Miranda, Andy, Nigel és Emily négyese húsz év után ismét visszatért a nagyvászonra – és az a jó hírünk van, hogy bár volt rá esély, mégsem váltak egy Birkin-táskán fityegő Labubuvá. Az ördög Pradát visel 2 megmaradt annak a divatdiktátornak, ami mindig is volt.
Ezeket láttad már?
Húsz évvel ezelőtt Az ördög Pradát visel olyan tökéletesen ragadta meg az akkori kulturális korszellemet, vált a divatipar expozéjává, miközben látványával leendő Pinterest-táblák százait alapozta meg, hogy már csak emiatt sem meglepő az azonnal kialakult kultikus státusza. Andy Sachs (Anne Hathaway) karakterén keresztül pályakezdők ezrei érezték reprezentálva magukat (különösen a médiában és a divatban dolgozók), ráadásul olyan, korát meghaladó kérdéseket boncolgatott, mint a munka-magánélet egyensúlya, a toxikus munkahely és mérgező főnök, valamint állást foglalt amellett, hogy igenis rendben van, ha egy nő a karrierjében szeretné megvalósítani önmagát – amíg ezzel nem árt magának vagy másoknak, persze.
Igen, bevett panelekkel dolgozott, a filmből mégis mémesültek bizonyos jelenetek, szállóigék kaptak szárnyra és megszületett a divatdiktátor fogalmának új jelentése egy olyan antihősnő személyében, aki férfiakat megszégyenítően ravasz és manipulatív miközben makulátlanul néz ki.
Igen, természetesen Miranda Priestlyről van szó, aki hamar Meryl Streep egyik legikonikusabb szerepévé vált. Streep nyilván ellopta a show-t Az ördög Pradát viselben, ugyanakkor a film éppen azért működött, mert Anne Hathaway, Emily Blunt és Stanley Tucci is képesek voltak tartani vele a lépést, hogy saját jogukon is emlékezetes karaktereket hozzanak létre.
Volt értelme megbolygatni az első részt? Ilyen lett az Aki bújt 2: Jövök!
Az ördög Pradát visel a mai napig rezonál a nézőkkel, valódi klasszikusként nemhogy apadna, de egyre csak nő a népszerűsége. Olyannyira, hogy a régi csapat újra összeállt, hogy megmutassák: 2026-ban hogyan is néz ki a divatvilág. Aline Brosh McKenna forgatókönyve pedig két évtizeddel később ismét tűpontosan ábrázolja azt a zeitgeistot, ami 2026-ban jellemzi a kreatív iparágakat. Sőt: Az ördög Pradát visel 2 egy olyan természetes folytatás, ami nem jöhetett volna létre néhány évvel az első rész után.
Szükség volt arra a húsz évre, hogy Andy karrierje bejárja azt az ívet, ami a mostani élethelyzetéhez vezetett.
Hogy egy zseniális, díjnyertes újságíró legyen belőle, aki aztán áldozatául esik a kapitalizmusnak. Mert a nyomtatott sajtó haldoklik, az online médiumokat pedig nem a komoly újságírás, hanem a kattintékony cikkek érdeklik – a több kattintás több olvasót, vagyis több bevételt hoz. Átszervezés és leépítés miatt Andy egész szerkesztőségét elkaszálják, így kerül vissza a Runwayhez, immár rovatvezetőként. A divatmagazin – és főleg a máig regnáló főszerkesztője Miranda – a saját problémáival küzd: egy úgynevezett sweatshopban (azaz a dolgozókat kizsákmányoló üzemben) készülő ruhákat gyártó márkáról közöltek véletlenül lelkes címlapsztorit.
A cancel culture pedig beindult és Miranda Priestly fejét követeli – a tűzoltás pedig Andyre hárul. Az ördög Pradát visel 2 premisszája meglehetősen működik, és a második rész még hangsúlyosabban képviseli a workplace drama alműfaját a romkommal szemben, és ez kifejezetten jól áll neki. Mi több, ha nem tudnánk, hogy csupán a rajongók szeretete inspirálta az alkotókat a folytatásra, azt gondolnánk: eredetileg is pontosan így, kétrészesre tervezték a sztorit.
A rajongók kiszolgálása
Csakhogy sajnos az előző felvonást is dirigáló David Frankel úgy bánik a fan service-szel, mint Emily Cooper a kiegészítőkkel, és bőkezűen halmozza azokat. Pedig ezesetben érdemesebb lett volna inkább Coco Chanel minimalista elvét követve eljárni, miszerint „Mielőtt kilépsz a házból, nézz a tükörbe, és vegyél le magadról valamit”. Mert bár látunk erre is remek példákat (mint Andy égszínkék pulcsijának cameója), azonban a film nyitánya mégis fuldoklik a túlzsúfolt utalásoktól.
(Ugye senki nem hiszi el, hogy Miranda Priestly jóváhagyta volna a „Tavaszi virágok”-tematikát a Runway eseményére…?) A legcsúfosabb eset azonban mégis az első rész feledhetetlen Vogue-ra komponált ruhamontázsának rekreálása volt, ami látványosan csakis azért került be Az ördög Pradát visel 2-be, hogy a nézők Leonardo DiCapriót utánozva mutogathassanak a vászonra.
Van Netflix előfizetésed? Ez az 5 kincs végig ott volt az orrod előtt
A New York-i outfit-montázs korábban narratív eszközként szolgálta a történetet, ráadásul izgalmas, gyönyörű kreativitással megvalósítva. A tárgy- és testvágások tökéletes ritmusban prezentálták Andy stílusosabbnál stílusosabb szettjeit, rávilágítva arra, hogyan talál rá önmagára és az önbizalmára a lány. Esztétikus és hatásos érzékeltetése volt ez a karakterfejlődésnek, távolról sem szimpla divatbemutató – még ha a ruhák ezt indokoltták is volna. Azonban Az ördög Pradát viselnek sajátjai a lélegzetelállító outfitek, így tehát minden jelenet egy divatbemutató, míg New York utcái a kifutók – ez pedig a nagyobb és merészebb (több szett, több sztárcameo, több extravagáns helyszín) folytatásban egyértelműbb, mint valaha.
Mikor viszont a második részben ismét felcsendül Madonna hangja a milánói divathéten, amit Miranda, Andy és Nigel szettjeinek felvonultatása követ ötlettelen vágásokkal felszabdalva, az már csupán egy olcsó, fast fashion utánzata lesz az eredeti haute couture zsenialitásának. Pedig Frankel nem sokkal később bizonyítja, hogy képes az ötletes képi megoldásokra, sőt: az effektíve divatbemutatókra járó Miranda és a szervezkedő Andy közt váltakozó összeállítás egy olyan dinamikus montázs Az ördög Pradát visel 2-ben, ami kiváló örököse lehet(ett volna) az első felvonás Vogue-szekvenciájának.
Mi az ördög? Ki az ördög?
2006-ban Lauren Weisberger könyvének adaptációjaként Az ördög Pradát visel címbéli ördöge az eredeti szándék szerint természetesen Miranda Priestly volt. A közbeszéd azonban azóta rég felmentette Mirandát – legyen bármennyire is toxikus főnök –, és Andy finoman szólva is nem túl támogató pasiját, Nate-et (na meg a barátait) tette meg főgonosszá, Miranda pedig egyfajta megközelíthetetlen girlboss ikon lett.
Nem véletlenül tapadnak a nézők a Netflixre, milliók kedvencei ezek a sorozatok
Pont, mint a karaktert ihlető Anna Wintour. A két nő közti párhuzam ezúttal még nyilvánvalóbb (a film konkrétan a Runway saját Met-gálájával nyit!), Wintour való életbeli perszónája pedig átitatja Az ördög Pradát visel 2 szövetét. Miután a Vogue főszerkesztője tavaly lemondott a pozíciójáról, valahogy mintha többet látnánk a pajzsát jelképező ikonikus napszemüvege nélkül is – ez a fajta sebezhetőség pedig Miranda Priestly karakterén is tetten érhető.
Nem elég, hogy a megingathatatlan főszerkesztő ezúttal segítségre (!!!) szorul, de az asszisztensei már nem ruhafogasként funkcionálnak, hanem figyelmeztetniük kell a polkorrektségre. (Ugyanakkor itt jegyeznénk meg, hogy Simone Ashley alakításában Amari abszolút Emily szellemi örököse.) Mirandáról sokkal többet csúszik le a metaforikus napszemüveg, s ezáltal egy sokkal emberibb oldalát ismerhetjük meg (s e kettőséget pontos egyensúlyban tartja Meryl Streep játéka). Ez azonban azzal jár, hogy ő már rég nem az a bizonyos Pradát viselő ördög.
A legszebb romantikus filmek, melyek visszaadják a szerelembe vetett hited
De Az ördög Pradát visel 2 nem mutat be egyetlen valós alternatívát sem a helyére: a filmnek tehát nincs igazán antagonistája. Egy harmatgyenge próbálkozás erejéig Emily próbál Miranda helyébe lépni – neki azonban jobban áll a Pradánál a Dior, ráadásul ő az a karakter, akivel Brosh McKenna forgatókönyve a legkevesebbet tudta kezdeni. Látszik, hogy csupán a rend kedvéért hozták vissza Miranda egykori elsőasszisztensét, és ezáltal Emily vált a folytatás legerőltetettebb részévé.
Az őt alakító Emily Blunt azonban Meryl Streephez, Anne Hathawayhez és Stanley Tuccihoz hasonlóan olyan könnyedén bújtak újra karaktereik cipőjébe, mintha nem húsz évvel, hanem húsz nappal ezelőtt ért volna véget a forgatás. Persze egyszerű dolguk volt, hiszen jól körülrajzolt szereplők – pláne az új jövevényekhez képest. Ők ugyan kidolgozatlanok maradtak, de ahogy Simone Ashley példája is mutatja, hibátlanul illeszkednek bele a Runway világába. Ahová nekünk, nézőként is épp olyan jóleső érzés visszatérni, mint ahogy láthatóan az egész stábnak. Az pedig, hogy a sátán ezúttal nem egy személy, hanem leginkább a vállalati kapitalizmus, meg szimplán csak azt mutatja, hogy Az ördög Pradát visel 2még mindig érti a körülötte lévő világot, pláne 2026-ot.
