előfizetésem
Hírlevél
Aki nélkül nem lett volna Vuk, Lúdas Matyi és Szaffi sem: emlékezés Henrik Irénre
Gyerekkorunk legkedvesebb meséi mögött egy kivételes alkotó állt, akinek nevét talán kevesebben ismerjük, de munkája emlékét minden magyar családban őrizzük. Henrik Irén animációs operatőr évtizedeken át meghatározó szerepet játszott a magyar rajzfilmgyártás legnagyobb klasszikusainak megszületésében. A Vuk, a Lúdas Matyi, a Szaffi vagy a Macskafogó vizuális világának megteremtésével maradandó örökséget hagyott maga után. Rá emlékezünk.
A Balázs Béla-díjas animációs operatőr neve összeforrt a magyar rajzfilm aranykorával. Munkássága nélkül aligha születhettek volna meg ugyanabban a formában azok az animációs filmek, amelyeken felnőttünk. A közönség ugyan ritkábban találkozott a nevével, mint a rendezőkével vagy a mesék ikonikus szereplőivel, ám a szakma pontosan tudta, hogy Henrik Irén a magyar mesevilág meghatározó alkotója volt. Precizitásával, kivételes vizuális érzékével és több évtizedes tapasztalatával maradandó nyomot hagyott a hazai filmművészetben.
Halálával egy olyan korszak utolsó nagy alkotói közül távozott valaki, aki életét a magyar animáció szolgálatába állította, és ezzel bearanyozta a gyerekkorunkat.
Élet a rajzfilmek szolgálatában
Henrik Irén 1937. június 11-én született Budapesten. Pályafutását 1956-ban kezdte a Pannónia Filmstúdióban, ahol kezdetben a rajzolt figurák kifestésével foglalkozott. A tehetsége és a szakmai kíváncsisága azonban hamar új feladatok felé vezette, és gyártásvezetőként, majd segédoperatőrként dolgozott, 1963-tól pedig már operatőrként vett részt a magyar animáció legjelentősebb alkotásaiban. Munkája során a kamera mögött olyan képi világot teremtett, amely ma már természetesnek tűnik a néző számára, valójában azonban rendkívüli szakmai tudást és aprólékos munkát igényelt.
Ősi szimbólumok, örök tanítások – Mit üzennek a mai korban a népmesék?
Az animációs operatőr feladata messze túlmutatott a technikai kivitelezésen. A fények, a kompozíció, a mozgások ritmusa és a képek hangulata mind az ő keze munkáját dicsérték. Gondoljunk csak a Vuk képi világára vagy a Lúdas Matyi felejthetetlen karaktereire. Nem meglepő, hogy pályafutása során a magyar animáció legnagyobb alkotóival dolgozott együtt.
Olyan rendezők bízták rá filmjeik képi megvalósítását, mint Ternovszky Béla, akivel többek között a Macskafogó és a Hófehér készítésében működött együtt, Nepp József, aki a Hófehér, valamint a Mézga család alkotójaként vált ismertté, vagy Reisenbüchler Sándor, akinek kísérleti animációs filmjei – például A Nap és a Hold elrablása – a magyar animáció különleges fejezetét jelentik. Életének legmeghatározóbb szakmai kapcsolata azonban kétségkívül férjéhez, Dargay Attilához kötötte, akivel olyan klasszikusokon dolgozott együtt, mint a már emlegetett Vuk, a Lúdas Matyi, a Szaffi vagy Az erdő kapitánya. De munkássága során reklámfilmek, rövidfilmek és televíziós sorozatok készítésében is kitűnt. Többek között a Gusztáv- és a Peti-sorozat epizódjai, és még számos egyedi animációs film őrzi keze nyomát.
A magyar animáció mestere
Kevés operatőr mondhatja el magáról, hogy munkája emberek millióinak gyermekkori emlékeihez kapcsolódik. A Henrik Irén által készült mesefilmek mára a magyar kultúra megkerülhetetlen részévé váltak, amelyeket generációról generációra adnak tovább a családok. A történetek, a karakterek és a humor mellett a filmek különleges vizuális világa is hozzájárult ahhoz, hogy időtálló klasszikusokká váljanak. Mert Döbrögi Uram karikatúráját mindig emlegetjük, Szaffi édes hangját egy életen át halljuk a fülünkben, és a kis Vuk kalandjait idős korunkban is látjuk magunk előtt.
Henrik Irén munkájának egyik legnagyobb erénye az volt, hogy soha nem akarta önmagára irányítani a figyelmet. Az animáció sikerét tartotta szem előtt, miközben a legapróbb részletekig ügyelt arra, hogy minden képkocka tökéletes legyen. A szakmán belül legendás volt precizitása, türelme és munkabírása, miközben kollégái emberségét és szerénységét is gyakran kiemelték. Munkásságát Balázs Béla-díjjal ismerték el, amely méltó visszaigazolása volt annak a több évtizedes alkotói munkának, amelyet a magyar filmművészetért végzett.
Csipkerózsika, Mulan, Elza és a többiek: mesehősök, akiket receptre kellene felírni
Alkotótárs és élettárs
Henrik Irén életének meghatározó szereplője volt férje, Dargay Attila rajzfilmrendező, akivel házastársak és alkotótársak voltak. Évtizedeken keresztül dolgoztak együtt, és közös munkájuk eredményeként születtek meg a magyar animáció legismertebb filmjei. Kapcsolatukban a magánélet és a hivatás természetes egységet alkotott, elvégre ugyanaz a szenvedély vezette őket a rajzfilmkészítés iránt, és ugyanaz az igény a minőségi alkotásra. Irén férje halála után sem szakadt el a magyar animáció világától.
Szakmai tudását a későbbi generációk számára is igyekezett továbbadni, és tanácsadóként részt vett a Dargay Attila eredeti figuratervei alapján készült Csongor és Tünde egész estés animációs film elkészítésében is. Egészen élete végéig aktív kapcsolatban maradt azzal a közeggel, amelynek felépítésében maga is meghatározó szerepet játszott. Henrik Irén azon alkotók közé tartozott, akiknek munkája sokkal ismertebb volt, mint az arcuk. Míg a nézők a mesék hőseit szerették meg, ő csendben dolgozott a háttérben, hogy ezek a történetek életre kelhessenek.
A magyar animáció aranykorának meghatározó alakjaként olyan örökséget hagyott maga után, amely túlmutat a filmográfiáján: képei, látásmódja és szakmai igényessége ma is ott él a magyar rajzfilmek legemlékezetesebb pillanataiban. Henrik Irén halálával egy kiváló operatőrt veszített el a magyar filmművészet, és egyben egy olyan alkotót is, aki évtizedeken át meghatározó módon formálta a hazai animáció történetét. Filmjei továbbra is velünk maradnak, és minden alkalommal, amikor újra felcsendül a Vuk vagy a Szaffi jól ismert zenéje, egy kicsit az ő munkássága előtt is tisztelgünk.
