Ilyen valójában a digitális nomádok életmódja, amire sokan vágyunk

Egyre több fiatal nő vág bele a digitális nomád életformába, amely az Instagramon gondtalan koktélos naplementék és laptop mellett írt regények sorozataként jelenik meg. A valóság azonban jóval összetettebb. A világjárás és a szabadság ígérete mögött nem ritkán magány, bizonytalanság és folyamatos teljesítménykényszer áll.

A digitális nomádok olyan szabadúszók vagy távmunkában dolgozó munkavállalók, akik a világ bármely pontjáról dolgozhatnak, hiszen nem kell bejárniuk az irodába. A közösségi médiában főleg női példaképek mutatják be, milyen felszabadító érzés, hogy nem kell reggel a dugóban araszolni, hanem Baliról, Barcelonából vagy egy budapesti kávézóból is teljesíthetik a munkát. Persze a home office is állandó opció, csakhogy a digitális nomádok számára sosem lesz kielégítő ugyanaz a munkaállomás, legyen az a saját íróasztaluk, a kanapé vagy az étkezőasztal.

Mert az életformához hozzátartozik a kulturális tapasztalatok és új közösségek keresése. „Eleinte csak otthon dolgoztam, majd elkezdtem kijárni, és egy napon azt vettem észre, hogy többet dolgozok kávézókból, mint az albérletből. Ekkor realizáltam, hogy én tényleg bárhonnan képes vagyok elvégezni a munkát, hiszen nem kell hozzá más, mint a laptopom és internet. Ekkor meglátogattam egy Bécsben élő barátnőmet, két hetet töltöttem úgy Ausztriában, hogy közben különböző éttermekből, parkokból dolgoztam, és innentől nem volt megállás” – mondja Dóra, aki három éve dolgozik külföldről.

Pozícióját tekintve szövegíró, főleg közösségi média posztok szövegeit gyártja tucatszámra, és minekutána ez hamar monotonná vált számára, két választása maradt. Vagy új munkát keres, vagy marad ebben a munkakörben, és megfűszerezi egy kicsit. Utóbbi mellett döntött, így lett egyik napról a másikra digitális nomád. A tartalomgyártó jelenleg is egy külföldi utat tervez. Már-már irigykedve kérdezem tőle, hogy mi a következő célország, mire megjegyzi, hogy nem érdemes rá irigykedni.

Mennyi pénzt lehet így keresni?

A leggyakoribb tévhit, hogy a digitális nomádok mindannyian jól kereső, szabadon utazgató vállalkozók. A valóságban a bevételek erősen szórnak. A belépőszintű szabadúszó szövegírók vagy virtuális asszisztensek sokszor alig keresnek többet havi 600–800 eurónál, miközben a kiadásaikat folyamatosan a helyszínhez kell igazítani. A programozók, UX-designerek vagy nemzetközi ügyfelekkel dolgozó marketingesek viszont már képesek havi 2-4000 eurót is megkeresni, ami lehetőséget ad hosszabb távú utazásokra.

Bali nem csak nyaralás: egy utazás, ami belül is megváltoztatott

De mivel egy nagyobb utazás több kiadással jár, ugyanott vannak, mintha kevesebbet keresnének és kisebb utakra mennének. „A munkáltatóm vállalkozóként alkalmaz, ez az ára a kötetlen távmunkának. Bár a fizetésem kiszámítható, és az elmúlt három évben kétszer is emelték, az utazások kezdetén hónapról hónapra leégtem. Aztán, ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, úgy egyre stabilabbá vált a jövedelem. De még most is vannak hónapok, amikor izgulok, hogy összejön-e annyi, amiből kifizethetem a következő repülőjegyet” – meséli Dóra.

Amikor pedig azt kérdezem tőle, hogy miért nem elég évi egy-kettő út, csak annyit felel: „Éppen azért választottam ezt a munkát, hogy mellette utazhassak.”

Szabadok, mégis az utazás rabjai

A digitális nomádok joggal érzik úgy, hogy egyszerre két életet kell fenntartaniuk. Nappal dolgozni, este pedig turistaként felfedezni a környéket, ahol lehorgonyoztak. Ilyen egy digitális nomád élete. Szabad, mégis sok áldozatot követel, minthogy nincs egyértelmű határ munka és magánélet között.