Városból vidékre költöztünk, őszintén elmondjuk, hogyan éltük meg

Váratlan költözés

Rajna Nóra korábban egy jászberényi társasházban élt, a város főterének közepén. Férje gyerekkorát tanyán töltötte, ennek ellenére nem tervezték, hogy valaha kiköltöznek a városból. „Elsősorban a városban kerestük az otthonunkat, de fél év után sem találtunk olyan ingatlant, ami minden, számunkra fontos szempontnak megfelelt volna” – meséli Nóra. Ekkor elküldött a férjének egy tanyáról szóló hirdetést, eredetileg inkább viccből, azzal a megjegyzéssel, hogy a végén még tényleg az erdőben kötnek ki.

Egy Spanyolországban élő magyar elárulta, mennyibe kerül az élet odakint a hazai viszonyokhoz képest

A férje azonban komolyan mérlegelni kezdte a lehetőséget. Megnézték a házat, és Nóra a várostól való távolságon kívül nem igazán tudott olyan érvet találni, ami miatt nemet mondana rá. Így 2023 tavaszán, pünkösdkor kiköltöztek a tanyára. Esetükben tehát nem egy gondosan megtervezett életmódváltásról volt szó, hanem egy váratlanul adódó lehetőség megragadásáról. Az első időszak azonban korántsem volt zökkenőmentes.

Vágy egy másfajta életre

„Nagyon sok hullámvölgy tarkította ezt a változást, különösen számomra. Az első év nagyon embert próbáló volt, sokszor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék visszamenni a városba” – vallja Nóra. Az otthonosság érzése nála tehát nem egyik napról a másikra érkezett meg. A tanya inkább lassú tanítómesterré vált: arra ösztönözte, hogy szembenézzen azzal, hogy mi emberek mennyi mindent szeretnénk kontrollálni az életünkben, miközben valójában mennyi mindenre nincs ráhatásunk.

Türelemre és alkalmazkodásra tanította a tanyasi élet, valamint arra, hogy elengedje az előre megírt forgatókönyveket. „Azt hiszem, idővel nem is egyszerűen megszerettem a tanyát, inkább elkezdtem megérteni, mennyi mindent tud adni nekem, ha engedem.”

Ilyés Tímea számára szintén fokozatosan alakult ki az otthonosság érzése Skóciában. Ő Budapestről költözött a párjával a skót vidékre, ahol lassan három éve élnek. Erdélyiként a természet közelsége gyerekkora óta fontos volt számára, Budapest pedig hiába adott rengeteg lehetőséget, barátot és élményt neki, hosszú távon mégsem érezte igazán a sajátjának a városi életet.

„Sokáig azt gondoltam, velem van a baj ezzel kapcsolatban. Miközben mások önfeledten élték a nagyvárosi életüket, én sokszor inkább csak megpróbáltam jól érezni magam benne. A nyüzsgés és a gyorsaság nem feltöltött, sokkal inkább kimerített.” Tímea végül belátta: másfajta életre vágyik. Később egy állásajánlat adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy Skóciába költözzenek.

Amikor az új hely otthonná válik

Tímeáéknál a kis ház fokozatos átalakítása, a környék felfedezése, a szomszédok megismerése és a saját rutin kialakítása hozta el az ismerősség érzését új lakóhelyükön. „Meghatározó pillanatok voltak például azok is, amikor a falubéli emberek elkezdtek ránk köszönni az utcán.” Egy kívülálló számára ez talán jelentéktelen gesztusnak tűnhet, egy teljesen új országban azonban az ilyen apróságok jelzik, hogy már nem vagyunk teljesen idegenek az adott környéken.

Ami viszont Tímea számára különösen nehéz volt, az az, hogy a családja távol került tőle. Korábban rengeteg időt töltött a szeretteivel, és a költözéssel az ő közelségüket is el kellett engednie. Ahogy ő fogalmaz, „az otthonosság érzése számomra addig szorosan hozzájuk kötődött, ezt nehéz volt megszokni.” Új életükben ezért másfajta kapaszkodókat kellett kialakítaniuk: saját hagyományokat, rutinokat és közös élményeket teremtettek, később pedig egy kutyus is segített nekik az alkalmazkodásban.

Semmi sem működik magától

Tímea és Nóra egyetértenek abban, hogy a természetközeli élet a hétköznapokban sokkal több önállóságot és előrelátást igényel, mint azt elsőre sokan gondolnák. Nóra korábban például soha nem készített befőttet, nem kertészkedett, nem voltak háziállatai, és a fűtésről sem neki kellett gondoskodnia. A tanyán viszont saját kovászos kenyeret süt, zöldséget, gyümölcsöt termeszt, megtanult fával fűteni, és az öngondoskodásról is egészen másképp gondolkodik. Nincs vezetékes víz, a vizet kútból nyerik, csatorna helyett emésztőgödröt használnak, a fűtéshez fát.

„Egy tanyán mindig egy lépéssel előrébb kell járnunk” – teszi hozzá. „A tűzifáról már nyár elején gondoskodunk, a bevásárlást, a veteményezést, a szemétszállítást és a téli időszak teendőit is előre meg kell terveznünk. Mindez több munkát jelent, ugyanakkor nagyobb önállóságot is ad.”

Egy debreceni panelból költöztek vidékre, nehéz volt, de így lett teljes az életük

A nyugodtabb élet luxusa

Tímea a skót vidéken kezdte el igazán értékelni az egyszerű életet, a természetben töltött időt és a nyugodtabb ritmust. „Mostanra kezdem megérteni, hogy a mai világban talán ez nagyobb luxus, mint bármilyen drága autó, táska, nyaklánc vagy sokcsillagos szállodai tartózkodás.” Nem feltétlenül arról van szó, hogy a vidéki élet automatikusan jobb vagy boldogabb. Inkább arról, hogy bizonyos dolgok ott láthatóbbá és megtapasztalhatóbbá válnak. Ilyen például a csend is.

A városban gyakran csak akkor vesszük észre, mennyi zaj vesz körül minket, amikor egy időre kiszakadunk belőle. Persze Skóciának is megvannak a maga leckéi: az időjárás például gyorsan átírhatja a terveket. „Az »esik az eső, így nem mozdulok ki«-gondolat itt abszolút nem működik, mert akkor tulajdonképpen szinte soha nem mennék sehova. A természetközeli élet velejárója az is, hogy közvetlenebbül találkozunk a természet erejével, kiszámíthatatlanságával és korlátaival. Ehhez pedig alázatra és alkalmazkodásra van szükség.”

Nóráék esetében az elszigeteltség az egyik legnagyobb kompromisszum. A legközelebbi szomszéd több száz méterre van, autó nélkül gyakorlatilag nem lehet közlekedni, és egy városi program sem intézhető el egy gyors kiruccanással. Az utazásokat is előre kell szervezni, hiszen az állatokat valakinek el kell látnia, télen pedig arról is szükséges gondoskodni, hogy ki gyújt be, ha elutaznak.

Idill helyett valóság

Tímea és Nóra egyetértenek abban, hogy ha most kezdenék újra, máshogy állnának a költözéshez. Nóra több időt adna magának, és nem várná el, hogy azonnal otthon érezze magát, nem próbálná túl gyorsan eldönteni, jól döntöttek-e, vagy sem. „Nem érdemes úgy belevágni, hogy az ember egy idilli képet kerget, mert a valóság egészen más lesz.” Tímea úgy véli, annak is érdemes utánajárni, hogy milyen egy teljesen átlagos hétköznap az adott helyen. Milyen ott dolgozni, bevásárolni?

Mennyire könnyű barátokat találni? Hogyan lehet hazajutni rossz időben? Mi van akkor, ha beteg vagy, elfáradsz, vagy egyszerűen csak semmi különös nem történik? Mindez ugyanis szorosan összefügg azzal, hogy milyen minőségben fogjuk élni a mindennapjainkat.

Otthon – ahol jobban megismerjük önmagunkat

Nóra szerint a tanya idővel „lehánt” az emberről sok felesleges dolgot. Megmutatja, mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami inkább mások elvárásaiból épült fel. Tímea pedig úgy érzi, a skót vidéken végre elkezdte azt érezni, hogy a személyisége is megérkezett. Már nem kell elmagyaráznia magának, miért vágyik egyszerűségre, miért érzi jobban magát a csendben, és miért nem vonzza a folyamatos pörgés. Mindent összevetve egy belvárosi lakásban, egy tanyán és a skót vidéken is lehetünk boldogok.

Talán nem a lokáció a legfontosabb kérdés, hanem inkább az, hogy a környezet, amelyben élünk, valóban illeszkedik-e ahhoz, amire szükségünk van? Szeretjük-e igazán azt az életet, amit megszerveztünk magunknak? A várostól távol élve is találkozhatunk a bizonytalansággal, kényelmetlenséggel, magánnyal. Lehetnek pillanatok, amikor visszavágyunk oda, ahonnan elindultunk. De ha időt adunk magunknak, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb igazi otthonná válik az új környezet, és közben mi magunk is jobban megértjük, mire vágyunk és kik vagyunk valójában.