Boldogabbak lennénk egy magyar pszichológus szerint, ha heti szinten feltennénk magunknak ezt a kérdést

Mi van akkor, ha valójában nem újabb szokásokra és feladatlistákra van szükséged, hanem valami egészen másra? Tudtad, hogy a jól-léted javítására tett erőfeszítés maga is stresszforrássá válhat? Talán éppen ezért ideje feltenned magadnak a kérdést: mi van akkor, ha ahhoz, hogy jobban érezzem végre magam, nem még többet kell tennem, hanem végre kevesebbet?

Nem minden problémát kell megoldani

A modern önfejlesztési kultúra könnyen azt az üzenetet közvetítheti, hogy mindig van rajtad valami, amin dolgozni kell. Ha szorongsz, tanulj meg relaxálni. Ha fáradt vagy, alakíts ki jobb reggeli rutint. Ha motiválatlan vagy, állíts magad elé új célokat. Ha nem vagy elégedett magaddal, dolgozz az önbizalmadon és az önértékeléseden.

Ezek közül sok módszer valóban hasznos lehet. A probléma akkor kezdődik, amikor az életünk minden pillanatát fejlesztendő projektekké és feladatlistákká alakítjuk. Szervezetpszichológusként és business coach-ként gyakran látom, hogy a teljesítmény-orientált emberek a magánéletükben is ugyanazzal a logikával működnek, mint a munkában:

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallok gyakran:

• „Ma pihennem kellene.”
• „Már három napja nem meditáltam.”
• „Legalább 8000 lépést még össze kell hoznom.”
• „Nem voltam elég produktív.”

Így a feltöltődés paradox módon újabb teljesítmény-kényszerré válhat.

Christiano Ronaldo esti szokása a legjobb dolog, ami az idegrendszereddel történhet

1. Az első lépés: ne csinálj belőle újabb projektet!

A jól-lét nem mindig attól növekszik, hogy valamit hozzáadunk a napunkhoz. Néha éppen az segít a leginkább, hogy elveszünk belőle valamit. Például lemondunk egy felesleges megbeszélést vagy egy olyan programot, amelyre valójában egyáltalán nem akarunk elmenni, csak “kötelességből” mondtunk rá igent.

Alex Soojung-Kim Pang Rest vagyis a Pihenés című könyv szerzője éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a pihenést hajlamosak vagyunk a munka hiányaként értelmezni, miközben a megfelelően megválasztott pihenés aktív és regeneráló tevékenység. Egy séta, egy hobbi vagy akár egy olyan tevékenység, amely teljesen más mentális állapotba helyez, segíthet abban, hogy később frissebb fejjel térjünk vissza a munkához. Nem véletlen, hogy több kreatív és tudományos teljesítmény mögött is tudatos pihenési és regenerációs időszakokat találunk.

Pang saját kutatásai és írásai során olyan kreatív emberek munkáját vizsgálta, akik nem egyszerűen „dolgoztak, amíg bírták”, hanem intenzív munkaszakaszokat tudatos pihenéssel váltottak. A lényeg nem az volt, hogy minél több órát töltsenek munkával, hanem hogy a munkának és a regenerációnak is meglegyen a maga szerepe és helye.

2. Próbáld ki a „nem kell” napot!

Ha az önfejlesztési listáid már önmagukban is fárasztanak, próbálj ki valami radikálisat: hetente egy teljes napig ne tegyél fel magadnak olyan kérdést, hogy: „Mit kellene még csinálnom?” Helyette kérdezd meg inkább ezt magadtól: „Mit vehetnék le ma a vállamról?”

Lehet, hogy a válasz egy találkozó lemondása, egy edzés kihagyása, vagy az, hogy nem válaszolsz azonnal minden üzenetedre. Vagy egyszerűen az, hogy este nem próbálod „hasznosan” tölteni az idődet. Ez nem passzivitást jelent, hanem annak a felismerését, hogy az emberi működésnek van kapacitáshatára.

3. Menj ki a szabadba, de ne azért, hogy ezt is kipipáld a listádon!

Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy kicsit jobban érezzük magunkat, ha kimegyünk a természetbe. Nem kell hozzá 10 000 lépéses cél, teljesítménytúra vagy speciális mindfulness-app. Egy szimpla séta is elég lehet. A természetben töltött idő több vizsgálat szerint is alacsonyabb észlelt stresszel járt együtt és a fiziológiai stressz különböző mutatóiban is kedvező változásokat találtak. A self-care nem mindig egyenlő egy újabb rutinnal, hanem csak annyi, hogy kilépsz a lakásból és húsz percig nem akarsz semmit sem elérni.

Egy magyar pszichológus 4 módszere, amivel évek óta képes visszaszerezni a mentális energiáját

4. Tanuld meg észrevenni, ami már jó!

Van egy másik szokásunk is, amely észrevétlenül rontja a közérzetünket: folyamatosan azt keressük, mi hiányzik. Mi nincs még kész? Mi nem elég jó? Mit kellene megváltoztatni? Mit kellene elérni? Ezzel szemben a pszichológiában létezik egy érdekes fogalom: a “savoring”, vagyis a pozitív élmények tudatos átélése és elmélyítése. Nem arról van szó, hogy rá kell kényszerítened magad a pozitív gondolkodásra, inkább arról, hogy amikor valami jó történik, nem rohansz tovább azonnal, hanem tudatosan arra helyezed a figyelmedet. Megállsz. Észreveszed. Hagyod, hogy jó legyen. Amikor legközelebb valami jó történik, egy finom kávé, egy napsütéses délután, egy jó beszélgetés, ne siess tovább azonnal. Maradj benne még néhány másodpercig.

5. Beszélj magaddal úgy, mint azzal az emberrel, akit a legjobban szeretsz a világon!

Ha nem sikerül mindent megcsinálnod, mi az első reakciód?

• „Már megint nem voltam elég fegyelmezett.”
• „Másoknak ez könnyebb.”
• „Össze kellene szednem magam.”

Próbáld meg lecserélni ezt a belső kritikust egy másik hangra, aki valami ilyesmit mond neked: „Most nehéz. Mitől lenne egy kicsit könnyebb?” Ez nem önsajnálat. A pszichológiai kutatások szerint az önmagunkkal való együttérzőbb bánásmód összefügg a magasabb szintű jól-léttel és a stressz, a szorongás és a depresszív tünetek csökkenésével.

Carl Honoré is erre jött rá

Carl Honoré újságíró, az In Praise of Slow szerzője egy egészen hétköznapi pillanatban döbbent rá arra, mennyire beszippantotta a gyorsaság és sürgetettség kultúrája: azon kapta magát, hogy egyperces esti meséket keres a gyerekének, hogy még gyorsabban végezzen. Miután felismerte, mit csinál, elkezdte vizsgálni a slow mozgalmat és azt, mi történik velünk, amikor folyamatosan gyorsítani akarunk. A saját beszámolója szerint amikor elkezdett tudatosabban lassítani, kevesebb dolgot csinált, de jobban és több örömmel.

Talán neked sem egy újabb életvezetési hack-re van szükséged, csak arra, hogy ne próbáld minden egyes napodat megjavítani. Van, amikor a legjobb önfejlesztési módszer nem az, hogy megkérdezed: „Mit kellene még csinálnom és megjavítanom?” Hanem az, hogy végre azt kérdezed: „Mi az, amit ma NEM kell megcsinálnom, hogy úgy érezzem, újra élek?”