előfizetésem
Hírlevél
Nem csak Amerikában létezik: itthon is írhatsz levelet egy fogvatartottnak
Jobb esetben a börtön világa egy idegen hely, amiről legfeljebb a filmekben és sorozatokban hallunk ezt-azt. Nem is szívesen gondolunk rá, pláne nem vágyunk oda. Nem úgy, mint Tarján Gabriella, aki négy gyermekes anyaként ment börtönbe. Nem elítéltként, hanem önkéntesként, hogy ott segítsen, ahol az emberek szomjazzák a figyelmet, az elfogadást vagy egyszerűen csak a mosolyt.
Tarján Gabriella története több szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert önkéntes munkára cserélte a Műegyetemi oktatói állását, másrészt azért, mert önként sétált be hét évvel ezelőtt a büntetés-végrehajtás egyik intézetébe, ahonnan mások menekülnének. Félreértés elkerülése végett a legelején fontos leszögezni, hogy Gabi soha egyetlen napot sem töltött fogvatartottként, ő ugyanis látogatóként, segítőként - vagy ahogy a rabok mondják: angyalként - kezdett bejárni a hazai börtönökbe, hogy személyesen találkozzon a rácsok mögött élő, magányos emberekkel. Ami ezután történt, azon még az elszánt önkéntesek is meglepődnek.
Mécses Szeretetszolgálat
Minden nyolc évvel ezelőtt kezdődött. Gabi épp azon gondolkodott, milyen önkéntes tevékenységet lehetne végezni úgy, hogy közben ne hanyagolja el a feladatait, ekkor ugyanis négy gyermeket nevelt, miközben mérnök hallgatókat tanított Budapesten. Így talált rá a Mécses Szeretetszolgálatra, arra a harmincnégy éve működő levelező hálózatra, amely a börtönökben magukra maradt embereket köti össze külső levelezőtársakkal.
„A férjemmel együtt mindig is biztosak voltunk abban, hogy nem akarjuk, hogy a gyerekeink mozgalmi árvák legyenek. Fontos volt számunkra, hogy megmutassuk nekik: lehet és kell is segíteni az embertársainknak. Ezért kezdtem el levelezni egy fogvatartottal, akiknek már senkije sem maradt. Havonta egy levelet kellett írnom, ez pedig négy gyerek mellett is belefért az időmbe” – meséli, majd hozzáteszi, hogy amikor a levelezőtársával összekötötte a Mécses, még volt benne félsz.
„A börtönben kell egyfajta férfi szigor, de egy kis női báj is”
Nőként egy férfi fogvatartottal levelezni túl sok kockázatot jelentett. Éppen ezért női rabbal akart kapcsolatba lépni, csakhogy akkor egyetlen női elítélt sem keresett levelezőtársat. Mint kiderül, ma is sokkal kevesebb nő van a levelező szeretetszolgálat várólistáján, mint férfi, már csak azért is, mert országosan a fogvatartottak közel 90%-a férfi. „El kellett fogadnom, hogy nem tudok nővel levelezni, de a nekem választott férfi fogvatartott bemutatkozó levelében az állt: egy hölggyel vagy egy családdal szeretne levelezni. Ezért ráírta a férjem is a nevét a válaszlevélre, és innentől ő is bevonódott.” Gabi és családja ma is ugyanazzal az életfogytig szabadságvesztéssel büntetett férfival tartja a kapcsolatot – ők váltak az egyetlen baráti kapcsolattá a férfi életében.
„Nem akartam vezető lenni”
De hogyan lett ennyire elszánt segítő az anyából? Hogy megértsük, ehhez vissza kell mennünk az időben hét évet. Ugyanis Gabi egy év levelezés után személyes látogatást tett a börtönben. Egyre elszántabban támogatta a szeretetszolgálat által felkarolt rabokat, majd egy nap felkérték vezetőnek. Igaz, erről ő hallani sem akart.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
„Amikor új elnökre volt szükség a szeretetszolgálatnál, és felmerült a nevem, imádkozni kezdtem. Imádkoztam, hogy ne én legyek az elnök, merthogy nekem semmilyen vezetői ambícióm nem volt, a pénzügyi döntések pedig végképp távol álltak tőlem. De nem volt menekvés, Isten ezt a szerepet szánta nekem, és egy napon azon kaptam magam, hogy már én intézem a Mécses ügyeit. Rövid időn belül annyi feladatot adott számomra a dinamikusan növekvő szeretetszolgálat fenntartása, hogy otthagytam az egyetemi oktatói állást és főállású önkéntes lettem. Az évek alatt úgy érzem, felnőttem a feladathoz, megtaláltam a helyem, életre szóló küldetést kaptam.” - meséli.
Ez a vállalás pedig áldozatot követelt. Mivel a Mécses nem alapítvány, nem egyház, nem állami szervezet, így nincs állandó finanszírozásuk, tehát Gabi sem számíthatott fizetésre. „Családunknak ez akkor anyagi áldozatot is jelentett, volt pár év, amikor én sütöttem otthon még a kenyeret is. Így vált a férjemmel közös misszióvá a szolgálatunk, aki azon kívül, hogy levelezik és börtönbe jár velem, egyedül tartja el a hatfős családunkat.”
Piros pólós angyalok kerestetnek
Az évek alatt folyamatosan nőtt az igény a Mécses munkájára, a börtönökben szájról szájra terjedt, hogy van egy hálózat, amely emberi kapcsolódással támogatja a magányos elítélteket. Csakhogy a szeretetszolgálat nem egy szolgáltatás, ami „jár” a fogvatartottaknak. A rendszer működési elve alapján a bentiek írnak Gabinak és önkéntes kollégáinak, ha nincs már senkijük, ők pedig segítenek levelezőtársat keresni. Jelenleg több mint kétszáz levelezés fut,
de további száz ember vár arra, hogy végre kapjon valakit, akivel levelezhet.
Az önkénteseknek havonta egy levélre kell válaszolni, ami nem tűnik soknak, az elköteleződés azonban nagyon fontos. A kinti kapcsolat sok erőt és reményt ad a zárkákban élő embereknek, éppen ezért egy ilyen kapcsolat megszakítása képes minden reményt elvenni. A rendszer szigorú szabályok szerint működik. Legalább egy év levelezés kell ahhoz, hogy valaki meglátogathassa a fogvatartott levelezőtársát, és ez csak akkor történhet meg, ha a kapcsolat valóban mélyül.
Akik csomagot akarnak, vagy szerelmet keresnek, kihullanak a rostán. Azok maradnak, akik valódi, emberi kapcsolatra vágynak, talán életükben először. „Nem mi válogatunk, ők válogatják ki saját magukat. Nekik is kockázat, hogy megnyíljanak, néha attól is félnek, hogy ha kiderül, mit tettek, elveszítik a kapcsolatot. Mi meg közben azt hisszük, hogy nekünk kell félni. De ők legalább annyira félnek tőlünk. Idő kell a kölcsönös bizalom kiépítéshez. Ha viszont ezt ki tudjuk várni, csodákat élhetünk meg, a mély emberi kapcsolatokban együtt fejlődünk, és ezáltal hatással lehetünk a világra.” – mondja Gabi, majd hozzáteszi, hogy a Mécses ma is olyan önkénteseket keres, akik havonta egyszer le tudnak ülni levelet írni egy idegennek.
Börtönóvodák nyíltak Indiában, ahol az őrök és a fogvatartottak gyermekei együtt tanulnak és játszanak
Nem kell hozzá sem szociális végzettség, sem tapasztalat, csupán emberi nyitottság és kitartás. Mert ez egy olyan segítség, ami csak fizikailag könnyű, lelkileg néha nagyon nehéz, de életeket változtathat meg. Hogy milyen bent maradni ebben a szolgálatban? Azt jól mutatják a börtöntalálkozók példái, amiket Gabi szervez.
„Mi, önkéntesek piros pólóban megyünk a börtönbe (havonta egy online találkozót, és három havonta egy személyes találkozót szervezünk, ahogy a velünk kapcsolatban álló büntetés-végrehajtási intézetek engedélyezik). A piros szín mécsesként világít a mák színű egyenruhák között. Erre egy alkalommal egy fogvatartott azt mondta: ti vagytok a piros pólós angyalok.” Ilyen piros pólós angyal lehet bárki, aki havonta egy levél megírására vállalkozik, a találkozó nem kötelező, a szeretet a kommunikáció által is teszi a dolgát. Mert azoknak az embereknek, akik már mindenkit elvesztettek, leginkább erre van szükségük.
