) monitorozza, az egyik legfontosabb nemzetközi szervezet, amely nyomon követi a halállományok állapotát, elemzi a túlhalászat mértékét, valamint ajánlásokat ad a fenntartható halászatra. A legfrissebb globális értékelés szerint a halállományok körülbelül 35,5%-a túlhalászott, vagyis biológiailag nem fenntartható szinten hasznosított. Ugyanakkor ahol erős, tudományalapú halászati szabályozás van, ott az állományok sokkal jobb állapotban vannak.
A túlhalászat leginkább a lassan növő, későn szaporodó fajokat érinti, például a cápákat, rájákat, tonhalakat, kardhalakat, tőkehalféléket és egyes mélytengeri halakat. Különösen sérülékenyek azok a fajok, amelyek a tápláléklánc csúcsán állnak, mert kevesebb utódot hoznak létre, és lassabban regenerálódnak.
Mely régiók számítanak ma a legveszélyeztetettebbnek?
A világ tengerei nem egyenletesen vannak veszélyben: a legkritikusabb régiók azok, ahol több probléma jelentkezik egyszerre. Ilyen például a Földközi-tenger és a Fekete-tenger, ahol a túlhalászat, a szennyezés, és az erős part menti terhelés együtt hat, valamint Nyugat-Afrika partvidéke, ahol az ipari halászat és a gyenge szabályozás súlyosan veszélyezteti a helyi ökoszisztémákat és közösségeket.
Hasonlóan sérülékeny Délkelet-Ázsia és a nyugati Csendes-óceán térsége, ahol a magas népsűrűség és az élelmiszerigény óriási nyomást gyakorol a tengerekre, illetve a korallzátonyok régiói, amelyek a felmelegedés és a korallfehéredés miatt gyorsan romlanak. Egyre nagyobb figyelmet kapnak a sarkvidéki tengerek is, ahol a klímaváltozás új kockázatokat hoz. Összességében tehát azok a régiók a legveszélyeztetettebbek, ahol az emberi hatások összeadódnak, és az ökoszisztémák egyszerre több irányból sérülnek.
„Nem kell tökéletesnek lennie, csak kezdd el!”- Pataki Ágival és Békefi Daisy-vel az ökotudatosságról
Van olyan tengeri ökoszisztéma, amely már részben összeomlott?
Igen, sajnos több olyan tengeri ökoszisztéma is létezik, amely már részben összeomlott, vagy nagyon közel került ehhez az állapothoz. Jó példa erre a korallzátonyok pusztulása, különösen a Karib-térségben és egyes trópusi régiókban, ahol a felmelegedés okozta korallfehéredés, a túlhalászat, a szennyezés és az élőhelyrombolás együttesen bontja meg az ökológiai egyensúlyt. A korallzátonyok rendkívül komplex rendszerek, és ha a kulcsfajok eltűnnek, az egész élőközösség gyorsan leépülhet.
Klasszikus példa a túlhalászat következményeire az atlanti tőkehal összeomlása Újfundlandnál, ahol a 20. század végére egykor hatalmas és gazdaságilag meghatározó halászat szinte teljesen megszűnt. Bár azóta szigorú korlátozásokat vezettek be, az állomány csak nagyon lassan regenerálódik, ami jól mutatja, hogy bizonyos küszöbök átlépése után egy ökoszisztéma helyreállítása évtizedekig, vagy akár tovább is eltarthat.
Mi történne a tápláléklánccal, ha bizonyos halfajok eltűnnének?
A tengeri tápláléklánc egy rendkívül összetett és szorosan összekapcsolt rendszer, ahol minden fajnak megvan a maga szerepe, így egyetlen kulcsfaj eltűnése is láncreakciót indíthat el. Ha például egy csúcsragadozó hal tűnik el, akkor a zsákmányfajok túlszaporodhatnak, ami felboríthatja az egyensúlyt az alacsonyabb szinteken is. Fordított esetben, ha egy kis rajhal – amely sok ragadozó számára alapvető táplálékforrás – csökken jelentősen, az hatással lehet a nagyobb halakra, tengeri madarakra és emlősökre is, amelyek éhezni kezdenek vagy elvándorolnak.
Ez a folyamat gyakran vezet úgynevezett „trofikus kaszkádhoz”, amikor az egész ökoszisztéma szerkezete átalakul: algák szaporodhatnak el, vagy a medúzák dominánssá válhatnak, miközben a korábban stabil rendszer egy egyszerűbb és kevésbé produktív állapotba kerül. Végső soron ez nemcsak az élővilág sokféleségét csökkenti, hanem az emberek számára is kevesebb és kiszámíthatatlanabb halállományt jelent, amely élelmezési és gazdasági problémákat okozhat.
Hogyan érintené az emberek mindennapi életét a tengeri élővilág csökkenése?
Közvetlenül érintené a mindennapi életünket, elsősorban az élelmiszerellátáson keresztül. Kevesebb hal állna rendelkezésre, amely drágábbá tenné az élelmiszereket, különösen azokban az országokban, ahol a hal alapvető fehérjeforrás. Több százmillió ember megélhetése is veszélybe kerülne, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a halászathoz. A part menti közösségek sérülékenyebbé válnának, és a turizmusból származó bevételek is csökkennének. Emellett az óceánok gyengülő állapota a klímaváltozás elleni természetes védekezőképességet is rontaná, amely hosszabb távon mindenkit érint.
Az óceánok állapota befolyásolhatja a klímaváltozás ütemét?
Igen, nagyon is. Az óceánok elnyelik az emberi eredetű többlethő nagy részét és jelentős mennyiségű szén-dioxidot is. Az óceánok melegedése, savasodása és oxigénvesztése együtt alakítja át a tengeri ökoszisztémákat.
A melegebb víz miatt sok faj elvándorol vagy nem tud alkalmazkodni, míg a savasodás különösen a korallokat és a planktonokat károsítja, amelyek a tápláléklánc alapját adják. Az oxigénszint csökkenése miatt egyes területeken „halott zónák” alakulnak ki, ahol kevés élőlény képes megélni. Ezek a változások több trofikus szinten hatnak, így az egész rendszer egyensúlya megbomlik. Ennek következménye, hogy a halállományok csökkennek, és a halászat egyre kiszámíthatatlanabbá válik.
Kaland és környezettudatosság - Világjáró testvérek a tengerek védelmében: Marádi Ádám és Attila története
Milyen következményei lehetnek, ha ezek a folyamatok tovább erősödnek?
A legrosszabb forgatókönyv nem az, hogy eltűnik minden hal, hanem az, hogy az óceánok egyszerűbb, szegényebb és instabilabb rendszerekké válnak. Kevesebb nagy hal, több medúza, több algavirágzás, több oxigénhiányos zóna, gyengébb korallzátonyok, összeomló part menti halászatok és nagyobb élelmezési bizonytalanság lehet a következmény.
Milyen károkat okoz jelenleg a műanyagszennyezés?
A jelentések szerint évente körülbelül 19–23 millió tonna műanyaghulladék kerül vízi ökoszisztémákba: folyókba, tavakba és tengerekbe. Ez évente nagyjából egy billió PET palacknak megfelelő műanyagmennyiséget jelent, vagyis elképesztő léptékű szennyezésről beszélünk. A tengerekbe kerülő műanyag nemcsak esztétikai probléma, hanem közvetlen, sajnos gyakran halálos veszélyt jelent az élővilág számára. A nagyobb darabok – például zacskók, hálók vagy palackok – fizikailag csapdába ejthetik az állatokat: a teknősök belegabalyodnak, a madarak, fókák és delfinek megfulladnak, mert lenyelik a lebegő darabokat, mivel tápláléknak nézik ezeket. Ezek a műanyagok az emésztőrendszerben felhalmozódva okoznak lassú éhezést és pusztulást.
Mely egyszer használatos termékek jelentik a legnagyobb problémát?
A legnagyobb problémát a műanyag zacskók, palackok, kupakok, szívószálak, elviteles ételdobozok, poharak, evőeszközök, csomagolófóliák, valamint a műszálas textíliákból származó mikroszálak jelentik. Én például mindig visszautasítom, ha egy étteremben szívószálat akarnak az italomhoz adni, és vásárláshoz is mindig viszek magammal többször használható szatyrokat, hogy ne műanyag zacskókat kelljen használni.
A halászatból származó elhagyott hálók és zsinórok is nagyon veszélyesek, mert tovább „szellemhorgásznak”. A szellemhorgászat azt jelenti, hogy az elveszett halászhálók továbbra is csapdaként működnek, és évekig, akár évtizedekig pusztítják az élővilágot. Emiatt a „szellemhorgászat” az egyik legrejtettebb, mégis nagyon súlyos problémája a tengeri ökoszisztémáknak.
Visszafordítható még a szennyezés és a károsodás?
Részben igen, a tengeri ökoszisztémák károsodása még visszafordítható, de ez időigényes és következetes beavatkozást igényel. A tenger rendkívül regeneratív rendszer, amely képes viszonylag gyorsan helyreállni, ha csökkentjük a rá nehezedő nyomást. Ehhez elsősorban a túlhalászat mérséklésére, jól ellenőrzött védett tengeri területek kijelölésére és az élőhelyek – például korallzátonyok vagy mangroveerdők – helyreállítására van szükség.
Emellett kulcsfontosságú a műanyagszennyezés csökkentése, a szennyvízkezelés javítása, valamint a klímaváltozás mérséklése is, hiszen ezek a tényezők mind összefüggnek. Ha ezekben egyszerre sikerül előrelépni, akkor valódi esély van arra, hogy bizonyos tengeri rendszerek újra megerősödjenek, de minél tovább várunk, annál nehezebb és lassabb lesz a folyamat.
Már a méhlepényünkben is mikroműanyag van – hogyan védekezhetünk az élővilág csendes gyilkosai ellen?
Volt már pozitív példa regenerációra?
Igen. Az egyik legismertebb példa Cabo Pulmo, Mexikóban, ahol a halászat korlátozása és a tengeri védelem után a halbiomassza több száz százalékkal nőtt, és a korábban kimerült zátony újra élő, gazdag ökoszisztémává vált. Ez a példa azért különösen fontos, mert jól mutatja, hogy a tengeri rendszerek nem „elveszettek”, hanem megfelelő védelem mellett képesek meglepően gyorsan regenerálódni.
Milyen intézkedések eredményeznék a legnagyobb változást rövid távon?
Rövid távon a legnagyobb hatása ezeknek lenne: illegális halászat visszaszorítása, fogási kvóták betartása, ívási időszakok védelme, pusztító halászati módszerek korlátozása, valóban ellenőrzött védett tengeri területek, valamint az egyszer használatos műanyagok gyors csökkentése.
Mi az a tévhit, amit a legtöbben elhisznek?
Az egyik legnagyobb tévhit az, hogy az óceán olyan hatalmas, hogy az ember nem tudja igazán károsítani. Ez már nem igaz.
Hogyan tehet az egyén a vizeink védelméért?
Mindenki sokat tehet: kevesebb egyszer használatos műanyagot használ, fenntartható forrásból származó halat választ, nem pazarol élelmiszert, csökkenti a karbonlábnyomát, támogatja a védett tengeri területeket, olyan cégektől és olyan termékeket vásárol, amelyek környezettudatos csomagolóanyagot használnak. Illetve az is sokat segít, hogy beszélünk ezekről a problémákról, mert a tudatosság terjedése kulcsfontosságú a hosszú távú megoldásokhoz.
Részben a fogyasztók felelőssége a jelenlegi helyzet, de nem kizárólag. A fogyasztói döntések fontosak, de a legnagyobb felelősség a szabályozásé, a halászati iparé, az élelmiszerláncoké, a műanyaggyártóké és a kormányoké is. Nem lehet mindent az egyénre hárítani.
Mi történne, ha az óceánok egyik napról a másikra elveszítenék biológiai sokféleségük jelentős részét?
Az nagyon gyorsan érintené az egész bolygót. Összeomolhatnának halászatok, sérülne az élelmiszer-ellátás. A part menti ökoszisztémák – például korallzátonyok és mangroveerdők – gyengülése miatt csökkenne a természetes védelem a viharokkal és az erózióval szemben, ami közvetlenül veszélyeztetné a part menti közösségeket.
Az óceán nem különálló rendszer: az emberi egészség, élelmiszerbiztonság és klíma, a bolygó működésének alapvető része. A bolygónk felszínének több mint kétharmadát, körülbelül 71%-át borítják az óceánok, ezért amit velük teszünk, az valójában az egész Föld működését befolyásolja. Az óceánok jövője nemcsak a tengeri élővilágról szól, hanem a saját jövőnkről is.
Ha egyetlen dolgot változtatna meg az emberek viselkedésében, mi lenne az?
Azt, hogy az emberek ne tekintsék az óceánt végtelen erőforrásnak és szemetesnek. Ha ezt az egy gondolkodásmódot megváltoztatnánk, sok döntésünk automatikusan felelősebb lenne.
