Jön a menstruációs szabadság, csak nem biztos, hogy ez jó lesz nekünk, nőknek

Előrebocsátom: szkeptikus véleményemet a menstruációs szabadságról olyan nőként írom le, aki maga is rendszeresen hétrét görnyedt a havi vérzéssel jelentkező görcsöktől. Nagyjából 35 éves korom után mérséklődött a fájdalom - addig havi egy-két napot valóban csökkent munkaképességgel vészeltem át. De sohasem azt akartam, hogy „azokon a napokon” nyugodtan kínlódhassak otthon, hanem azt, hogy érdemi megoldást kapjak a problémámra, és a hónap minden egyes napján teljes életet élhessek.

A fájdalmas menstruáció (dysmenorrhea) gyakoriságára rákeresve a lehető legkülönbözőbb adatokat találjuk, melyek szerint a nők 16 és 91 százalék közti arányban szenvednek ettől a rendellenességtől. A titok nyitja az lehet, hogy a nők többsége enyhe tüneteket tapasztal, ugyanakkor orvosi értelemben dysmenorrheáról akkor beszélünk, ha a görcsös méhösszehúzódások akadályozzák a mindennapi tevékenységet. Ez a nők nagyjából 20 százalékát érinti. A jelenséget az esetek kisebb részében valamilyen betegség, például endometriózis okozza, melynek kezelésével a fájdalom is csökken - ekkor másodlagos dysmenorrheáról beszélünk. Általában azonban nincs mögöttes ok, ezért a nők azt hiszik - és sokszor a környezetük is ezt közvetíti -, hogy a fájdalmas menstruációt, nincs mit tenni, el kell viselniük.

Menstruáció oké - a fájdalom nem oké

Ez azonban nem így van: a menstruáció természetes, a bénító fájdalom azonban nem. Sőt, léteznek olyan szerzők, akik szerint modern formájában maga a menstruáció sem az: Elsimar Coutinho salvadori nőgyógyász 1999-ben úgy érvelt, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmakban a nők, akik ekkor termékeny életszakaszuk nagyobb részében teherben voltak vagy szoptattak, életük során alig 160 alkalommal menstruáltak. Az pedig, hogy a mai ipari társadalmakban, ahol kevesebb gyerek születik, ez a szám 450-re nőtt, felesleges, és akár káros is. Egyes hormonális fogamzásgátlókat igénybe véve egyre több nő dönt úgy, hogy nem hajlandó menstruálni - hiszen például a tablettaszedés közbeni vérzés nem is valódi menstruáció, és szerintük nincs is érdemi funkciója.

Akadnak azonban olyan nőjogi aktivisták, akik a menstruáció megszüntetését a patriarchátushoz való cinkos alkalmazkodásként értelmezik. A férfiuralmi társadalmi berendezkedésben a havi vérzést ugyebár illik elhallgatni, elrejteni, eltitkolni (a megszüntetés ennek magasfoka), az alapértelmezett munkavállaló pedig férfi, aki nem szül, nem szoptat, nem menstruál. A patriarchátus logikája, mely szerint a nemek szigorúan binárisak, végképp nem számol a transznemű férfiak és a nem bináris emberek létezésével. Hiszen még a nőkről is megfeledkezik, vagy ha nem, akkor biológiai sajátosságaik miatt másodrendű munkaerőnek láttatja őket az ideálisnak számító férfiakhoz képest. Ennek értelmében a menstruációs szabadság bevezetése egy pozitív fordulatnak tűnik, hiszen végre nem várják el a munkahelyek, hogy a nők rejtsék el és szégyelljék biológiai különbségeiket.

A mentsruáció forradalma a ruháknál kezdődik

A menstruációs szabadság lehetővé teszi, hogy azokon a napokon, amikor a havi vérzés súlyos panaszokat okoz, a nők extra szabadnapokat vehessenek ki (országonként változik, hogy fizetett vagy fizetés nélküli formában - nyilván az első verzió az igazán hatékony). Indonéziában, Dél-Koreában, Japánban, Taiwanon és Zambiában elérhető a menstruációs szabadság, legutóbb pedig idén Spanyolországban vezették be ezt a lehetőséget.

Van érv mellette, de ellene is

Pártolói szerint a menstruációs szabadság a szülési szabadsághoz hasonlóan fontos és szükséges. Bevezetése alkalmazkodik a női test működési sajátosságaihoz, és mérsékli a havi vérzés körüli stigmát. A produktivitás csökkenésétől pedig azért nem kell félni, mert aki görcsölve bevánszorog a munkahelyére, egyébként sem tud olyan színvonalon dolgozni, mint panaszmentesen. Az ovuláció környékén viszont sok nőre jellemző, hogy felpörög minden szempontból - ekkor a munkavállaló kompenzálni fogja a menzesz alatt kiesett teljesítményt. Egyébként is tévhit, hogy a férfi munkavállalók minden nap egyformán teljesítenek, csak nekik nem ciklikusan szerveződnek a hatékonyabb és kevésbé hatékony napjaik. A megértő, empatikus környezet ráadásul nagyobb elköteleződést fog eredményezi a munkahely felé.

Az ellenzők szerint azonban fennáll a veszély, hogy a menstruációs szabadság lehetősége még messzebbre sodor minket a nemi egyenlőség megvalósulásától. A munkaadók még inkább a férfi jelentkezőket fogják nagyobb valószínűséggel felvenni, illetve előléptetni, hiszen ők (hacsak nem transz férfiak a tranzíció korai szakaszában) nem fognak menstruációs szabadságra menni - míg azokat a nőket, akik rendszeresen igénybe veszik a menstruációs szabadságot, csökkent értékű, megbízhatatlan munkaerőnek fogják tartani. Ez negatívan befolyásolja a nemek közti bérszakadékot is. Ráadásul - még ha egyet is értünk abban, hogy a havi vérzés nem szégyen - az sem biztos, hogy minden nőnek lesz kedve a főnöke vagy a HR-es kolléga orrára kötni, hogy ő mikor menstruál, és milyen panaszai vannak ezzel összefüggésben. A tapasztalatok egyébként őket igazolják: azokban az országokban, ahol már bevezették a menstruációs szabadságot, nagyon kevesen veszik igénybe.

A Conversation szerzője, a Menstrual Matters információs honlap alapítója, Sally King szerint a görcsöktől szenvedőknek nincs is mindig szükségük egy egész napra - való igaz, hogy fájdalomcsillapító alkalmazásával a görcsök sokszor egy-három óra alatt alábbhagynak. Ezért a munkából való teljes kiesés helyett elegendő lehet a home office lehetősége, és/vagy a rövid pihenés biztosítása. 2017-ben hazánkban kisebb felfordulást okozott a CEU-n elhelyezett menstruációs kanapé - nagy kár, hogy a többség a gendersemleges nyelvhasználaton akadt fenn, és nem az előremutató figyelmességre koncentrált.

Képzeljünk el egy világot, amiben a férfiak is menstruálnak

Ugyanakkor az ilyesmi még utópiának tűnik, tekintve, hogy rendszeresen hallok munkavállaló nőktől olyan panaszokat, hogy még az ilyenkor esedékes gyakoribb mosdóba járást sem tolerálja a felettesük. Ennek fényében valóban egyszerűbbnek tűnik az otthonmaradás lehetősége, de – King újabb megfontolandó ellenérve – a menstruáló nők eltávolítása a munkahelyről nem hogy csökkentené, de még fokozza is a tabusítást. Összességében tehát ahelyett, hogy hazaküldjük/hazaengedjük a nőket szenvedni, abban (is) kellene segíteni őket, hogy a munkahelyükön komfortosabban érezzék magukat a havi vérzésük alatt is. Hosszútávon pedig, tehetjük hozzá, arra van szükség, hogy érdemi és káros mellékhatásoktól mentes megoldás szülessen a dysmenorrheára. Idézzük fel Gloria Steinem örökbecsűjét: ha a férfiak menstruálni tudnának (értsd: a hatalomban levő cisz férfiak), közpénzből létesülne Dysmenorrhea Elleni Nemzeti Intézet, amely már rég előállt volna a megfelelő gyógymóddal.

Olvass még többet a szerzőtől:

• „Nem vagyok sem férfi, sem nő” - Miért sérti úgy a társadalmat, ha valaki nem binárisnak tartja magát?
• Hogyan lett a kötögetésből aktivizmus, vagyis a lázadás eszköze egy hagyományos női elfoglaltságból? Elmeséljük!
• A „minden sikeres férfi mögött áll egy nő” mondás több mérhető kárt okozott, mint gondolnánk!