Pszichológus arról, hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma

De vajon melyek azok a konkrét szokások, amelyekkel egy gyerek önbizalma valóban fejleszthető, és hogyan kerülhetjük el, hogy ne csak a külső visszajelzések alapján határozza meg magát? Mittli Éva gyermekpszichológus, a LapKaland kártyacsomagok megálmodója segít eligazodni a kérdésben – gyakorlati példákkal és azonnal alkalmazható tanácsokkal.

1. Valódi figyelem és érzelmi visszatükrözés

Az önbizalom alapköveit a szakértő szerint már kisgyermekkorban elhelyezzük, mivel mindennapi kapcsolódásokból, reakciókból épül, alakul folyamatosan. „A legfontosabb alapokat a biztonságos légkör és a valódi figyelem jelentik. Azzal, ahogy reagálunk a gyermek viselkedésére, ahogy tükrözzük az érzelmeit. Az, hogy figyelünk rá, látjuk és kimondjuk azt, amiben éppen van, azt erősítjük, hogy ő értékes, jó.” Ez a gyakorlatban azt jelenti: nevezzük meg az érzéseit, kapcsolódjunk hozzá, és ne bagatellizáljuk el a megéléseit.

2. Apró döntések, valódi autonómia

Már egészen kicsi korban is fontos, hogy a gyerek megtapasztalja: van hatása a világra. „Az autonómia megélése már kisgyermekkorban is fontos, ezt megadhatjuk apró választási lehetőségekkel: a kék vagy a piros pólót veszed ma fel, futóbiciklivel vagy gyalog jössz a játszótérre. Persze vigyázzunk, nehogy túl nagy felelősséget és kontrollt adjunk a gyermek kezébe.” A gyermekpszichológus azt tanácsolja: figyeljünk az egyensúlyra ebben is, és ne felejtsük, hogy elég elég jónak lenni, mert különben rengeteg tanulási lehetőségtől elesik a gyermek.

3. A hibázás megengedése és támogatása

Az önbizalom nem a hibátlanságból, hanem a próbálkozásból épül. „Hagyjuk például, hogy hibázzon, hogy önmaga rájöjjön és javíthasson, biztosítsuk a szavainkkal és a tetteinkkel is afelől, hogy képes valamire, bízunk benne. Nem kell egyből rohanni, ha elesik, ha eldől a kockákból épített torony, hanem érdemes várni pár pillanatot és megnézni a gyermek reakcióját, kér-e ő magától segítséget.”

Pszichológus arról, mi történik egy gyerekkel mentálisan, ha a szüleivel alszik

A kudarcok kezelése kulcsfontosságú: „A kutatások azt mutatják, hogy a kudarcok kezelése kulcsszerepet játszik abban, hogy a gyerek mer-e próbálkozni, és hogyan látja önmagát. Amikor a gyerek hibázik, gyakran csalódott, dühös vagy szégyelli magát.” Ha ilyenkor azt mondjuk: „Semmi baj”, azzal a szakértő szerint könnyen elvitatjuk az érzését. Törekedjünk arra, hogy elfogadjuk, kimondjuk a megéléseit.

És ami még fontosabb: hibázás esetén válasszuk szét a gyermek teljesítményét és a személyiségét. „Ne az utóbbit minősítsük („buta vagy”), hanem hangsúlyozzuk azt, hogy »csalódott lehetsz. Ez most nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna.« Vonjuk be a gyermeket a megoldáskeresésbe: »szerinted mit lehetne legközelebb másképp csinálni?«”

4. A belső motiváció erősítése – nem csak dicsérettel

A szakértő szerint az önbizalom akkor lesz igazán stabil, ha belülről táplálkozik, nem abból, hogy mások mit mondanak rólunk. „Erre kell törekedni. A cél nem az, hogy ne dicsérjünk, hanem az, hogy ne a dicséret legyen az egyetlen tükör. Az üres Ügyes vagy! jellegű dicséretek, az értékelés helyett igyekezzünk, hogy azt tükrözzük vissza, amit látunk: a folyamatot az eredmény helyett, a gyermek cselekedeteit a produktum helyett. »Láttam, hogy sokáig próbálkoztál. Büszke vagyok rád.«” És tereljük a figyelmet befelé: „Támogathatjuk a belső élményeinek a tudatosítását, hogy a fókusz belül maradjon: »Te hogy érzed magad ezzel kapcsolatban? Mire vagy a legbüszkébb?«”

5. Kiszámíthatóság és valódi feladatok

„A rutinok biztonságot adnak, a feladatok pedig kompetenciaélményt. A kiszámítható mindennapok hozzájárulnak a biztonság magas, és a szorongás alacsonyabb szintjéhez, azt éli meg ezeknek köszönhetően a gyermek, hogy »képes vagyok eligazodni a világban.«” És a mindennapi apróságok is számítanak: „Az apró feladatok (öltözés, terítés, egy levél feladása) lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek kompetensnek élje meg magát, azt az élményt adják: »számítok, képes vagyok rá«. Nem a tökéletes kivitelezés a fontos, hanem az életkornak megfelelő rendszeres részvétel és az, hogy a gyerek aktív szereplője lehet a saját életének.”

Minden életkorban másképp működik

Az alapok a szakértő szerint ugyanazok, azaz biztonság, kompetencia, autonómia, de a hangsúlyok és a kivitelezés formái változnak.

• Óvodáskorban a kapcsolat és az ismétlődés nyújtotta biztonság, illetve a sok szabad játék a kulcs.
• Kisiskolás korban a kitartás és a fejlődés megélése van a középpontban az önbizalom épülése kapcsán.
• Kamaszkorban az önállóság és az elfogadó kapcsolatok adják az önbizalom vázát.

És ami végig állandó: „Ahogy nő a gyerek, egyre kevesebb irányításra és egyre több bizalomra van szüksége. A biztos háttér, amiből az önbizalma épül, végig ugyanaz marad: a kapcsolat.”

A barátok szerepe az önbizalom alakulásában

A barátságok tükröt tartanak: a gyerek ezekben tanulja meg, hogyan hat másokra, hogy elfogadják, hogyan kell kezelni konfliktusokat, hogy milyen szerepei lehetnek a közösségekben. Szülőként itt a háttértámogatás a feladat: „a szülő szerepe ilyenkor a háttérből való támogatás, nem a helyzetek megoldása. Hallgassuk meg a gyermekeinket, próbáljunk meg nem ítélkezni, kérdésekkel rávilágítani, segíteni szavakkal megfogalmazni az érzéseket, történteket.”

4 nevelési hiba, ami árthat a gyerek mentális fejlődésének a pszichológus szerint

Mikor jelez gondot az alacsony önbizalom?

„A gyerekek nem mondják ki, hogy »nincs önbizalmam«, inkább viselkedésben jelzik: kerülik a kihívásokat (erős kudarctól való félelem), vagy éppen nagyon könnyen feladják (nagy düh, ha nem sikerül elsőre), túlzottan keresik a megerősítést, vagy erősen kritikusak magukkal szemben.”

A gyermekpszichológus szerint akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha ezek közül a jelek közül több tartósan is fennáll, több területen is megjelenik, vagy a gyerek láthatóan szenved ezektől.