előfizetésem
Hírlevél
Honnan tudjam, hogy ez szülés utáni depresszió vagy hormonális hullámzás?
Szülés előtt a gyermekágyas időszakot a boldogság, meghittség és a rózsaszín köd időszakaként képzeljük el. Tévedés elkerülése érdekében az elején le kell szögezni, hogy ez valóban egy kegyelmi idő. De azért nem árt tudni, hogy része az érzelmi hullámzás, a bizonytalanság, a kimerültség és a szorongás is. Sokan ilyenkor depresszióval diagnosztizálják magukat, és hagyják, hogy a rózsaszín köd feketére váltson. De honnan tudhatjuk, mi számít természetesnek, és mikor beszélünk már szülés utáni depresszióról? A témában Eisenbacher Dóra anyapszichológus és szülésfelkészítő dúla segít eligazodni.
Az egyik legfontosabb félreértés, hogy a „baby blues” és a szülés utáni depresszió ugyanannak a skálának a két végpontja. „Valójában nem egyazon folyamat különböző erősségű megjelenéseiről van szó” – kezdi Eisenbacher Dóra, majd hozzáteszi, hogy a baby blues egy természetes, átmeneti állapot, míg a szülés utáni depresszió egy tartós, elmélyülő lelki nehézség, amely kezelés nélkül akár súlyosbodhat is.
Ezt pedig nagyon fontos tudni annak érdekében, hogy elkerüljük a túlaggódást életünk azon szakaszában, amikor megismerkedünk a saját kisbabánkkal, vagyis ebben a különleges időszakban. Lényeges tehát, hogy a baby blues az anyák többségét érinti. Hogyan kell elképzelni? Része a hangulatingadozás, sírósság, érzékenység. Egyik pillanatban még örülünk, a másikban sírunk, és mindez teljesen normális reakció a hormonális változásokra, az alváshiányra és az új élethelyzetre. Ez az állapot általában a szülést követő két héten belül magától lecseng.
Ezzel szemben a szülés utáni depresszió gyakran később jelentkezik, és nem múlik el magától. Az anya ilyenkor ürességet, reménytelenséget él meg, nehezen talál örömöt, annak ellenére, hogy ott van az illatos, édes baba. Ilyenkor a folyamatos bűntudat, az energiahiány, az alvás- és étvágyzavarok mind figyelmeztető jelek lehetnek, súlyosabb esetben pedig a baba ellátása is nehézzé válik, vagy akár önsértő gondolatok is megjelenhetnek, ebben a helyzetben az anya azonnali segítséget igényel.
Ezek a leggyakoribb mentális problémák a várandósság után
Mi számít még normálisnak?
A szülést követő napokban az érzelmi hullámzás, sírósság vagy akár szorongás teljesen természetes. Ezek a hormonális változások, a fizikai kimerültség és az új felelősség hatására alakulnak ki. „Sok anya aggódik a babáért, bizonytalanabbnak érzi magát, nehezebben kapcsol ki. Ezért ilyenkor kulcskérdés az intenzitás és a tartósság. Amíg ezek az érzések időnként oldódnak, és nem uralják a mindennapokat, addig a normál tartományba sorolhatók. Ha azonban a szorongás állandósul, folyamatos belső feszültséggel jár, vagy az anya képtelen megnyugodni még akkor is, amikor minden rendben van, az már figyelmeztető jel” - mondja az anyapszichológus, és azonnal hozzáteszi, ennek oka, hogy a szülés után a hormonrendszer drasztikus változáson megy keresztül.
Az ösztrogén és a progeszteron szintje hirtelen csökken, ami hangulati labilitást okozhat, az oxitocin pedig, amely a kötődés kialakulásáért felelős, fokozza az érzelmi érzékenységet. „Fontos azonban, hogy nem lehet mindent a hormonokra fogni” – emeli ki a szakértő. A pihenés hiánya, a támogatás nélküliség vagy a túlterheltség legalább akkora hatással vannak a lelkiállapotra.
Miért olyan nehéz felismerni a depressziót?
Sok anya azért nem ismeri fel, hogy segítségre van szüksége, mert a depresszióról alkotott képe nem egyezik a saját valóságával. „A legtöbben azt gondolják, hogy a depressziós ember nem kel ki az ágyból, ehhez képest ők ellátják a babát, működnek, teszik a dolgukat” – mondja Eisenbacher Dóra. Ehhez társul a társadalmi elvárás, vagyis, hogy boldognak kellene lenni, és csak örülni, örülni és örülni. Ha ez nem teljesül, bűntudat alakul ki, és a probléma könnyen belsővé válik, mondván velem van a baj.
Ráadásul a krónikus kimerültség és a depresszió tünetei sokszor összemosódnak, ami tovább nehezíti a felismerést. Márpedig valljuk be, hogy nincs olyan csecsemő, és nincs olyan gyermekágyas időszakban lévő anya, aki minden éjszakát tökéletesen végigalussza. Teljesen érthető, hogy a kialvatlanság, a szülés utáni fájdalom és egy új helyzet elfogadása időbe telik. Én magam sosem fogom elfelejteni a napot, amikor félig hangosan megkérdeztem a saját anyámat, hogy „ez mindig ilyen nehéz lesz?”, mire ő csak annyit mondott:
tudja, hogy min megyek keresztül, mert ezen minden anya átmegy.
Nem csak a nőket érinti, minden tizedik apa küzd gyermekágyi depresszióval
Ugyanakkor le kell szögezni, hogy ez még nem szülés utáni depresszió. Annak a kialakulásában ugyanis több külső tényező is szerepet játszik, az egyik legerősebb a már említett alvásmegvonás, amely idegrendszeri és hormonális változásokat is okoz, és fokozza a negatív gondolatokat. A társas támogatás hiánya szintén kulcsfontosságú tényező. „Egy újszülött mellett a folyamatos jelenlét és alkalmazkodás rendkívül megterhelő, ha ezt az anya egyedül viszi, a fizikai és érzelmi teher is megsokszorozódik.” Ráadásul ott vannak még a párkapcsolati változások, a mentális túlterheltség, vagy akár egy traumatikus szülésélmény, amelyek mind növelhetik a sérülékenységet. Ezek gyakran kevésbé látható, mégis nagyon erős hatások.
Hogyan ismerhetjük fel időben?
Laikusként nem is az a legfontosabb, hogy pontos diagnózist állítsunk fel, hanem az, hogy figyeljük az anya állapotát. Az egyik legfontosabb jel az időtartam, mert ha a lehangoltság vagy szorongás két hétnél tovább fennáll, vagy inkább erősödik, érdemes szakemberhez fordulni. „Korai figyelmeztető jel lehet az állandósuló szorongás és belső feszültség, az örömérzés csökkenése vagy hiánya, az erős önkritika, bűntudat, a motiválatlanság, ürességérzés, az alvás- vagy étvágyzavarok (nem csak a baba miatt). De az is lényeges kérdés, hogy ezek az érzések mennyire uralják a mindennapokat” - magyarázza a dúla, és megjegyzi, hogy a segítségkérés kulcsa a biztonság és elfogadás.
„Ahhoz, hogy az anyák segítséget merjenek kérni, elengedhetetlen az edukáció és a támogató környezet. Ha egy anya olyan információkkal találkozik, amelyekben magára ismer, vagy valaki segít megnevezni az érzéseit, az már önmagában közelebb viszi a megoldáshoz.” A környezet szerepe így kulcsfontosságú. A valódi támogatást a jelenlét és a tehermentesítés jelenti, mondjuk egy partner személyében, aki meghallgat, komolyan veszi az érzéseket, és aktívan részt vállal a mindennapokban, jelentősen csökkentheti a lelki terheket.
„A segítségkérés alapja a bizalom, annak a tudata, hogy nem fognak megítélni” – hangsúlyozza a szakértő, aki végül megjegyzi, hogy a gyermekágyas időszak érzelmi hullámzásai sokszor természetesek, de nem minden az. Ha egy anya tartósan nem érzi jól magát a bőrében, ha a nehéz érzések nem enyhülnek, mi több, erősödnek, akkor nem kell megvárni, amíg elmúlik.
