előfizetésem
Hírlevél
A tökéletes anyaság nemcsak rád, a gyermekedre is rossz hatással van
Mindenki szeretne tökéletes anya lenni, de ha neked is vannak gyerekeid, akkor biztosan tudod, hogy ez megvalósíthatatlan, a hibák elkövetése pedig teljesen természetes. Mégis, sok anya még mindig hajszolja a túlidealizált instamamik képét, ami veszélyes kapcsolatot teremthet önmagával – és a gyerekével is.
A legtöbb anya állandó nyomás alatt tartja magát azért, hogy kiválóan teljesítsen. Hogy a gyereke egészséges, sikeres és boldog legyen, hogy a legjobbat kapja meg az élettől. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön, olyan teljesíthetetlen elvárásokat állítanak fel maguk előtt az anyák, melyektől ők maguk feszülnek be, szorongóvá és stresszessé téve ezzel az egész családot – beleértve a gyereket.
De vajon miért esik sok anya ebbe a hibába? Miért nehéz elfogadni azt, hogy a hibák mindennaposak, a tökéletes, kirakatélet pedig nem létezik? Most szakértőkkel jártunk utána, miért nem érdemes a tökéletes szülő szerepében tetszelegni, ha boldog és harmonikus gyermeket szeretnénk nevelni.
A tökéletes anyaságra való törekvés veszélyes is lehet
Badacsonyi Jácinta pszichológus, szenzoros integrációs kutató szerint a tökéletes anyaszerep nem a gyerekről, hanem egy belső elvárásrendszerről szól. Arról, hogy az anyák ilyenkor folyamatosan vizsgálják magukat: elég jók-e, mindent beleadnak-e, és vajon kívülről is látszik-e rajtuk, hogy mindent megtesznek azért, hogy jó anyák legyenek. „A mai szülők óriási nyomásban élnek, folyamatos összehasonlítások, fejlesztések, elvárások és sokszor hangos vélemények között telnek a napjaik. Teljesen érthető, ha beleragadnak a tökéletességre törekvő szerepbe, hiszen állandó visszaigazolást keresnek.”
A szakértő nem egyszer tapasztalta már rendelésein, hogy az anyák annyira görcsösen próbálnak megfelelni egy elképzelt, túlidealizált szülőképnek, hogy elsírják magukat, amikor valaki jó anyának nevezi őket. Mindez azt mutatja, hogy rendkívül kevés pozitív visszajelzést kapnak arról, hogy figyelmesek, gondoskodóak és érzelmileg jelen vannak a gyermekük életében, így már a legkisebb őszinte elismerés is mélyen megérinti őket.
Köntörfalazás nélkül szeretném elmondani, milyen volt anyaságom első éve
Sok anya azonban még ekkor sem érzi elégnek a saját szülői működését.
Folyamatosan a közösségi médiában látott kirakatélethez hasonlítják magukat, ami állandó belső nyomást teremt, és arra kényszeríti őket, hogy a hibáikat felnagyítva vizsgálják. „A közösségi médiában látott tartalmak egy gondosan szerkesztett kirakatot mutatnak, nem a hétköznapi valóságot. A gyerekeknek nem hibátlan szülőre van szükségük, hanem olyan felnőttre, aki érzelmileg elérhető, képes korrigálni, és nem esik szét attól, ha egy helyzet nem az elképzelései szerint alakul. Gyermekpszichológusként azt látom, hogy a gyerekek számára az a legfontosabb minta, amikor a kapcsolat megmarad: amikor a hibák javíthatók, és a szeretet nem teljesítményhez kötött”
Ne hasonlítgasd magad az instás szupermamikhoz
A tartós tökéletességre törekvés érzelmi távolságot hozhat létre gyermek és édesanyja között, és a hibátlanság mintáját közvetítheti, ami a gyerek számára azt üzeni, hogy a tévedés nem elfogadható. A túlzott önkritika és a folyamatos nyomás hosszú távon lelki terhet jelenthet, amely nemcsak gyerekkorban, hanem később is éreztetheti a hatását.
A tökéletes anya mítoszát ezért el kell engedni.
Mielőtt anyává vált volna, Petrik Csenge influenszer is úgy gondolta, olyan szülő lesz, aki mindig mindent tud és mindig a maximumot nyújtja a családjának. Aki türelmes, figyelmes, összeszedett, kiegyensúlyozott és aki mindent megszervez a gyerekeknek. Aki nem kiabál és nem ejt el egy kisebb fenyegetést sem.
Soha nem gondolta volna, hogy egyszer majd ő fogja mondani a gyerekeknek, hogy „bocsi, fáradt vagyok, nem tudok veled játszani”. Idővel aztán belátta, hogy teljesíthetetlen elvárásokat állít fel magával szemben, és a valóság nem így működik. Mert a gyermek hol vidám, hol hisztis, hol túlstimulált, és van, hogy neki sem úgy jönnek össze a dolgai, ahogyan akarja.
Komoly felnőttkori következményekkel jár, ha a szülők a gyermek előtt veszekednek
„Szerintem nincs olyan, hogy tökéletes anya, legalábbis nem úgy, ahogy sokan gondolják. Az idealizált, tökéletes anya mítosza csak nyomást és bűntudatot szül, nem szolgálja sem az anyát, sem a gyereket. Ne hasonlítsd magad máshoz, más családokhoz, főleg ne az interneten! Nem baj, ha nincs tökéletes reggel, ha nem mindig van patika rend, ha néha kimarad a portörlés. Sokkal fontosabb, hogy ott legyél és figyelj rájuk. El kell engedni a hibátlanság koncepcióját, mert az a valóság, hogy minden anya és apa hibázik. Ezért fontos, hogy szeressük magunkat akkor is, amikor nem megy minden gördülékenyen és kiválóan” – mondja az influenszer, aki szerint a szeretet, a megértés és a jelenben létezés sokkal többet ér, mint a mindig csillogó, makulátlan bézs otthon, vagy a folyamatos bizonygatás, ami a közösségi médiában megy.
A gyerekeknek más a tökéletes, mint nekünk, szülőknek
A pszichológus úgy tartja, a „tökéletes anya” egészen mást jelent a gyerekeknek, mint a felnőtteknek. Őket nem érdekli a patyolattiszta lakás vagy az összehangolt szettek – sokkal fontosabb számukra az elérhető, reagáló szülői jelenlét. „Már Donald Winnicott is arról írt, hogy a gyerekeknek nem tökéletes, hanem „elég jó” szülőre van szükségük: olyan felnőttre, aki kapcsolatban marad velük akkor is, amikor a helyzet nehéz. Ebben a működésben a gyerek azt élheti meg, hogy hibázhat, lehet önmaga, és a szeretet nem teljesítményhez kötött. A hibátlan szülő látszata ezzel szemben inkább távolságot teremt, mint biztonságot.”
Petrik Csenge szerint a tökéletességre való törekvés rendkívül káros, ha a gyermek-anya kapcsolatról van szó, ezért figyelni kell arra, hogy néha hibázzunk, a hibáinkat pedig lássa a gyerek. „Néha meg kell engednünk magunknak, hogy hibázzunk, mert így a gyerek is azt látja majd, hogy nemcsak a tökéletes az érték, hanem a tanulási és az okulási folyamat is. Az anyaság nem lehet túl merev, mert a rugalmatlanság többet árt, mint használ. Épp ezért úgy gondolom, hogy a legnagyobb hiba, amit szülőként elkövethetünk, az az, ha nem adjuk meg a gyerekünknek a biztonságot, a szeretetet és a megbízhatóságot. Ha állandóan találgatnia kell, mi zajlik a felnőttel, mert az nem tudja rendezni a saját életét és érzéseit. A tökéletességre törekvő anyák pedig folyton ezen vannak.”
A gyereknek határokat kell húzni: ha nem teszed, borzasztó felnőttkorra ítéled
Az influenszer sok olyan anyukával találkozott már, akik a híres instamamikat veszik alapul, ha referenciaként vagy példaként kell szolgálni az anyaságra. Nekik azt ajánlja, hogy ne szakadjanak bele az anyaságba, szakítsanak időt magukra (is) és ne utasítsák vissza a külső segítséget csak azért, mert az instaanyukák (állításuk szerint) mindent maguk csinálnak, ráadásul kiválóan.
„A gyereknevelés kérdésében a család bevonása nem gyengeség, hanem felelősségteljes, bölcs döntés. A gyereknek a minőségi, telefon és tévé nélküli közös időtöltés kell a felnőttel. Mikor nincs háttérzaj, nincs semmi, csak ti! A gyereknek az a legnagyobb ajándék, ha érzik, hogy látod, hallod és érted őket. Ez viszont csak akkor sikerülhet, ha az anya is jól van és jelen van. Ha ez egy adott a pillanatban nem megy, az nem baj, erről szól a tökéletességre törekvés elengedése. Ilyenkor kell szólni a családnak, a barátoknak, és be kell vonni őket a dolgokba!”
