Dézsi Ibolya: „Sosem késő elkezdeni azzal foglalkozni, ami igazán kiteljesít minket”

Dézsi Ibolya író, műfordító, szerkesztő, az Atlantic Press Kiadó munkatársa. 2024-ben az egyik legemlékezetesebb olvasmányom az Én, Földes Jolán és A halászó macska utcája című könyve volt, mely igaz történetet dolgoz fel: az 1936-ban országos, majd nemzetközi irodalmi pályázatot nyert magyar írónő kalandos, időnként viszontagságos életét önti regényes formába.

Mindenképpen szerettem volna személyesen is találkozni a szerzővel, aki ilyen elsöprő élménnyel ajándékozott meg. Dézsi Ibolya egy nagy köteg eredeti, sőt dedikált Földes Jolán-kiadással érkezett az interjúra, és a való életben éppen olyan vibráló személyiségnek bizonyult, ahogyan könyvei alapján elképzeltem.

Hogyan lettél író?

Kiskoromtól írtam verseket, majd naplót vezettem. Pénzügyi és pszichológiai tanulmányokat folytattam, ezután egy koreai érdekeltségű bankban dolgoztam közel huszonöt évig. Nagyon szerettem, de a szabadidőmben folyamatosan írtam és fordítottam is, többek közt Kim Szovol koreai költő verseit angolból. A kollégáim biztatására kezdtem el kiadót keresni, így jelent meg 2015-ben a Hol vagy, Tigrisem? című novelláskötetem. Ezt egy évvel később egy regény követte.

Miről szól a regény?

Gyerekkorom óta érdekeltek a távol-keleti kultúrák. A Hagyjátok repülni az íbiszeket! egy indiai, egy szíriai kurd és egy magyar lány összefonódó történetét meséli el, politikai köntössel. Következő munkám egy párkapcsolati tanácsadás jellegű könyv volt Így szeress címmel, majd egy erotikus regényt jelentettem meg, a Keverj nekem szerelemkoktélt. Ezt, mivel túl merésznek találtam, csak Lamar Linda álnéven mertem kiadni, amit utólag már bánok.

Miért bántad meg az álnéven való megjelenést?

Mert ne írj olyat, amit szégyellsz...

A nőírók rendre kiszorulnak a kánonból, így az iskolai tananyagból és az általános műveltségből. Ezért is nagyon fontos eredmény, hogy kimentetted a feledés homályából Földes Jolánt. Őt hogyan fedezted fel?

Miután otthagytam a bankot, annál a kiadónál kezdtem dolgozni, amely korábban kiadta a könyveimet. 2017-ben jött a #metoo, felszínre kerültek Harvey Weinstein aljasságai, és világszerte tömegével álltak elő a nők elleni erőszak és zaklatás áldozatai. Szerkesztőként úgy gondoltam, hogy 2018 legyen a nők éve a kiadóban, amely korábban túlnyomórészt férfi szerzőkre alapozott.

Egy regénypályázatot hirdettünk nők számára – amelyre közel háromszáz mű érkezett –, továbbá elindítottunk egy sorozatot a XX. század eleji magyar írónők műveiből Női remekírók címmel. Ennek volt része Földes Jolán és A halászó macska utcája.

Ilyen élmény, mikor egy regény írója maga vezet körbe a valós helyszíneken

Mi volt az, ami megfogott a regényben?

A cselekményben különböző nemzetiségű és gyakran ellentétes világnézetű emigránsok kerülnek egymás mellé és alakítanak ki szolidáris kapcsolódásokat abban a párizsi negyedben, a Quartier Latinben, ahol Földes Jolán egy ideig maga is lakott. A regény különlegessége, hogy a szerző minden szemszögből bemutatja az 1920-as évek Európájának politikáját, nem ítél el és nem bírál senkit, még a gyanús hátterű figurákat is együttérzéssel ábrázolja, ami mély empátiáról tanúskodik.

Bosszantott, hogy Földes Jolánról csak alapvető információkat találtam. Annyi derült ki, hogy 1902-ben született Kenderesen, az 1938-as első zsidótörvény megjelenése után Londonba emigrált, és ott élt 1963-ban bekövetkezett haláláig. Az évek során újra és újra visszatértem hozzá, igyekeztem minél többet fellelni Földes Jolánról. Az izgalmas nyomozómunkám során egyre közelebb éreztem magamhoz, és nagy szerencsém is volt, mert Londonból Indiáig kaptam segítséget, ugyanis fél évet Indiában töltött.

Az angol nyelvű Arany fülbevalók című könyvéből Hollywoodban forgattak filmet Marlene Dietrich főszereplésével.

Miben hasonlítotok egymásra?

Ő is írással és műfordítással foglalkozott. Bevallása szerint egy krimit – feltéve, ha rendelkezésére állt elég kávé és édesség – két hét alatt fordított le. Összesen körülbelül ötven krimit ültetett át magyarra a harmincas években, köztük Agatha Christie-t is. Osztozunk a tőlünk különböző emberek, a más kultúrák iránti érdeklődésben. Nem született gyereke, ahogy nekem sem. Közös bennünk a kutyák iránti szeretet is – az ő kedvencének Móka volt a neve, én négy kutyusról gondoskodom. Vannak azért különbségek is köztünk.

Őt a férfi írók nem kedvelték, irigykedtek rá az 1936-os nemzetközi első helyezés, és persze a vele járó pénz miatt, lektűrnek minősítették a műveit. Nekem ilyen tapasztalatom nincs, férfi kritikusok is pozitív recenziókat írtak a Földesről szóló regényemről, igaz, én nem nyertem nagy összegű pályázatot vele.

Mit tanulhatnak a mai nők Földes Jolántól?

Például azt, hogy ne csak a fizikai megjelenésükben lássák az értéküket. Földest a külsőségek kevéssé foglalkoztatták, olyan belső ereje volt, hogy a személyiségével hatott az emberekre. Egyenes, határozott és empatikus ember volt. Tudatosan törekedett rá, hogy elkerülje anyja tragikus sorsát, így amikor első házassága megromlott, nem félt kilépni belőle. Aztán volt olyan bátor, hogy Londonba költözzön, ami igen nagy változást jelentett az életében, később komoly politikai szerepet is vállalt Zsilinszky Antal szervezetében.

Egy grófnő kitartásának köszönhetik a magyar nők, hogy egyetemre járhatnak

Te is független alkotó nő vagy, mint ő. Hogyan telik egy napod?

Reggel hat-hét körül kelek. Fordítással kezdek: mostanában Olczy Emma magyar származású angol író életrajzát ültetem át nyelvünkre. Aztán digitalizálok, azaz pötyögök: gépre viszem Földes Jolán Mária jól érett és Így vagy írás című regényeit. Az előbbiben az anyjának állít emléket, az utóbbiban pedig egyiptomi élményei, illetve a nagymama alakja jelenik meg, aki felnevelte, miután Földes édesanyja öngyilkos lett. Esténként a Hagyjátok repülni az íbiszeket! című regényemet dolgozom át a második kiadáshoz.