10 dolog, amitől titokban minden férfi retteg
Vajon mitől félnek a férfiak? Tévedsz: nem attól, hogy kiderül a meztelen igazság az első éjszakán. A férfiak, akiket megkérdeztünk, leginkább az elköteleződéstől, a kudarctól, no meg a többi férfitól tartanak. Íme a 10 legjellemzőbb férfifélelem. Vajon melyik a legnagyobb?
Ezeket láttad már?
Egy férfi sosem fog leülni veled szemben, hogy közölje: „Édesem, halálra vagyok rémülve”. Van róla sejtésed, hogy nekik is vannak félelmeik, de vajon tudod-e, ezek a félelmek mennyire vannak hatással az életükre vagy a kapcsolataikra? Egy igazi férfi nem beszél szívesen a szorongásairól. Megtettünk mindent, hogy szóra bírjuk őket. Sikerült. Át is adjuk nekik a szót, és felsoroljuk a félelmeiket - fontossági sorrendben.
Félelem az elköteleződéstől
A legtöbb férfi fél a haláltól. Nem csupán szó szerinti értelemben (úgy a legtöbben félünk tőle); itt inkább a halál elvontabb megközelítésére gondolunk: mi van, ha eljön a nap, amikor el kell mennie, és még nem élt meg mindent, amit szeretett volna? Ez a félelem persze sekélyesnek és banálisnak tűnhet. „Van egy ismerősöm, akinek a kedvese ki nem állhatja, ha motorozni megy; a lány egyszerűen gyűlöli a motort - meséli András, a 21 éves egyetemista. - Figyelembe véve a srác őrült vezetési technikáját, ezt persze őszintén szólva nem is csodálom. Az ismerősöm viszont ezt mondja: addig kell élményeket gyűjtenem, amíg megtehetem. A legtöbb férfi számára az elkötelezett kapcsolat bizonyos értelemben egyet jelent a halálos ítélettel. Tudom, hogy ez elég borzasztóan hangzik, de sajnos igaz, és ez is az egyik oka annak, hogy bennünk, férfiakban bizonyos félelmet kelt az elköteleződés. Keményen és gyorsan akarunk száguldani, az óra pedig ketyeg. Tartunk attól, hogy egy nő esetleg lelassíthat minket, és csak üresben pörgetjük a motort, amíg végül kifogy az üzemanyag.”
Félelem a többi férfitól
A nők tartanak egyes nőtársaiktól. Ha egy bombázót látsz bejönni az étterembe, szemed összeszűkül és arckifejezésed furcsán megváltozik. Nyilván tudod, hogy a pasid nem fog lelépni a jövevénnyel, csupán arról van szó, hogy a „vetélytárs” megjelenése bizonyítja, léteznek más vonzó nők. Ez a jelenség a férfiaknál ugyanígy működik. Egyes pasasok arra törekszenek, hogy becserkésszék a legvadítóbb bombázókat – ezzel is bizonyítva maguknak rátermettségüket. Néha ez a félelem azonban hasznos is lehet: a pasik igyekeznek megfelelni szívük hölgyének, mert tudják, hogy valahol van olyan fickó, aki még náluk is okosabb, viccesebb, magasabb és jóképűbb. Persze nincs a közelben, de sajnos létezik! „Mindig mondom a csajomnak, hogy a kapcsolatunknak semmi sem tesz jobbat, mint egy péntek esti bulizás valami menő helyen - mondja Péter, a 29 éves aerobikedző. - Ilyenkor csak lesek, a férfiak hogy bámulják a szerelmemet, aki iszonyú jól néz ki. Utána egy jó ideig a tenyeremen hordozom, és ha épp elfeledkeznék magamról, csak elém villan egy vágyakozó pillantás a mulatóból, és máris vadul udvarolni kezdek.”
Félelem attól, hogy nem tud megóvni
A srácok szeretik megvédeni a lányokat a veszélytől. „Mostanában rengeteget jár az eszem azon, mit csinálnék, ha egy csapat gonosztevő megtámadná a barátnőmet? Vajon képes lennék bátran viselkedni? Ki tudnám őt ragadni a veszélyből, akár életem kockáztatásával is? Mi értelme annak, hogy a pasija vagyok, ha képtelen lennék még ezt a legalapvetőbb kötelességemet is teljesíteni? - teszi fel fontos kérdéseit Feri, a 31 éves történelemtanár. - Aggódásommal persze az őrületbe hajszolom a feleségemet, főleg, ha ilyeneket mondok: hívj fel, ha későn jössz! Hová mész? Légy nagyon óvatos! Ezt ő néha úgy értelmezi, hogy uralni akarom az életét. Pedig valójában csak aggódom, hogy nem végzem megfelelően a dolgom.”
Félelem az egyedülléttől
„Az egyik barátom egy időben valósággal rákattant a főzős videókra. Amúgy mirelitpizzán és dobozos sörön élt, teljesen egyedül - meséli a 21 éves egyetemi hallgató, Milán. - Az egyedüli kiútja a magányos vegetálásból az volt, hogy rémes videókat nézett a Youtube-on, és folyton szidta a látottakat. Tudod, azért ez elég szánalmas – csúszott ki egyszer a számon. A srác azóta találkozott egy lánnyal, akihez nem sokkal később be is költözött. Bámulatos, mennyire nem illenek össze, de a barátom retteg, hogy újra magányos lesz, ezért nem hajlandó belátni, hogy rosszul választott.” Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem csak a nők félnek a magánytól.
Félelem a társas élettől
„Nem akarom egyfolytában a saját konyhámat sikálni” – ismeri be a szintén egyetemista Márk, mi az oka, hogy ódzkodik barátnője beköltözésétől. Ez minden férfi számára ismerős érzés. „Amikor a barátnőmmel találkoztam, volt egy csomó műanyag szuperhős-figurám, egy évre való pornógyűjteményem, rengeteg üres sörösdobozom a világ minden tájáról, és egy fura bútordarabom, amit saját kezűleg eszkábáltam össze újságpapírból. Minden a saját igényeim szerint. Az én birodalmam volt, és én imádtam - emlékszik a 34 éves Viktor, aki egy bank projektvezető menedzsere - de az összeköltözéskor szükségszerűen meg kellett válnom néhányuktól.” Vannak azonban olyanok, akik túlzottan megszállottjai saját szokásaiknak. Az ilyen típusú emberek szerencsések, ha felismerik a veszélyt. Két ember közül az egyiknek ugyanis szükségszerűen engednie kell a bogaraiból, és ez bizony súrlódásokhoz vezethet. Rossz esetben ez aztán azt is eredményezheti, hogy a pár szép lassan megutálja egymást.
Félelem az anyjuktól
Szomorú, de tény, hogy a srácok egyik legnagyobb félelme az, hogy csalódást okoznak az édesanyjuknak. Hiába sikerült összejönniük a világ legmenőbb nőjével, az egész nem sokat ér, ha meg vannak győződve róla, hogy mamájuk ki nem állhatja majd. Mielőtt ezen méltatlankodnál, gondolj csak bele, hogy akit te a mama elkényeztetett kicsi fiának tartasz, milyen sokkal is tartozik az édesanyjának. Természetes, hogy fél összetörni a mama szívét, ahogyan te is ügyelsz, hogy a fiúd rendesen meg van-e borotválkozva és a legelegánsabb ingét viseli-e, amikor anyukádnál ebédeltek vasárnap. „A lakásom falán van néhány kép, amiket anyámtól kaptam. Szerintem borzasztó rondák, utálok még rájuk nézni is. Azt kívánom, bárcsak eladhatnám – de tudom, anya milyen csalódott lenne, ha egy nap betoppanna, és a képeknek csak hűlt helyét találná. Hogy az ország másik felén lakik, és egy éve nem járt nálam? Nem érv” - szögezi le határozottan a 28 éves ipari alpinista Ádám.
Félelem a barátoktól
Ne feledd, barátaikat a pasik már előtted is ismerték. Végignézték az összes jó és rossz pillanatukat: segítettek kereket cserélni, ott voltak, amikor átvették a diplomájukat, és ők gondoskodtak arról, hogy egy nagy bulizás után saját lábukon tudjanak bejutni másnap a munkahelyükre. Érthető, ha ez után odafigyelnek a barátaik véleményére, és igyekeznek elkerülni a nemtetszésüket. „Pont ezért mentem bele néha olyan bulikba, amik után két napig alig tértem magamhoz, és ez vezetett a lábtöréshez sziklamászás közben. Meg az, hogy fogalmam sem volt, hogy kell sziklát mászni. Persze, a barátnőm figyelmeztetett előre” - emlékszik vissza a tavalyi nyárra a 27 éves újságíró, Matyi. A férfiak túlzottan félnek attól, hogy nyulaknak tűnnek a haverok szemében – főleg mivel tudják, hogy mi, nők minden alkalmat megragadunk, hogy eltérítsük őket a szándékuktól. „És ez az, amiért mindenképpen be kell vállalnunk a kockázatot. Ilyen egyszerű ez” - vonja le a végső konklúziót János, a 33 éves számítógépes grafikus.
Félelem, attól hogy gyávának tűnnek
A férfiak számára a félelem elég rossz érzés, ráadásul ha félelemből visszavonulót fújnak, még gyávának is tűnhetnek. Bármi másnak előbb megadnák magukat, mint a félelemnek. „Mindig is a ne hátrálj meg-elv szerint éltem a mindennapjaimat. A menyasszonyom nagyon utálta, hogy a munkám során olykor meztelen lányokat nézek. Judit választás elé állított: vagy ő, vagy az aktok. Persze rettegtem attól, hogy a menyasszonyom beváltja a fenyegetést, de ez az ultimátum lehetetlen helyzetbe hozott. Attól féltem, hogy ha beleegyezem, kedvesem gyávának fog tartani, és elveszítem a tiszteletét. Ha viszont nem adok neki igazat, esetleg elveszíthetem életem párját. Végül bátran kockáztattam, és a történet szerencsére happy enddel végződött. A dolog persze könnyen elsülhetett volna rosszul is” - meséli most már mosolyogva a 31 éves fotós, Attila. A lényeg, hogy megértsük: a férfiak nem akarnak puhánynak tűnni a mi szemünkben, és ezért utasítják vissza olykor azokat a dolgokat is, amikért állandóan rágjuk a fülüket. Nézz magadba, és válaszolj: egy macsóval vagy egy papuccsal szeretnéd leélni az életedet? Finomítani persze mindenkin lehet, de az alapvető személyiségét megváltoztatni csak rosszra vezet.
Félelem a szextől
A szex önmagában egy pasit sem ijeszt meg. Viszont sokan szoronganak attól, hogy esetleg nem elég jók e téren. „Egy volt barátnőm a második randinkon közölte velem, hogy az expasija egy félisten volt az ágyban. Eléggé kikészített. Mit kezdjek egy ilyen mondattal? Természetesen a következő történt: vitaminokat szedtem, kondizni kezdtem, és lélekben is igyekeztem felkészülni a debütálásomra új barátnőmmel. És amikor az első szexre került a sor, úgy hajtottam, mint egy igásló. Azt hiszem, jól vettem az akadályt, de nem volt valami nagy élmény – túlságosan rettegtem a leégéstől ahhoz, hogy én is élvezni tudjam” - meséli a 25 éves Zoli, aki azt is elárulta, hogy a kapcsolat ezután véget is ért, nem kis részben a lány meggondolatlan megjegyzése miatt.
Amitől a legjobban tartanak: félelem, hogy átlagossá válnak
Vélhetően a legtöbb pasi ettől fél a legjobban. „Az íróasztalom felett van egy régi képregény, amelyben egy kissrác éppen készül leszáguldani a motorjával egy hatalmas hegy tetejéről, és így szól a kezében tartott játéktigriséhez: vagy szuper lesz, vagy szánalmas kudarc. Középút nincs. Én is így vagyok a legtöbb dologgal" - ismeri el a 25 éves orvostanhallgató, Árpi. Mi nők leginkább épp ezt a középutat próbáljuk állandóan megtalálni (legalábbis a férfiak szerint). „Nem hiszem, hogy ez feltétlenül rossz dolog - mondja Andris, egy budapesti szórakozóhely üzletvezetője. - A nők gyakran kénytelenek a férfiak jobbik felét játszani. Ti vagytok azok, akik olykor még a józan eszünket is pótoljátok. Mi viszont akkor is tartunk ettől, ha tudjuk, hogy ez nekünk is jó, ugyanis nem akarunk biztos keretek között, átlagos életet élni. Sokkal inkább szeretnénk magunkat merész szuperhősöknek érezni. Lehet, hogy ez nárcisztikusan hangzik, és valószínűleg gyerekesnek is tűnünk. Viszont tudom, hogy ha megtaláljuk azt a nőt, aki ezt a félelmünket képes eloszlatni, és akinek a közelében szuperhősnek képzelhetjük magunkat extremitások nélkül is, ahhoz a nőhöz tűzön-vízen keresztül ragaszkodni fogunk életünk hátralévő részében.”
