előfizetésem
Hírlevél
Thrillerrel tért vissza Matthew McConaughey, mégsem ő a legizgalmasabb a filmben
Oklahomáról már sok filmet láttunk, de arról, hogy az olaj mellett a méznek is lehet komoly gazdasági és hatalmi jelentősége, jóval kevesebbet tudunk. Andrew Patterson A mézkirály (The Rivals of Amziah King) című filmje egy egészen szokatlan világba vezet, ahol a méhészet, a család, a zene és a bűnönés meglepő módon kapcsolódik össze.
A történet középpontjában Amziah King (Matthew McConaughey) áll, aki méhész, méztermelő, zenész és a körülötte élők számára afféle közösségi apafigura. Egykor nevelőapaként gondoskodott Kateriről, a fiatal őslakos lányról (Angelina LookingGlass), és amikor hosszú évek után újra találkoznak, megpróbálja visszafogadni az életébe. Amziah bevezeti a méhészet világába, munkát és otthont ad neki, és lassan egy olyan apa-lánya kapcsolat alakul ki közöttük, amelynek különösen fontos szerepe lesz abban, ami később történik.
LookingGlass egy interjúban azt mondta, hogy a kapcsolatukat szinte azonnal természetesnek érezte. Már az első közös próbán megvolt közöttük az a dinamika, amelyre szükségük volt, és éppen azt szerette Kateri karakterében, hogy míg a film első részében egy meleg, biztonságot adó kapcsolatban látjuk, később egyedül kell megtalálnia a helyét és a saját erejét. És valóban: egy ponton a film egészen váratlanul megváltozik.
Amziah méhei és vállalkozása körül egyre több konfliktus bontakozik ki, a riválisok pedig nem válogatnak az eszközökben. Amikor a férfit megölik, a történet középpontjába Kateri kerül, aki megpróbálja kideríteni, mi történt, és ki felelős a haláláért. A korábban törékenynek tűnő lányból fokozatosan válik egy erős nő, aki képes szembeszállni azokkal, akik el akarják venni tőle azt a világot, amelyet Amziah hagyott rá.
Ez az oka annak, hogy nekem végig olyan érzésem volt, mintha két filmet néznék.
Az első Amziah története: egy különös, szerethető férfié, aki méheket tart, zenél, embereket gyűjt maga köré, és megpróbálja visszavezetni Katerit a családba. A második már Kateri filmje, amelyben a gyász, az igazságkeresés és végül a bosszú kerül előtérbe. A rendező egyébként maga is beszél arról, hogy a film második fele egyfajta westernné válik.
Elkészült Almodóvar egyik legérettebb munkája, a rendezőzseni filmjét neked is látnod kell
Matthew McConaughey visszatérése
McConaughey számára ez a film azért is különleges, mert hosszabb szünet után tért vissza a mozivászonra élőszereplős szereppel. Amziah karakterét azonban nem kellett sokáig keresnie magában: egy interjúban úgy fogalmazott, hogy nagyon hamar tudta, szeretne „Amziah szívébe és lelkébe” beköltözni.
A szerephez hozzátartozott a zene is. Amziah a filmben nemcsak méhész, hanem zenész, a közös muzsikálás pedig a közösség egyik fontos összetartó ereje. McConaughey több dalt is előad, és a forgatásra zenészként is fel kellett készülnie. A színész szerint azonban a film valódi kulcsa a méhekben rejlik. „A méhek Amziah temploma” – mondta egy interjúban, és hozzátette, hogy a kaptár működése tulajdonképpen tükre annak a közösségnek is, amelyet Amziah maga köré épített. A méhek együtt dolgoznak, mindenkinek megvan a maga szerepe, és egyikük sem létezhet igazán a közösségen kívül.
Ez nemcsak szép gondolat: a film egyik legerősebb metaforája.
Angelina LookingGlass, a nagy felfedezés
A film igazi meglepetése számomra mégis Angelina LookingGlass. Kateri megformálása az első nagy filmes szerepe, és különösen figyelemre méltó, hogy egy olyan karaktert kellett eljátszania, aki a történet közben fokozatosan válik főhőssé. Patterson nagy létszámú castingfolyamat után választotta ki, és a McConaugheyvel közös próbán vált számára egyértelművé, hogy megtalálta Katerit. A rendező szerint LookingGlass egyik legnagyobb erőssége, hogy nem akarja „eljátszani” a jeleneteket: figyel a partnerére, és valóban reagál arra, ami történik.
Patterson szerint McConaughey a forgatás során fontos kreatív partnerévé vált. A színész egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy a film valójában „egy hercegnőből királynővé váló lány története”, és ez a gondolat segített a rendezőnek abban, hogy Kateri fejlődését minden jelenetben következetesen végigvigye. Ez a megközelítés azért is találó, mert a film elején még valóban Amziah tűnik a főszereplőnek. A történet végére azonban már egyértelműen Kateri útja válik fontossá.
Családi moziba csomagolták a Momo kemény üzenetét, ezért kellene mindenkinek megnéznie ezt a filmet
Egy forgatókönyv, amelyből majdnem minisorozat lett
A film története meglehetősen hosszú utat járt be, mire eljutott a mozivászonig. Patterson már 2018-ban megírta a forgatókönyv első, 110 oldalas változatát, de közben elkészült első filmje, a The Vast of Night, amely fesztiválokra került, majd jött a világjárvány. Patterson nem akart a járvány alatt forgatni, ezért inkább tovább dolgozott a történeten. Egy ponton a forgatókönyv már 360 oldalas, hét fejezetből álló minisorozattá nőtt, majd ezt fokozatosan 220, végül 140 oldalra húzta vissza.
Talán ennek a szokatlan fejlődéstörténetnek is köszönhető, hogy a filmben ennyi minden fér meg egymás mellett: családi dráma, vidéki közösségi történet, zene, bűnügyi thriller és western. Patterson érdekes módon azt mondja, hogy ő nem témából indul ki. Nem úgy ír, hogy „most a lojalitásról” vagy „a közösségről” szeretne filmet készíteni. Először a történet és a cselekmény érdekli, és szerinte a témák csak később, a történetből születnek meg. A film vágása közben jött rá például arra, hogy valójában a védelemről szól: arról, hogyan próbáljuk megvédeni azokat, akik fontosak nekünk.
Valódi méhek, valódi kockázat
A film egyik legérdekesebb kulisszatitka, hogy a méhek valódiak. A produkció méhészekkel dolgozott együtt, akik a színészeket is felkészítették a forgatásra. McConaughey azonban közben rájött, hogy allergiás a méhcsípésre: egy korai csípés után jelentősen feldagadt az arca. Emiatt azt a jelenetet, amelyben több ezer méh lepi el a karját, a forgatás utolsó napjára időzítették. Szerencsére akkor már nem történt baj.
A film képi világát M.I. Littin-Menz fényképezte, aki Patterson előző filmjén, a Határtalan éjen is dolgozott. A vidéki táj tágassága, az erdők és a kaptárak világa szinte önálló szereplővé válik, miközben a film második felére a képek és a hangulat is egyre sötétebbé válnak.
Rég láttunk olyan lebilincselő thrillert, mint amilyen A zongorahangoló
Nem tökéletes, de nagyon különleges
A mézkirály nem hibátlan film. Valóban lassú, és a történet közepén bekövetkező váltás miatt könnyű úgy érezni, hogy egy ponton véget ér az egyik film, és elkezdődik egy másik. Ugyanakkor éppen ez teszi érdekessé: nem akar egyetlen megszokott műfajban maradni. Számomra végül nem is Matthew McConaughey visszatérése miatt lett emlékezetes, hanem azért, mert Angelina LookingGlass személyében egy nagyon izgalmas új színésznőt fedezhetünk fel, és mert Andrew Patterson olyan világot mutat meg, amelyről a filmekben ritkán esik szó.
A méhészet itt egyszerre megélhetés, családi örökség és metafora.
Ahogy a kaptár lakói együttműködnek, úgy próbál Amziah is közösséget építeni maga körül – és amikor ő eltűnik, Katerinek kell eldöntenie, hogyan él tovább ez a közösség nélküle. Oklahomát már sokszor láttuk az olajüzlet szemszögéből, Andrew Patterson most megmutatja a mézipar sötét oldalát, és kiderül, hogy a kaptárak mögött is ugyanúgy ott van a pénz, a hatalom, a lojalitás, az árulás és a bosszú.
