A GLAMOUR-nál a kezdetek óta fontosnak tartjuk a társadalmi ügyek támogatását. Cikksorozatunkkal a Delta Produkció NEM OKÉ kampányát szeretnénk kihangosítani, amely komplex intézményi és szakmai együttműködéssel küzd az iskolai bántalmazás, vagyis a bullying ellen. Felhívásunkban rengetegen meséltek nekünk azokról a nehéz élményekről, amelyek általános vagy középiskolában érték őket. Olvasónkat, Mimit azért bántották az osztálytársai, mert jó tanuló volt, a tanár kedvencének bélyegezték, megrongálták a tárgyait, és ellene hangolták az egész közösséget.
Ezeket láttad már?
Az általános iskolai éveimet meghatározta az iskolai bántalmazás, a bullying. A felső tagozat első két éve szépen eltelt, az osztály egyik legjobb tanulója voltam, nagyon szerettem a történelmet és az irodalmat, nagyon sokat olvastam, a kötelezők sem jelentettek akadályt. A hatodik osztály második félévtől kezdtek el bántani az osztálytársaim, különösen Kriszta és a barátnői. Az akkori osztályfőnököm először folyamatosan a szőnyeg alá söpörte a problémákat, azt mondta, legyen az a taktikám, hogy „egyik füleden be, a másikon meg ki”.
A szüleim az elején segítettek, de amikor nagyon eldurvult a helyzet, már ők sem hitték el, a végén egyedül maradtam a problémákkal. Pontosan nem tudom, miért bántottak, de úgy gondolom, a féltékenység mellett más érzelmek vezethettek oda, és talán az is, hogy ezek a lányok hozzám képest rossz anyagi körülmények között éltek. Minden jó jegyért, jó dolgozatért, jó feleletért bántást kaptam. Azt mondták, hogy én vagyok a tanárok kedvence, én biztos „nyalizom”, és nekem semmiért sem kell soha megküzdenem, mert hát én én vagyok.
Nagyon trágár és obszcén kifejezéseket használtak, a hülye, elkényeztetett picsától kezdve minden voltam. Ha jobb ruha, táska volt rajtam, nagyon kegyetlenül megtorolták. Rongálták a tárgyaimat, volt, hogy ragasztót folyattak a cipőmbe. A végén az egész osztályt ellenem hangolták, a tanárok sem hittek nekem, nem voltak barátaim és nagyon magányosnak éreztem magam. A tanulás mellett folyamatosan olvastam, ez jelentette csupán a menekülést.
Egy idő után a tanárok is szívattak, nem is tudtak normálisan órát tartani mellettünk, heti rendszerességgel tartottak szülői értekezletet a rendszeres balhék miatt, de nem állt ki mellettem senki. Az elején nem foglalkoztam velük, aztán visszaszóltam nekik — ekkor szaladtak az osztályfőnökünkhöz, aki természetesen megvédte a lányokat, így én voltam a rossz.
„Mentálisan beteg lettem, édesanyám könnyes szemmel kérte az osztálytársaimat, hogy legyenek rám tekintettel”
Nyolcadik osztályban egy tesiórai incidens után eldurrant az agyam, összegyűlt bennem a másfél-két év bántalmazása és hasonló trágár kifejezésekkel illettem őket. Ekkor rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze, ahol kaptam egy osztályfőnöki intőt. Természetesen véleményük szerint megérdemeltem, és azt szerették volna, ha elmegyek az iskolából, és ha több balhém lesz, akkor el is tanácsolnak.
A legtöbbet az segített, hogy a gimnáziumban és az egyetemen egy teljesen normális közegbe kerültem, voltak barátaim, elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. A gimnáziumi barátaim nagyon közel álltak hozzám, a nehézségekben összefogtunk. Ha később volt valami nehézségem, sírhattam a vállukon. Nagyon nehezen dolgoztam fel a történteteket, most, felnőttként is érzem a hatását. Sok pszichológiai könyvet, cikket, blogot olvastam, podcastet hallgattam, és még mindig olvasok is rosszabb napjaimon. A szüleimmel azóta rendeződött a viszonyom.
Olyan az életem, mintha örökre kisütött volna a nap.
Nagyon hálásak vagyunk minden olvasónk bátorságáért és őszinteségéért, aki megosztotta velünk a történetét! Ha elmúltál 18 éves és te is elmesélnéd a történeted, itt megteheted. Gyógyuljunk közösen, és jusson el minél több emberhez, hogy a bántalmazás semmilyen körülmények között nem oké!
Ha iskolai bántalmazás ér, vagy bullyingnak vagy tanúja, az alábbi szervezetekhez fordulhatsz segítségért:
112-es segélyszám: súlyos vagy azonnali veszélyhelyzetben hívható
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: 116 111 (0–24 órában, ingyenes, anonim).
NMHH Internet Hotline: Jogellenes vagy gyermekekre káros online tartalmak bejelentése.
Telefonos Lelki Elsősegély Szolgálat: 116 123 (ingyenes, anonim lelki támogatás)
Gyermekvédő hívószám: +36 80 21 20 21
Áldozatsegítés: +36 80 225 225
OKIT krízisvonal: +36 80 20 55 20
Safer Internet Hotline: online bejelentés
NANE segélyvonal: 06 80 505 101 (időszakos)
Fentieken túl a lakóhely szerinti család- és gyermekjóléti szolgálat is megkereshető bántalmazás esetén,
Az érintett gyermek vagy szemlélő több, egymással párhuzamos segítségforrást is igénybe vehet. Ezenfelül azt javasoljuk, hogy az érintettek kérjenek segítséget egy bizalmi személytől, lehetőleg egy felnőttől, valamint az iskolai keretek között még meg lehet keresni az iskolai szociális segítőt és/vagy az iskolapszichológust, osztályfőnököt és igazgatót.
További javasolt segítségnyújtó elérhetőségek az eligazodáshoz.
