előfizetésem
Hírlevél
ADHD: Nem vagy más, csak máshogyan lettél huzalozva
Figyelmetlen, túlmozgásos, álmodozó vagy csak „rossz gyerek”? Az ADHD – figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar – ma már nem ismeretlen fogalom. Bár sokan divatdiagnózisként tekintenek rá, valójában egy súlyos, élethosszig tartó idegrendszeri sajátosságról van szó, amely korai felismeréssel és megfelelő támogatással jól kezelhető. De mit kell tudni róla?
Egy kórkép, amely talán túlélési eszköznek is tekinthető, azonban számos tévhit kering vele kapcsolatban. Az ADHD már bekerült a mindennapi szóhasználatba, azonban – mint megannyi más mentális tünetegyüttest – sokszor tévesen használják. Hendrich Barbara pszichológus, a Szegedi Egyetem doktorandusza, az Orenda Pszichológiai Központ vezetője segít tisztábban látni a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tüneteit, okait és kezelési lehetőségeit.
Mit értünk ADHD alatt?
Az ADHD az angol Attention Deficit/Hyperactivity Disorder rövidítése, amelyet magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás zavarnak nevezzük. Az egyik leggyakoribb gyermekpszichiátriai kórkép, nemzetközi szinten 129 millió gyermeket érint. Jelenlegi tudásunk szerint ez a tünetegyüttes élethosszig tartó állapot, ezért fontos, hogy foglalkozzunk vele.
A figyelemhiányt és a hiperaktivitást hogyan lehet vizsgálni?
A figyelemhiány és a hiperaktivitás 9–9 fő jegyét vizsgálják a szakemberek. A tünetegyüttes 12 éves kor előtt jelentkezik, és akkor nevezhető ADHD-nak, ha a tünetek legalább hat hónapja fennállnak. Nem beszélünk ADHD-ról, ha egy gyerek csak egy rövidebb időszakra nem koncentrál. Ez ugyanis egy rendellenesség, amely azzal jár, hogy 2–3 éves eltéréssel következik be az agy prefrontális kéregének fejlődése, amely az agy önszabályozásért és fókuszálásért felelős része.
Ez sok mindent megmagyaráz: hogy miért éretlenebb, türelmetlenebb vagy szétszórtabb a tüneteket produkáló gyermek. Ez nem „nevelés kérdése”, hanem egy idegrendszeri sajátosság, amit komolyan kell venni. Fontos megemlíteni, hogy sokan még mindig azt gondolják, hogy az ADHD-t ránézésre meg lehet mondani – pedig ez nagyon nem így van. Ez nem olyan, hogy valaki kicsit izgága, és máris „ADHD-s”. A kivizsgálás mindig részletes: azt nézzük, hogy mióta vannak jelen a tünetek, mennyire tartósak, és több élethelyzetben is megjelennek-e: otthon, iskolában, és közösségben.
Nem értelmezzük ADHD-nak, ha egy gyerek csak időnként nem tud figyelni, vagy ha épp egy nehéz életszakaszban van. Az is nagyon fontos, hogy kizárjunk más okokat – például szorongást, traumát vagy akár autizmust –, mert ezek is mutathatnak hasonló képet.
Multitasking helyett mono-taskingra buzdít a tudomány, mert a fókuszált figyelem az életminőségünket is javíthatja
Mitől alakulhat ki?
A tünetegyüttes fő okai visszavezethetőek genetikai hajlamra és az idegrendszer eltérő fejlődésére. A környezeti tényezők is befolyásolhatják. Amennyiben az egyik szülő ADHD-s, a gyermeknél 6–8-szor nagyobb a valószínűsége a tünetegyüttes kialakulásának. A kutatások arra is rámutatnak, hogy a várandósság alatti elhanyagolás, illetve környezeti ártalmak is fokozhatják a kockázatot, de a genetikai háttér a legmeghatározóbb. Jelenleg is számos kutatás foglalkozik az ADHD hátterének pontos feltárásával.
Mikor gyanakodjon ADHD-ra a szülő?
Életkoronként eltérő tünetek mutatkozhatnak. Ha tartósan nem az életkorának megfelelően viselkedik a gyermek és ez jelentősen megnehezíti például a mindennapi működést. Játékokkal nem tud hosszabb ideig játszani vagy olyan mintha nem hallaná ha szólítjuk. Minél korábban kerül a gyermek szakemberhez, annál hatékonyabb lehet a kezelés. A főbb tünetjegyeken túl jellemző lehet például, hogy a gyermek válogatósan étkezik, csoportjátékok során irányítani akar, vagy rendszeresen elfelejti bepakolni az iskolatáskáját, nem emlékszik mi volt a házi feladat vagy képességei alatt teljesít.
Jellemző továbbá az alvási nehézség, amely már csecsemőkorban is jelentkezhet. A legnagyobb rizikót az jelenti, ha már előfordult a családban a tünet – bár a régebbi generációk körében kevésbé ismert volt ez a kórkép. Fontos megemlíteni, hogy figyelemzavarról akkor is beszélhetünk, ha valaki egy adott dologra nagyon oda tud figyelni, de másra egyáltalán nem – ez is a tünetegyüttes része.
Milyen tünetei vannak a hiperaktivitásnak?
A hiperaktivitás tünetei közé tartozik például, ha a gyermek nem tud nyugton ülni, állandóan mozog vagy fészkelődik. Jellemző, hogy sokat beszélnek, és túl sok szóval írják körül, amit mondani szeretnének. Nehezen viselik a nyugodt, csendes tevékenységeket – mint az olvasás vagy rajzolás. Gyakran hamar ráunnak a játékokra, egyikből a másikba váltanak. Általában hirtelen, meggondolatlanul cselekszenek.
A kérdésekre túl gyorsan, átgondolatlanul válaszolnak. Nem rendelkeznek azzal a „szünet gombbal”, amely segítene: megállok – átgondolom – cselekszem. Érzelemszabályozásuk gyenge, nehezen viselik a frusztrációt, és nehezen alkalmazkodnak. Ha sokszor rájuk szólnak, könnyen kirekesztetté válhatnak a csoportjukból.
Megszakítottam a kapcsolatot a képernyőmmel – és újra embernek éreztem magam
Miben tér el a viselkedésük az átlagostól?
Úgy szoktam mondani, hogy „nem a gyerek más, csak máshogyan van huzalozva”, mivel az agy alapértelmezett üzemmódja normál esetben kikapcsol, amikor nem szükséges fókuszálni. Az ADHD-s embereknél ez a váltás nem működik megfelelően. Míg egy neurotipikus ember képes a „jelenben maradni”, az ADHD-sok gondolatai könnyen elkalandoznak. Ez részben a dopaminrendszer eltérő működésével magyarázható, amely nagyban befolyásolja a fókuszt és a motivációt.
Ugyanakkor az ADHD-sok evolúciós nézőpont szerint előnyben voltak bizonyos helyzetekben, hiszen folyamatosan aktívak, mozgékonyak, hihetetlenül kreatívak, és túlélő módban kifejezetten hatékonyak. Az iskolai és közösségi elvárások – például hogy órákon át nyugodtan üljenek és fegyelmezetten alkalmazkodjanak – számukra olyanok, mintha kényszerzubbonyt húznának rájuk. Ők gyakran pörögnek, keresik az újdonságot, és nehezen viselik az egyhangúságot.
Mivel lehet segíteni nekik az iskolarendszerhez való alkalmazkodásban?
Sok ADHD-s gyereknek az segít, ha mozoghat közben, és nem kell órákig egy helyben ülni. Ha a feladatok váltakoznak, és nem mindig ugyanaz a monoton dolog jön. Az is számít, hogy a tanulás egy kicsit játékosabb, élményszerűbb legyen – ne csak száraz feladatlapok. Például Finnországban Pilates-labdán ülhetnek az ADHD-s gyerekek, és ez nagyon jól működik, mivel segít levezetni a belső feszültséget anélkül, hogy zavarná az órát.
Az is sokszor előfordul, hogy az egyik tantárgyból kitűnően teljesítenek, a másik pedig egyáltalán nem megy nekik. Ilyenkor nem árt megnézni, hogy ki a tanár és hogyan, milyen módszerekkel tanít. A tanár stílusa és személye rengeteget számít. Amennyiben a tanár tud kapcsolódni a gyermekhez, és biztosít visszajelzést, jutalmazást az ADHD-s gyerekeknek, az konkrétan dopaminszint-emelő hatású. Az ilyen helyzetek serkentik azt az agyi rendszert, amely a fókuszálásért is felelős.
Az ADHD-s gyerekek érzékenyek az érdekességre, a változatosságra, a pozitív visszajelzésre – ez az, ami „bekapcsolja” az agyukat. A cél nem az, hogy lehalkítsuk őket, hanem olyan környezetet találjunk számukra, ahol a saját ritmusukban tudnak működni és kibontakozni.
Felnőttkorban eltérőek a tünetek?
Gyakran nem ismerik fel ADHD-ként a tüneteket, különösen akkor, ha a hiperaktivitás nem jellemző, vagy amikor magas intellektussal is társul. Ilyenkor a személy látszólag „jól működik”, miközben a háttérben kompenzál. Az ilyen kezeletlen ADHD-nak vannak következményei: kétszer annyit kell tanulnia az illetőnek, mint másoknak, mert a figyelme elkalandozik, vagy tanulás után másnapra semmire sem emlékszik.
Gyakran elfelejtenek születésnapokat, napi teendőket, amely az úgynevezett „time-blind”, vagyis idővakság állapot. Sokszor belső frusztráció, szorongás és depresszió kíséri az érzést, miszerint „nem vagyok elég jó, pedig próbálkozom, többre lennék képes”. A háttérben ilyenkor egy fel nem ismert, kezeletlen ADHD állhat. Jellemző az alacsony önbizalom és torz énkép is, hiszen tudják, hogy alul teljesítenek, pedig jók a képességeik.
Mi történik, ha kezeletlenül marad a tünetegyüttes?
Ha az ADHD-t nem ismerik fel időben, és nem kap megfelelő kezelést vagy támogatást, annak hosszú távon komoly következményei lehetnek. A környezet gyakran nem érti meg az érintett nehézségeit, és nem alkalmazkodik hozzá – ez pedig még jobban felerősítheti a frusztrációt, az önbizalomhiányt, valamint a kudarc tapasztalatokat. Különösen gyakori, hogy a lányok figyelemzavara hosszú ideig észrevétlen marad, mivel náluk gyakran nem jelentkezik a klasszikus, látványos hiperaktivitás.
Ehelyett csendesek, visszahúzódóak, sokszor érzékenyek, szorongóak – és bár belül szenvednek, kívülről „jó gyereknek” tűnnek. Épp ezért nem kapják meg időben azt a fajta speciális támogatást, amire szükségük lenne – például a figyelmi működés fejlesztését, a terhelésük átalakítását vagy a szociális helyzetek megértésében való segítséget. Az ADHD kezeletlenül felnőttkorban már komoly következményekkel járhat.
Súlyosabb esetben akár függőségek is megjelenhetnek és olyan kompenzáló viselkedésminták, mint például kényszeres evés, túlzott képernyőhasználat vagy akár valamilyen szer használata, mivel ezek mind a dopaminrendszert stimulálják, amely az ADHD esetében alapból alulműködik.
Hova fordulhat, aki gyanítja magáról vagy gyermekéről, hogy ADHD-val küzd?
Az ADHD-t hivatalosan pszichiáter diagnosztizálja – mind gyerekeknél, mind felnőtteknél. A kivizsgálásban pszichológus is részt vesz, ő végzi el a részletes interjúkat és teszteket. Ma már szerencsére mind az állami, mind magán ellátásban is elérhetőek az ADHD-vizsgálatok. Felnőttek esetében a kivizsgálás egy kicsit hosszabb folyamat, mint gyermekeknél, pont azért, mert gyakran más nehézségekkel keverednek a tünetek, például szorongással, depresszióval vagy a már említett függőséggel.
Fontos, hogy szánjunk időt rá, mert ha pontosan értjük, hogy mi történik, akkor lehet igazán jól támogatni az érintett pácienst – akár gyógyszerrel, akár terápiával, akár a környezet áthangolásával. A felnőtt diagnosztika hosszabb várólistával járhat, mert nagyon alapos értékelést igényel.
Az ADHD sokaknál rejtve marad – Te is érintett lehetsz?
Miből áll a kivizsgálás?
A folyamat során áttekintjük a gyermekkori tüneteket, és pszichológiai tesztekkel, strukturális kérdőívekkel mérjük fel a jelenlegi nehézségeket. Fontos kizárni más olyan állapotokat is, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak – például szorongás, depresszió vagy autizmus. A végső diagnózist minden esetben szakorvosnak kell felállítania.
Miért ne ijedjen meg az az olvasó, aki hasonló problémákkal küzd?
Nagyon sok embernél azt látom, hogy amikor végre kiderül, mi is áll a nehézségeik mögött, akkor nem az ijedtség, hanem inkább a megkönnyebbülés jön. A páciens végre érti, hogy miért nehéz összeszedetten dolgoznia, miért csúszik el a határidőkkel, vagy miért olyan kimerítő számára egy átlagos nap. Nem arról van szó, hogy valaki nem elég okos, nem elég motivált, vagy „szétszórt alkat” – hanem arról, hogy máshogy működik az idegrendszere. Jó hír, hogy már sokféle segítség létezik: gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségek is léteznek a tünetegyüttes kezelésére.
Magyarországon jelenleg háromféle gyógyszer érhető el, amelyek segítenek abban, hogy könnyebb legyen fókuszálni, elindítani vagy végigvinni feladatokat, és jobban lehessen szabályozni az impulzusokat. Sok kutatás igazolta már, hogy ezek a szerek hatékonyak, és jóval többet segítenek, mintha valaki egyedül próbál megküzdeni a mindennapokkal.
A gyógyszer azonban csak egy része a támogatásnak. Legalább ilyen fontos, hogy valaki végre megértse: nem vele van a baj, csak másképp működik, és ehhez más eszközök kellenek. Amint elkezdjük megérteni ezt az egész „ADHD-s működést”, lehetőség nyílik arra is, hogy az illető megtalálja benne a saját erősségeit és megtalálja saját ADHD-s identitását. Fontos hangsúlyozni, hogy az ADHD óriási energiákat képes mozgósítani, a cél az, hogy ezek jó irányba legyenek terelve.
