előfizetésem
Hírlevél
Kiszámoltuk, mennyit ér ma Magyarországon az anyaság, az eredmény megdöbbentő
A magyar családtámogatási rendszer mostanra elég ellentmondásos képet mutat. A szülés utáni első hónapok pénzügyileg kifejezetten kedvezőek, a gyermek kétéves koráig vállalható GYED már kompromisszumos, a GYES pedig 17 éve gyakorlatilag változatlan összeget fizet. Mindez úgy történik, hogy közben a kisgyermekes anyák döntő része nem talál valóban rugalmas munkaformát két év elteltével, és ha vissza is tér, akkor általában alacsonyabb pozícióba és bérrel teszi. A kérdés egyszerűen hangzik, de bonyolult a válasz: mire számíthat Magyarországon 2025-ben a főállású anya?
A téma egyik leghitelesebb szakértőjét, Molnár-Simon Tímeát, közgazdászt, bloggert, független pénzügyi tanácsadót, kétgyermekes anyát, a Szabadságra megyek magammal könyv szerzőjét kérdeztük, aki az interjúban a saját pályáján és több száz anyával végzett munkáján keresztül rajzolta fel a realitást. Molnár-Simon Tímea rögtön az elején tisztázza, hogy pénz tekintetében az első fél év ma tényleg jobbnak tűnik, mint korábban.
„Július 1-jétől a csecsemőgondozási díj (CSED) és a gyermekgondozási díj (GYED) személyi jövedelemadó-mentes lett. A CSED esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy az anya a korábbi bruttó bérét kapja 168 napon át. Vagy akár többet, hiszen ugyanezen a napon elindult a CSED-EXTRA is, így a gyermek három hónapos korától az anya vállalhat munkát, miközben a CSED 70 százaléka megmarad mellette. A GYED időszaka már árnyaltabb. A jogosultság az egyéni jövedelem 70 százalékáig terjed, de plafonhoz kötött: 2025-ben a maximum a minimálbér kétszeresének 70 százaléka, ami bruttó 407.120 forint havonta.
A GYED ugyan SZJA-mentes, de a 10 százalékos nyugdíjjárulék levonása marad, vagyis a felső határ környékén ez nagyjából nettó 366 ezer forintot jelent” - mondja a szakértő, majd hozzáteszi, hogy ez még sok családnak elég lehet, különösen, ha a másik szülő kereső. A nagy törés a gyermek kétéves kora után érkezik. A GYES összege 2025-ben is 28.500 forint, amelyből 10 százalék nyugdíjjárulékot vonnak le, a kézhez kapott pénz így bő 25 és fél ezer forint. Ezen a soron 2008 óta nem történt érdemi változás, a juttatás reálértéke az infláció miatt gyakorlatilag lefeleződött.
A családi pótlék táblái is a 2008–2009 körüli összegeken maradtak: egy gyermeknél 12.200, két gyermeknél gyermekenként 13.300, három vagy több gyermeknél gyermekenként 16.000 forint – egyedülálló szülőknél ennél kicsit magasabb –, miközben a megélhetési költségek évről évre távolabb szaladnak. A pénzügyi csúszda tehát adott, a CSED alatt felfelé, a GYES-en lefelé néznek a mutatók.
Anyaként visszatérni a munka világába nehéz és összetett feladat, de ezekkel a lépésekkel megkönnyítheted a dolgod
A családi adókedvezmény bővül, de nem mindenkinél érvényesíthető
„Igazságtalanság lenne ugyanakkor nem megemlíteni, hogy közben a családi adókedvezmény sávjai emelkednek: 2025. július 1-jétől nőtt a kedvezményalap, 2026. január 1-jétől pedig újabb lépcső jön. A NAV összefoglalói szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy több adó- és járulékalapból írható jóvá a kedvezmény, de csak akkor, ha van miből érvényesíteni. CSED-en például nincs adóalap, a GYED-nél pedig az érintett 10 százalékos nyugdíjjárulék terhére lehet igénybe venni. Egykeresős családoknál ezért sokszor az apai oldalon hasznosul a tétel” - folytatja a beszélgetést Mea, aki szerint a fenti pénzügyi keret mindaddig ígéretes, amíg valaki szeretne és tud is dolgozni, és talál hozzá normális, kisgyermek-barát pozíciót.
Csakhogy az anyák itt ütköznek bele a magyar munkaerőpiac kemény szerkezeti korlátaiba. „A KSH szerint 2023-ban a részmunkaidősök aránya 4,8 százalék volt hazánkban, ami az uniós átlag körüli 18 százaléktól messze elmarad, a járvány alatti átmeneti felpattanás után vissza is esett. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy kisgyermekes anyaként itthon sokkal nehezebb találni heti 20–30 órás, valóban értelmes felelősségű állást, mint Nyugat-Európa jelentős részén.” Tehát sok helyen a nyolc óra még mindig olyan, mint egy vallási tétel: megingathatatlan.
Molnár-Simon Tímea ezért nem véletlenül mondja, hogy a rugalmas részmunkaidő – már ha lenne – állna a legközelebb az anyaság ritmusához. „Kisgyerek mellett a nyolcórás normál műszak ritkán működik. A 4–6 órás sáv reális, amíg intézményben van a gyermek” – fogalmaz. Erre a saját története is jó példa. Tímea középvezetőként ment el szülni egy bankból, és hiába próbált a korábbi munkahelyével tárgyalni, valós részmunkaidős alternatíva nem létezett.
„Felvetettem a megosztott pozíciót, hogy ugyanazt a munkakört két négyórás anya vigye, de nem találtunk rá megoldást. Ekkor lettem végül vállalkozó. Hozzáteszem, hogy így 8 év távlatából már nem bánom ezt, mert megtaláltam az utamat.” Ez pedig ismertebb más anyák számára is, akik megpróbálják visszakérni magukat oda, ahonnan elmentek, aztán alacsonyabb pozíciót, rosszabb bért kapnak, vagy saját lábra állnak.
A GYES-ről visszatérő édesanyánál nincs jobb munkaerő, elmondjuk, miért
Idő nélkül nincs valódi visszatérés
A home office és a hibrid munka is megoldást jelentene arra, hogy az anyák a gyermek mellett dolgozzanak, és Covid óta valóban sok helyen belépett, de ez sem csodafegyver. Ott, ahol ügyfélnyitvatartás, helyhez kötött folyamatok vagy szenzitív belső rendszerek vannak, a távoli munka csak korlátozottan működik. A közoktatási-bölcsődei időrendek pedig nem a hatékony foglalkoztatás jegyében születtek.
Ehhez hozzátartozik, hogy alsó tagozatban sok helyen délutánra sincs megbízható ügyelet, legkésőbb 4-5 órára oda kell érni a gyermekért, így egy édesanyának a 9–15 óra közötti sáv nagyjából a realitás. Plusz jönnek a beteg hetek, a védőnő, a logopédia, az oltások, vagyis az a láthatatlan logisztika, amelytől a „főállású anyaság” valójában teljes munkaidős menedzseri pozícióvá áll össze. És amikor eltelik az otthon töltött idő, egyszer csak ott a következő feladat: visszatérni a munka világába.
Ez nemcsak a szakmai tudásról, hanem a lelki felkészültségről is szól. Molnár-Simon Tímea szerint kétféle élethelyzet rajzolódik ki leggyakrabban az anyák között: „Vannak édesanyák, akik már tudatosan készülnek arra, hogy gyermeket vállalnak, és akár már akkor, amikor még a baba a pocakban van, egyeztetnek a munkáltatójukkal, hogy mire számíthatnak oda-vissza, mennyi időt terveznek otthon lenni, és mondjuk az otthon töltött idő alatt is figyelnek arra, hogy a tudásukat naprakészen tartsák, és a kapcsolatot is megtartsák a munkáltatójukkal.
Vannak azonban olyan édesanyák is, akik addig látnak, hogy megérkezik a gyermek, és el is viszi őket ez az egy-két év otthon töltött idő. Ők sokszor akkor szembesülnek a helyzet nehézségével, amikor elérkeznek a GYES-időszakába, és a jóval alacsonyabb jövedelem mellett rádöbbennek, hogy újra kell tervezniük az életüket. Sok esetben ők azok az édesanyák, akik már korábban sem voltak elégedettek a munkájukkal, de ezt a pár évet nem tudták vagy nem merték arra használni, hogy átgondolják, hogyan is szeretnének továbbmenni. Pedig bármelyik úton is jár valaki, a legfontosabb, hogy ne hibát, hanem lehetőséget lásson benne – mert újratervezni mindig lehet.”
Felejtsük már el, hogy az anyaság és a karrier két ellentétes világ
Tímea szerint az anyaság évei nem kiesést, hanem belső építkezést is jelenthetnek. „Ezek az évek egyszerre nehezek és formálóak” – mondja. – „Sok nő ilyenkor tanulja meg igazán, mit jelent határt tartani, nemet mondani, segítséget kérni. Ez a tapasztalat pedig később nemcsak a családban, hanem a munka világában is erőforrássá válik.” Erről a belső útról, az anyaság láthatatlan kihívásairól és a társadalmi elvárásokkal való szembenézésről szól Molnár-Simon Tímea nagysikerű könyve, a Szabadságra megyek magammal.
A kötet egyik legmeghatározóbb fejezete épp arról beszél, hogyan nehéz megfelelni egy olyan világban, ahol az anyáktól mindent elvárnak – és bármit is tesznek, valaki mindig jobban tudja, hogyan „kellene” csinálni. Tímea nagysikerű könyvéből exkluzív módon a cikk végén közlünk egy részletet.
Az anyaság ritmusa rugalmas munkaidőt kíván
A cikk elején feltett kérdésre tehát az a legőszintébb válasz, hogy ma Magyarországon az anyaság ritmusához a rugalmas részmunkaidő és a kiszámítható hibrid munka állna legközelebb. De mivel nincs, a legtöbben egyedi alkukkal, vállalkozói megoldásokkal vagy pályakorrekcióval teremtenek maguknak mozgásteret.
Ezt az egyéni alkalmazkodást a jelenlegi adószabályok részben támogatják – a CSED-EXTRA, a GYED adómentessége és a növekvő családi kedvezmény kézzelfogható –, de a piac kínálati oldalán kellene megjönnie annak, amire a számok és a józan ész évek óta utalnak, vagyis több, valóban minőségi, középfokú és diplomás részmunkaidőre, megosztott munkakörre és output-alapú, családbarát munkaszervezésre van szükség. Amíg ez nem történik meg, addig a „főállású anyaság” láthatatlan munkája továbbra is alulértékelt marad. És az a kérdés, hogy „hogyan keres ma egy főállású anya Magyarországon”, minden jó szándékú reform ellenére is inkább életstratégiai bravúr lesz, mint tervezhető életpálya.
Biológiai oka van annak, hogy megváltozik a személyiséged, amikor anya lesz belőled
Részlet a Szabadságra megyek magammal című könyvből
Egyébként is a társadalmunkban az anyák valamiért mindig ítélkezésnek vannak kitéve, bármit is tegyenek. Ha szorosan felügyeljük a gyerekeinket, hogy minden rendben legyen, akkor „helikopter anyának” neveznek minket. Ha viszont hagyjuk, hogy a gyerekek szabadon rohangáljanak és játsszanak, miközben pár szót váltunk a barátnőnkkel, akkor „gondatlannak” titulálnak minket. Ha saját készítésű, egészséges ételeket főzünk, akkor azt mondják, hogy a gyerekeink később majd „rákattannak a műkajára”.
Ha pedig gyorsan csak kekszet vagy nutellás kenyeret adunk egy-egy fárasztó éjszaka után reggelire, akkor a gyerekeket „egészségtelennek” bélyegzik. Ha szoptatunk, de nem tudunk elég tejet biztosítani, és a baba nem gyarapodik, akkor „kudarcot vallottunk”. Ha pedig tápszert is adunk, akkor „még jobban megbuktunk”, mert nem kizárólag szoptatjuk a babánkat.Ha otthon maradunk a gyerekeinkkel, akkor dolgoznunk kéne, mert „hogy fogunk így megélni?” – kérdezik.
Ha viszont dolgozunk, akkor azt mondják, hogy „ó, hát csak egyszer ilyen kicsik.” Ha nem fogyunk le szülés után egyből, akkor „jesszus, hogy elhagytuk magunkat”. Ha viszont lefogyunk, akkor „juj, biztos nem eszünk, állandóan edzünk, és elhanyagoljuk a gyerekeinket.” Ha csak egy gyereket vállalunk, akkor önzőnek tartanak, mert nem biztosítunk testvért a gyermekünknek. Ha viszont három gyereket is a világra hozunk, akkor azt mondják, hogy biztos csak a CSOK miatt tettük.
(Molnár-Simon Tímea: Szabadságra megyek magammal)
