A közösségi média, a Tiktok és az Instagram világa gyakran egyet jelent a céltalan, értékek nélküli tartalomgyártással, amire sokan csak legyintenek. Olykor a tudatos értékkeresés, az algoritmusok ezt megcáfolják, és az érték is virálissá válik.
Ezeket láttad már?
Sövegjártó Áron az influenszer hagyományos definíciójának megfelel, sokan ismerik a közösségi médiából, befolyásolja mások világról és a mindennapokról alkotott véleményét. Videói rendkívül sok embert elérnek, akik keresik is a tartalmakat, amikkel jelentős hatást gyakorolnak a követőikre. A VERSmindenÁRON csatorna megalkotója nap mint nap bebizonyítja, hogy az irodalom, a Vers Mindenkinek modernizált változata nem a múlt emléke, hanem igenis olyan tartalom, amit az emberek keresnek. Az interaktív, szórakoztató, mégis értékteremtő előadásmódjával tudatosan szembemegy az elvárásokkal, és szórakoztató módon harcol a költészettel kapcsolatos sztereotípiák ellen is.
Komolyan szórakoztatni
Áron sikeres színművész, beszélgetésünk elején is arról mesélt, hogy előző este a Madách Színházban ünnepelték Az operaház fantomja című darab ezredik előadását. Főszerepek, több ezer előadás a háta mögött, és egy Youtube-csatorna, amelyben komoly verseket szavalt, majd egyszer elmondott egy dalszöveget. A siker hatására indította el Tiktok-csatornáját, mára pedig a közösségi oldalakon több milliószor nézték meg videóit.
„Az operaház fantomja huszonkét éve van műsoron, ezer előadás során nyolcszázezer ember látta. A videóimmal képes vagyok pár nap nap alatt elérni ennél is több nézőt. Persze a színészet szempontjából teljesen más a két műfaj, ami viszont mindkettőben közös, az a lehető legtökéletesebb felkészülés.”
Áron ugyanolyan lelkesen mesél a közösségi oldalra feltöltött videóira való készülésről, ahogyan egy színházi darabra vagy az önálló estre való felkészülésről. Nem is kell hangsúlyoznia, hogy nem tesz különbséget, és nem gondolja egyikről, hogy fontosabb lenne, mint a másik, hiszen minden mondatából pontosan lehet ezt érezni.
Márkus Luca: „Nem bánom, ha sodródom az árral”
Ami számára fontos, hogy megmutassa, úgy is lehet tömegeket szórakoztatni, hogy értéket ad az embereknek. Az pedig külön öröm neki, hogy vannak, akik kifejezetten azért mennek el a színházba, hogy a közösségi oldalakra töltött videók után élőben is megnézzék őt, vagy hogy az önálló estjei után kapnak kedvet ahhoz, hogy a színházba is elmenjenek.
Gyerekkori versek
Vannak, akik az iskolai karrierjük legrosszabb pontjai között tartják számon a memoritereket, Sövegjártó Áron célja az önálló estjein, hogy ezeken az emlékeken is szépítsen egy kis humorral. „Nagyon sok olyan berögződés van, amit az iskolában belénk neveltek, mint hogy verset mondani csak állva lehet, természetellenes hangsúllyal, ezért az önálló estemen van olyan rész is, ahol pont arról beszélgetünk a közönséggel, hogyan kell szavalni” – meséli.
Ő gyerekkorától közel érzi magához az irodalmat. „Egy nagyon súlyos betegségből gyógyultam, a kezelések alatt hallgattam, ahogy a nővérem egy szavalóversenyre készülve Örkény István Nápolyi című novelláját mondta, és hallomás után megtanultam én is. Amikor felépültem, és újra mehettem iskolába, egy versenyen előadtam én is. Második lettem, mert azt mondták, túl komoly ez hozzám. Azóta is minden önálló estemen elmondom, tulajdonképpen végikíséri az egész életemet.”
Egyébként ezeken az alkalmakon van improvizáció, sztorizgatás, nevetés, és nagyon interaktív az egész. Ugyanazt a holisztikus irodalmi megközelítést szeretné átadni, amivel általános iskolai énektanára oktatta őt. Nemcsak a dalokat tanulták meg, hanem az akkori kor történelméről, irodalmáról is beszélgettek – az egész korszakról kaptak átfogó képet. „Mikor irodalomból elértünk a Toldihoz, János vitézhez, lenyűgözött, hogyan lehet egy ilyen történetet versben elmesélni” – mondja, és a lelkesedése úgy tűnik, azóta is töretlen.
A tartalmat készítők felelőssége, hogy mit adnak az embereknek
Régi értékek a modern világban
Bár a videók nyilván a legmodernebb technológiával készülnek, Áron bevallja, hogy ő egy kifejezetten régimódi ember. „Kezet fogok köszönéskor, ha kalapot hordanék, megemelném üdvözlésképpen, emojikban is leginkább csak a kézfogósat használom” – mondja magáról, és bár az internet világa sokszor éppen a kapcsolatok értékének csökkenéséről szól, Áron pont arról számol be, hogy nagyon sokan megállítják az utcán, benzinkúton, és elmondják, hogy mennyire várják nap mint a nap a videóit, hogy kikapcsolódjanak.
Gadó Anita: „Az irónia a humorforrásom”
Az, hogy ennyire sokan számítanak rá, és tudja, hogy családok mindennapjának a része lehet, egyszerre öröm és hatalmas felelősség, amit jól kell használni. „A tartalmat készítők felelőssége, hogy mit adnak az embereknek. Lehet bugyuta tartalmat is megosztani, az algoritmusok talán segítenek is ezt sok embernek eljuttatni, de mennyivel jobb az, ha értékes tartalommal érsz el ugyanannyit, nem böfögéssel!”
Videóiban nincs csillogás, nincsenek bravúros vágások és gyors kameramozgások, mégis rengetegen nézik és szeretik a videókat. „Nem értek egyet azzal, hogy a fiatalokat nem lehet lekötni, csak pár másodpercig. Az önálló estjeim másfél órásak, és vannak, akik panaszkodnak, hogy rövid. Amikor Radnóti Nem tudhatom… című versét szavalom, síri csendben hallgatják a gyerekek és a nagyszülők is.”
Utat találni mindenkihez
A videóiban a versek mellett dalszövegeket is szaval. Teszi ezt azért, mert egy dalszövegnek is lehet olyan mély mondanivalója, amire talán fel se kapja az ember a fejét, mikor koncerten üvölti, vagy éppen azért, mert rengetegszer kiabálta, és bele sem gondol, hogy tulajdonképpen azt üvölti a Scooter slágerében, hogy „Mennyibe kerül a hal?”
Ezért óvja magánéletét a Hunyadi sorozat sztárja, Kádár L. Gellért a nyilvánosságtól
Ebből egyébként szürreálisan vicces dolgok is kijönnek. „Ganxta Zolee dalszövegénél a közönség mond más szavakat a káromkodások vagy csúnya szavak helyett. Mikor egy angol nyelvű dalban a »baby« szó szerepel, azt általában csecsemőnek fordítom, de volt már olyan is, hogy Busta Rhymes egyik dalában, minden második szó olyan volt, amit tilos használni, azt például úgy fordítottam, hogy legény.
Egyszer felhívott egy település polgármestere, és megkért, hogy az ünnepségen szavaljam el a Szózatot. Komoly, súlyos és fontos mű, örültem a felkérésnek, megkérdeztem, hogyan talált rám. Mondta, hogy látták az interneten, ahogyan Fekete Pákó Add ide a didit című dalát szavalom. A kettő között azért lényegesen nagy a különbség” – meséli nevetve Áron.
Egy olyan szöveg van, amihez nagyon régóta szeretne hozzányúlni. „Karinthy Frigyes Előszó című versét évek óta próbálom, de eddig nem találtam, hogyan lehet jól visszaadni, de most az önálló estemen előadom. Sokkal kritikusabb vagyok magammal a videók kapcsán, mint a rendezők a színházban. Többször veszem fel, vágás közben is szigorú vagyok, és nagyon fontos számomra, hogy elégedett legyek a végeredménnyel.”
Szabó T. Anna: „Bármi történhet velem, jó vagy rossz, nekem írnom kell tovább”
Harc a sztereotípiák ellen
Áron tisztában van azzal, hogy ennyi emberhez eljutni olyan felelősség, amit fontos jó dolgokra használni. Például arra, hogy felvegye a harcot a sztereotípiák ellen. „Az estjeimen meg szoktam kérdezni a közönséget, hogy szerintük milyen egy költő. Hogy néz ki? Gyakori válasz az, hogy bajszos, és akkor mondom, hogy igen, mint Nemes Nagy Ágnes vagy bármelyik más költőnőnk.
Sokszor az lesz a kép, hogy a költő vékony, bajszos és szegény, öreg, még Petőfi is öreg, pedig fiatalon halt meg. Van egy kép, amit az iskolai élményeink alakítottak ki bennünk, de ezen lehet változtatni. Hiszen a költők elsősorban pont olyan emberek voltak mint te vagy én, csak versbe szedték a gondolataikat.”
Öltöny, mellény, ing, nyakkendő, cipő LAVARD
Szöveg: Juhász Edina
Fotó: Varga Kinga
Stylist: Gál Nóra
Smink és haj: Hajdu Zsófia
