előfizetésem
Hírlevél
„Azért meséljük a történeteket, hogy ne csak meghallgassák őket, hanem valami elinduljon”
Színházi előadásként indult, iskolai bántalmazás elleni országos kampány született belőle: a Delta Produkció komplex intézményi és szakmai együttműködéssel küzd azért, hogy minél kevesebb gyermek tapasztalja meg, milyen az, ha bántják az osztályban.
Szerelemprojektként indult útjára a Delta Produkció, amely olyan előadásokkal színesítette a magyar színházi közeget, mint az Operabeavató, a Loveshake, a Burn Out Baby, vagy a Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma. Mindegyik nyomot hagyott a nézőkben, de a legnagyobb hatással a Darázs című pszichothriller volt rájuk - olyannyira, hogy Gerlóczi Judit végül egy egész edukációs programot, a Nem Oké kampányt alkotta köré.
Kőszínházban kezdődött a pályád, most egy független színházi ügynökséget igazgatsz. Hogyan jutottál el idáig?
14 éves korom óta megrögzötten színházrendező akartam lenni, 18 évesen a Katona József Színház stúdiószínházába kerültem nézőtéri hoszteszként, a következő évben pedig elnyertem a Katona első gyakornoki programját. Aztán felkértek Máté Gábor rendezőasszisztensének, és amikor elmentem szülési szabadságra, akkorra már a Kamra színházi titkára - vagyis kvázi anyukája - voltam. Mindenbe belekóstoltam, amibe csak lehetett: végigkövettem alkotói folyamatokat, láttam az egyeztetési nehézségeket, de ültem dohos díszletraktárban és harcoltam a Sárkány Centerben az utolsó retikülökért is, mint kellékes.
Mellette pedig volt fesztiválszervezés, castingolás, színészmenedzsment, és akkoriban indult el a Delta Produkció is - vagyis rengeteg rendkívüli tapasztalatot és erőforrást kaptam ebben az időszakban. Egy idő után, természetes módon megkérdőjeleződtek bennem a színházi keretek és szabályrendszerek, azt éreztem, hogy nem tudok kiteljesedni. Szerettem volna megtalálni, mi az az egy, ami a hivatásom lesz, de képtelen voltam választani. Ekkor lettem terhes az első lányommal, így arra gondoltam: ebben a káoszban most lesz egy szünet, ahol mindent átgondolhatok, és leépíthetem, amire nincs szükségem - a végén egy dolog maradt: a Delta Produkció.
Egy osztálynyi magyar gyerek hal meg évente bullying miatt, és a tanárok nem mindig tudnak segíteni
Nem voltak benned kérdések azzal kapcsolatban, hogy jól döntöttél-e?
Amikor az első saját előadásunk, a Rezes Judit és Szabó Győző párkapcsolatából készült Loveshake - Az élet összeráz premierje után legördült a függöny és összeölelkeztünk a színészekkel, elképesztő zokogás tört ki belőlem. Abban a pillanatban világos lett, hogy a sok évnyi gyötrődés után, amikor le akartam csupaszítani, hogy valójában mit is akarok, megértettem, hogy én épp ezzel a sokszínűséggel vagyok a helyemen, ez kellett ahhoz, hogy megtaláljam a hivatásomat.
A 2022-ben született Darázs mellé rendhagyó módon egy országos kampányt építettél ki. Mesélj erről a projektről!
Akkor még maga a probléma nem izgatott különösebben, a kampány hatására csak később értettem meg, hogy én is voltam áldozata ennek a jelenségnek. Elsősorban a pszichothriller és a krimi műfaja foglalkoztatott, és az, hogy két erős női karakter ebben a műfajban hogy él meg a hazai színpadokon. Elképesztően izgalmasnak találtam Ördög Tamás rendező munkásságát, őt kértem fel az előadás megvalósítására. Tamás felesége, Kiss-Végh Emőke mellé kerestünk egy színésznőt, és hamar Sodró Elizára esett a választásunk, de több egyeztetési körünk is sikertelenül zajlott.
Végül hónapokkal később újra felhívtam Kováts Adélt, a Radnóti igazgatóját, hogy mi mégis ragaszkodunk Elizához, ő pedig azt mondta, hogy annyira neki való ez a szerep, hogy kiengedi. Amikor bemutattuk a Darázst, az történt, amire minden színházcsináló vágyik: átütötte a nézőben a szemtanúi pozíciót. Az egyik első előadás utáni taps alatt felállt egy fiatal fiú, elkezdett mutogatni és kiabálni a színpad felé: „Ez egy hazugság!”
Ekkora hatással volt rá a darab?
Igen, nyilvánvaló volt, hogy triggerelték a látottak és hogy valami trauma érhette korábban, amit akkor a helyszínen mi, színházi emberként nem tudtunk, hogyan kellene kezelni, de sajnos abban sem lehettünk biztosak, hogy a környezetében lévők fognak-e neki segíteni. Ezt nagyon nehéz volt megélni és megéreztük azt a tehetetlenséget és eszköztelenséget, amit oly sokan éreznek, amikor bántják a gyereküket.
Arra lettünk figyelmesek, hogy spontán közönségtalálkozók alakulnak ki az előadások után, több tucat ember vár minket, akik beszélni szeretnének az iskolai zaklatás kérdéséről - ezt előtte el sem tudtuk volna képzelni, nagyon megható, szinte zavarba ejtő volt. Megesett, hogy jogszabályi segítséget kértek, de a legtöbbször saját történeteket osztottak meg. Ez az, amire minden alkotó ember vár:
hiszen azért meséljük a történeteket, hogy ne csak meghallgassák őket, hanem valami elinduljon.
Mikor vált világossá, hogy tovább kell menni?
Viszonylag hamar megfogalmazódott, hogy legyen egy előadás utáni beszélgetés a témáról, de eszem ágában sem volt egy országos kampány élére állni. Aztán eljött egy döntési pont: el akarok-e mozdulni a hagyományos színházcsinálástól, vagyis attól, hogy felvetünk egy problémát a színpadon, történik valami a nézőben és mindenki megy a saját dolgára? Azt éreztem, hogy igen, szeretném megnézni, hogyan lehet dolgozni ezzel a hatással, ami megszületett a nézőben, és szeretném megtalálni a kérdéseikre a válaszokat.
Ekkor vett más irányt a Delta Produkció, most már minden előadásban azt keressük, hogyan tudunk „deltásítani” egy sztorit, hogyan tud több lenni önmagánál egy történet. A Nem Oké kampányban kezdetben ingyenes podcastokat, edukációs jellegű beszélgetéseket, feldolgozó foglalkozásokat tartottunk diákoknak, majd később felnőtteknek is pszichológusok, illetve elsőként az UNICEF Magyarország szakmai együttműködésével. Tavaly ősszel pedig elindult az országos turnénk a második kerületi pilotprogram bemutatásával.
Mik a tervek idénre?
Csatlakozik többek között Ferencváros, Pécs, Nyíregyháza, Mosonmagyaróvár, Pápa és a tizenkettedik kerület is. A kampány figyelemfelhívó és művészeti eszközökkel, valamint nagyon komoly, az adott kerületen, településen belüli, komplex intézményi és szakmai együttműködéssel szeretne létrehozni egy valódi anti-bullying tevékenységet. A legtöbb alkalommal részt vesz benne az önkormányzat, a család- és gyermekjóléti Központ, a rendőrség bűnmegelőzési osztálya, a tankerület, a szülők, a pedagógusok és persze maguk a diákok is.
De helyszíne válogatja, hogy kik csatlakoznak, organikusan alakul a kampány, és mindenki a saját eszközével segítene, én pedig egy jó értelemben vett dílernek érzem magam, aki éppen a meglévő erőforrásokat juttatja el a megfelelő helyekre. Ilyen még nem volt Magyarországon. Álomszerű és fantasztikus, hogy mindenki segíteni akar. Azt hiszem, csak egy ilyen szintű összefogással lehet valami igazit és valódit elérni.
Ha bántják a gyermeked, ez az első lépés, amit megtehetsz, és nem az, hogy „üssön vissza”
Mi a végső célod?
Szeretném, ha a Nem Oké akár orientációs ponttá is válhatna például iskolaválasztás előtt, hogy egyértelmű jelzés legyen szülők és közösségek számára, hogy az adott iskola elvégezte azt a belső munkát, amely szükséges az iskolai zaklatás felismeréséhez és kezeléséhez. A Nem Oké nem egy új „megmondó” szereplő akar lenni, mi sokkal inkább a már meglévő intézményeket szeretnénk összekapcsolni, azon igények és szükségletek mentén, amik folyamatosan felmerülnek, mióta ez az előadás megszületett.
Célunk, hogy a megfelelő tájékoztatás és segítség eljusson azokhoz a gyermekhez, akik a traumát átélik, és persze a családjukhoz is. Nyilvánvalóan a prevenciónak jobban örülünk, mint a tűzoltásnak, de már az is egy nagy lépés, amikor a gyerek, a pedagógus, a szülő találkozik a bullying jelenséggel, és fel tudja ismerni, hogy miről is van szó, és meg tudja fogalmazni, hogy „na, ez nem oké”.
Stylist: Csillag Szilvia, Smink: Marencsák Zsófia, Haj: Szepeshelyi Gabriella
