előfizetésem
Hírlevél
Erre az egy dologra nagyon figyelj oda, ha elefántot szeretnél simogatni Thaiföldön
Manapság a turizmus csúcsokat döntöget, az egyik legfelkapottabb úticél pedig továbbra is Thaiföld. A délkelet-ázsiai ország ma már nemcsak az egzotikus kalandok kedvelőit és a digitális nomádokat vonzza, de azokat is, akik utazásuk alatt szeretnének jót tenni, mélyebb tapasztalatokat szerezni, kapcsolódni a természettel. Fontos azonban, hogy kellő körültekintéssel válasszunk a kínálkozó szervezetek, szolgáltatók közül, különben könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egy kizsákmányoló kezdeményezést támogatunk - vagy akár magunk is veszélybe kerülünk.
Az utazás közbeni önkénteskedés, vagyis a voluntourism lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük az adott ország kultúráját, szokásait, kihívásait, és közben, még ha ideiglenesen is, segítséget nyújtsunk. Aki úgy dönt, hogy thaiföldi utazása közben állatokon szeretne segíteni, illetve közvetlenebb kapcsolatba szeretne kerülni a természettel, számos lehetőség közül választhat. Ugyanakkor érdemes felkészülni arra, hogy a „sanctuary”, vagyis „menhely” vagy „rezervátum” szavak sokszor mást jelentenek, mint amit elsőre gondolnánk.
Az ázsiai elefánt köré épült turizmus például az egyik leginkább félreértett terület, hiszen azok a helyek, amelyek a turisták szórakoztatására tartanak állatokat, üzleti alapon működnek és ritkán veszik figyelembe az állatok jólétét.
Az önkénteskedés nem csak móka és kacagás
Thaiföldön az önkénteskedés valóban hozhat pozitív változásokat, de csak abban esetben, ha tudatosan választjuk meg, hogy hol és hogyan segítünk. A voluntourism nem mindig könnyű és nem mindig lélekemelő. Érdemes átgondolni tehát azt is, hogy mennyire vagyunk készek szembesülni a nehézségekkel. Van, hogy kemény fizikai munkát kell végeznünk az önkénteskedés során, máskor érzelmileg sűrű helyzetben találhatjuk magunkat, és vannak türelmet, alkalmazkodást próbára tévő feladatok is, miközben a kultúrsokk is éreztetheti hatását.
Meg kell tanulnunk tiszteletben tartani azoknak az embereknek és állatoknak a ritmusát és szokásait, akikkel dolgozunk, ez pedig nem mindenkinek megy, pláne hosszabb ideig. (Persze, olyan lehetőségek is vannak, amik rövidebb időre – fél nap, egy nap vagy egy hét – kívánnak elkötelezettséget.) A lényeg, hogy csak kellő önismeret és felkészültség mellett érdemes belevágnunk.
Miért vált Thaiföld a digitális nomádok mekkájává? Ott voltam és elmesélem!
Azt se felejtsük el, hogy az állatvédelem különösen érzékeny terep Thaiföldön: korábban az ország gazdaságának jelentős részét a fakitermelés tette ki, ahol a munkát hosszú évtizedeken át elefántokkal végeztették. Amikor ezt a gyakorlatot betiltották, rengetegen maradtak megélhetés nélkül, és ezt az űrt nagyrészt a turizmus töltötte be. Az emberek megtalálták a módját annak, hogy hogyan lehet „élményként” bevetni az állatokkal való találkozást a többségében „nyugati” látogatók számára.
Thaiföldön ma már több elefánt él fogságban, mint a vadonban, miközben Ázsiában a fogságban tartott elefántok közel 75%-át használják turistaprogramokon. Az elefántközpontok tehát a mai napig sok thaiföldinek biztosítanak megélhetést, és ezt a tényt nem lehet kivonni az egyenletből.
Lehet máshogy is csinálni?
A legtöbb utazó számára az elefántok látványa lenyűgöző, életre szóló élmény, és felmerül a kérdés, hogy mi lenne velük, ha nem turisztikai attrakciók lennének? És különben is, mit árthat nekik egy kis víz, amikor imádnak pancsolni, és miért baj, ha kapnak csemegét, mikor úgyis olyan nagy a táplálékigényük? A valóság az, hogy
ezek a tevékenységek természetellenesek, és súlyos stresszt okoznak az állatoknak.
Az elefántok erősen társas lények, saját életritmusuk és viselkedésmintáik vannak, és ha napi több turnusnyi turistához igazítják a napirendjüket, az káros számukra. Sőt, egyes aktivitások az emberekre is veszélyesek, mert például fürdetés közben meg is megsérülhetnek, vagy, ahogy a legutóbbi tragikus eset is mutatja (amelyben egy magyar turista vesztette életét Srí Lankán), akár bele is hallhatnak az elefántokkal való „találkozásba”.
Egy valóban etikus menhelyen nincs lovaglás, fürdetés, fotózkodás, össze-vissza etetés, érintés és felügyelet nélküli lézengés az elefántok területén. Mellőznek minden olyan programot, ahol az elefántoknak a látogatók miatt változtatniuk kellene a szokásaikon. És ami még fontosabb, az ilyen menhelyek nem vásárolnak elefántokat azért, hogy több látogatót vonzzanak, és nem járulnak hozzá azoknak a gyakorlatoknak a terjedéséhez, amiben a fiatal állatokat közvetlenül a családjuk mellől, a vadonból szakítják ki, vagy illegális szaporítóhelyekről szerzik be.
A thai életfilozófiát receptre kellene felírni nekünk, mindig siető magyaroknak
Thaiföldön sajnos kevés olyan szervezet működik, ami ezeket az elveket ténylegesen komolyan veszi. Kivételt képez néhány kisebb, nonprofit hely, amik azért működnek, hogy a mentett, idős vagy sérült állatoknak biztonságos otthont nyújtsanak. A Somboon Legacy Foundation például egy ilyen szervezet.
Ahol az elefántok az elsők
A Kanchanaburi város közelében lévő Somboon Legacy Foundation az önkétesek és az ott dolgozók elmondása/leírása szerint egy családias, őszintén kommunikáló és átláthatóan működő hely. A civil szervezetet Khun Kulsak Chotiyaputta, valamint a holland Agnes Tammenga, Diana Harinck és Manouk Maas alapította 2019. március 13-án, Thaiföld Nemzeti Elefántnapján. Az itt élő elefántok hosszú évtizedekig turisztikai látványosságok voltak, mielőtt a szervezethez kerültek, ahol a gondozók rehabilitálták őket.
A helyi közösségekkel szorosan együttműködő Somboonnál az állatok nyugalmának megőrzése és mindenek felett áll, ennek megfelelően a csoportok kis létszámúak, nincs tömeges turistaforgalom. A látogatók biztonságos távolságból követhetik a napi tevékenységeket: a szabadon mozgó elefántok sétáját, a táplálkozási szokásaikat vagy épp a pihenőidejüket, ellenőrzött körülmények között.
A Somboonnál az önkéntesek feladatai egyszerűek: segítenek a karámok tisztán tartásában, a táplálék előkészítésében, a komposztálásban, vagy az állatok viselkedésének megfigyelésében stb. A teendők nem igényelnek különösebb szakértelmet, de alázatot, türelmet, empátiát igen. Itt nem az a lényeg, hogy minél közelebb kerüljünk az állatokhoz, hanem az,
hogy lássuk, hogy milyen, ha hagyják őket szabadon mozogni, enni, élni.
Magyarországon sosem éreztem magam igazán otthon, Ázsiában viszont végre önmagam lehetek
Mennyibe kerül az önkénteskedés?
A felelősségteljesen működő menhelyeken az önkénteskedés pénzbe kerül, hiszen e helyek nem állami támogatásból vagy a piacból élnek, ugyanakkor az elefántok fenntartása rendkívül költséges. A Somboon programjainak díjai ehhez igazodnak: egy félnapos látogatás 2200 bahtba (1 baht körülbelül 10,24 forint, így ez nagyjából 22500 forint) kerül, az egynapos 2800-ba (28500 forint), a szállást is magában foglaló „overnight” programért 4300-at kell fizetni (közel 44 ezer forint), a többnapos programok pedig nagyjából 6000-12 000 baht között (61200-12300 forint) mozognak. Ebben benne van a szakmai iránymutatás, az oktatás és az infrastruktúra használata is.
Kanchanaburiban a szállás 600-1500 baht (6100-15300 forint) között van éjszakánként. Bangkokból a busz nagyjából 150-200 baht (maximum 2100 forint), az étkezés pedig különösen kedvező árú, egy tál friss street food már 50-120 bahtból (vagyis legfeljebb 1300 forintból!) kijön. Ha mindent összeadunk, egy háromnapos önkéntes program kb. 60-80 ezer forintból megvalósítható, repülőjegy nélkül persze.
Figyelembe véve, hogy nem egy kizsákmányoló, dobozos turistaprogramra költjük, hanem az elefántok gondozását segítjük, ez az összeg talán nem is annyira vészes. A pénz többek között takarmányra, állatorvosi ellátásra, karbantartásra és oktatási programokra megy.
Útravalóul
Ha a fentiek alapján szimpatikusak lettek az állatos programok, az remek, de érdemes elkerülni azokat a helyeket, ahol közvetlen interakciót ígérnek az állatokkal. Mert akárhogy vannak csomagolva, bármit ígérnek, ezek a programok nem felelősségteljesek, sőt, ártalmasak – és nemcsak az állatokra nézve veszélyesek. Ha az elefántokat gondozók vezetik fel és alá, ha láncot vagy bármilyen kényszerítő eszközt alkalmaznak, az már egyértelmű jele az állatokkal szembeni kizsákmányoló gyakorlatnak.
Egy felelősségteljesen és biztonságosan működő menhelyen kevés az esély arra, hogy veszélyes szituációk alakulnak ki. Ha olyan természetközeli élményt keresünk Ázsiában, amivel tényleg segíthetünk másokon és közben magunkon is, akkor az etikus menhelyeken való önkénteskedés az egyik legjobb döntés. A Somboon Legacy Foundationnél járt önkéntesek szerint ott megérthetjük, miért lenne szükség sokkal több hasonlóan működő helyre, illetve miért kellene végre megszűnnie az etikátlan állatmutogatásnak.
