előfizetésem
Hírlevél
A NASA-val dolgozó magyar kutatónő, aki tojáshéjból fejlesztett csontpótló anyagot
Lehet valaki egyszerre kétgyermekes anya és világszinten elismert kutató? Dr. Balázsi Katalin története bizonyítja, hogy igen. A szlovákiai faluból induló, cukrásznak készülő lány ma a magyar anyagtudomány egyik meghatározó alakja, egy olyan elismert tudós, aki a NASA-val dolgozik együtt, miközben saját laborját vezeti és gyermekei útját egyengeti. Példája erőt ad, és egyúttal igazolja, hogy a család és a tudomány nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.
Dr. Balázsi Katalin egy szlovákiai kis faluból indult, ahol a továbbtanulás a mezőgazdasági szakközépiskolával vagy legfeljebb egy közeli gimnáziummal volt egyenlő. Tudós karrierről álmodni sem mertek a helybeli gyerekek. Katalin például cukrász szeretett volna lenni, majd jött egy matematikatanár, aki felismerte a tehetségét, és minden megváltozott. Végül tanárának és szüleinek köszönhetően elindult a tudományos pálya felé.
Ma már a magyar anyagtudomány egyik legismertebb alakja, aki a Vékonyréteg-fizika Laboratórium vezetőjeként egy évtizede irányít fiatal kutatókat, közben pedig családanyaként is helytáll. Saját példájával bebizonyította, hogy
a tudományos karrier és az anyaság összeegyeztethető.
„Én magamtól soha nem mertem volna kilépni a faluból”
Katalin gyerekkorában szóba sem került, hogy egyszer majd a NASA kutatóival dolgozik együtt, vagy a Nők a Tudományban Egyesület elnökeként szólal fel a női kutatók érdekében. „Ha rajtam múlik, cukrász lettem volna. Ez volt az álmom, és a mai napig imádok sütni. A tudományos pályát a szüleim és a tanárom választották ki nekem. Majd tizennégy éves koromban bekerültem egy besztercebányai elektrotechnikai középiskolába. Egyedüli lány voltam az egész osztályban. Emlékszem, az első hétvégén annyira sírtam, hogy a fiúk nem vártak meg a vonaton hazafelé” - emlékszik vissza, most már nevetve. Mint mondja, jó elégtétel volt, hogy a reál tárgyakban mindig erős volt.
A tudományos pálya nem csak egy született zseninek való, a fizika pedig igenis érdekes — interjú Kiss-Tóth Ágnes asztrofizikussal
Ez egyfajta családi örökség volt számára. „A dédnagymamám is jó matekos volt, pedig soha nem járt iskolába. Anyukám is kiváló volt belőle, de nem tudta továbbvinni. Úgy éreztem, rajtam keresztül megvalósulhat egy be nem teljesedett életút. Az egyetemi évek alatt pedig megismertem a mikroszkópia világát, és innentől nem volt visszaút” - mondja. Az egyetem után technikusként dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Intézetében, ahol az intézet igazgatóhelyettese egy alkalommal megjegyezte, hogy jó kutató válhat Katalinból. A megérzése hamar beigazolódott, ugyanis Katalin három év alatt megszerezte a PhD fokozatát, majd európai pályázattal Magyarországra érkezett. Itt találkozott a férjével is.
Munka és család kéz a kézben
Az tehát nem kérdés, hogy Dr. Balázsi Katalin megállta a helyét a férfiak által uralt tudományos körökben, az viszont már annál inkább, hogy miként tudta összeegyeztetni a családot és a munkát? Válasza egyszerű: nem kell választani. „Három évig voltam otthon a gyerekekkel, de közben is dolgoztam. Amikor a fiúk aludtak, én segítettem a férjemnek előadásokat készíteni vagy jelentéseket írni. Jól esett ez a szellemi munka, és persze az is, hogy mindezt otthonról tudtam csinálni.”
A kétgyermekes anya a laborban ma is ezt a szemléletet képviseli. Csapatának rugalmas munkavégzést biztosít már hosszú évek óta, függetlenül a COVID alatt elterjedt home office-tól. “Amikor beteg a gyerek, lehet otthonról dolgozni. Ezért van, hogy a csapatban a kutatók 41 százaléka nő, köztük sok fiatal anyuka. Hiszem, hogy a tudomány nem csak férfiaknak való pálya” - mondja, majd hozzáteszi, hogy meglátása szerint az intézményi rendszernek is jobban kellene figyelni a kutatónők helyzetét.
„A pályázatoknál nem csak az utolsó két év teljesítményét kellene nézni, hiszen a szülési szabadság miatt könnyű lemaradni. És ez nem pozitív diszkrimináció lenne, egy valódi esélyegyenlőség. Mert ameddig egy férfi szünet nélkül építheti a karrierjét, addig egy nő számára a gyermekvállalás mellett ez elképzelhetetlen.”
Gyerekekkel a NASA-ban
Katalin számára természetes volt, hogy a gyerekeket is bevonják a tudományos életbe. „2012 óta járunk az Amerikai Kerámia Társaság konferenciáira, amit a NASA anyagfejlesztők szerveznek. A gyerekek kicsi koruktól kezdve velünk jöttek. Volt, hogy az első kérdés az volt: hol a gyerek?” – meséli nevetve. A fiúk így tanulták meg, hogy a tudomány nem egy zárt világ. „Nem félnek kommunikálni, akár kínai, akár indiai kollégákkal. Nekik ez a természetes közeg. Másképp látják a világot, mert ebben nőttek fel.”
Konferenciaszervezőként ma már ő is ügyel arra, hogy legyen gyermekfelügyelet, vagy külön szoba a kicsiknek. „Amikor egy kutató szülőként jön, ne az legyen a probléma, hogy hova tegye a gyereket. Az Amerikai Kerámiai Társaság például 400 dollár támogatást ad erre egy konferencia esetében. Ezek apró, de fontos gesztusok, amelyek segítik, hogy a nők se maradjanak ki.”
A tojáshéjtól a műtőasztalig
Katalin neve nemcsak mint jó vezető, hanem mint jó kutató is ismert, minekutána mára összeforrt egy különleges fejlesztéssel: a tojáshéjból készült csontpótló anyaggal. Az ötlet férjétől származott, a mikroszkópos szerkezeti vizsgálatok Katalin feladata és a fejlesztés közös munka volt. „A közös projektünkkel odáig jutottunk, hogy Koreában már emberben is alkalmazták a tojáshéjból készült csont implantátumot.” Ez a tanulmány mind tudományos, mind ipari szempontból is ígéretes. A tojáshéj ugyanis melléktermékként keletkezik az élelmiszeriparban, nagy mennyiségben azonban veszélyes hulladéknak számít.
Íme két női példakép, akiket érdemes követni a tudományos pálya iránt érdeklődő fiatal lányoknak
„Ha feldolgozzuk, mindenki nyer, a cégek megszabadulnak a hulladéktól, a társadalom pedig új lehetőséget kap a csontpótlásra.” A fejlesztés lényege, hogy titán- és kobaltimplantátumokat vonnak be a tojáshéjból nyert anyaggal, így segítik a különböző betegségekkel, sérülésekkel kezelt betegeket. „Az első három nap a legkritikusabb, amikor az implantátumnak be kell csontosodnia. Ezzel a bevonattal sokkal gyorsabb a folyamat, és csökken a kilökődés kockázata.” De ez csak egy azon tevékenységek körében, amiért Dr. Balázsi Katalin példakép lehet a pályakezdő kutatók számára.
Irányt mutat a fiatal kutatóknak
Katalin a Nők a Tudományban Egyesület elnökeként rendszeresen szólal fel a nők kutatói életpályájáért. „Az orvosoknál és biológusoknál mindig több volt a nő, de műszaki területen még mindig nagyon kevés. Fontos, hogy a lányok lássák, ők is lehetnek vezető kutatók. És ezért fontos, hogy hangot adjunk ennek, mert ha nem beszélünk róla, nem történik semmi. Ha viszont hallatjuk a hangunkat, akkor a döntéshozók is másképp gondolkodnak” - hangsúlyozza, végül hozzáteszi, hogy ehhez persze elhivatottság is kell a karriert építő anyák részéről. “Meglátásom szerint sokan túl sokat agyalnak azon, hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a családot. Én nem gondoltam túl. Egyszerűen csináltam, és működött. Mindig ez a kulcs: az egyszerűség.”
