előfizetésem
Hírlevél
Az álomesküvők kora leáldozott, a nagy nap már rég nem a tökéletességről szól
Sokan az esküvőt életük legszebb napjaként képzelik el, ahol minden megy, mint a karikacsapás. Szeretteik körében ünneplik, hogy megtalálták azt az embert, akivel le tudnák élni az örök élet plusz egy napot is. Igen ám, de valahol a meghívó kiküldése, a szalvéta színének kiválasztása és a menüsor egyeztetése közben a lelkes izgatottság görcsösségbe csap át. Hogyan maradhat meg a nagy nap annak, amiről eredetileg is szól: két ember szerelmének megpecsételéséről?
Marton-Simon Blankát kérdeztük, esküvői fotóst, aki 14 éves korában szeretett bele a képalkotásba.
„Szüleimtől kaptam egy teljesen kezdő digitális gépet, azzal kezdtem el „játszani”. Elképzeltem, hogy ha felnövök, divatfotós leszek, szép ruhákról és emberekről készítek majd képeket. Aztán adódott egy-két lehetőség, hogy készíthettem páros portrékat, ekkor ráébredtem, mennyire szeretek egy párral dolgozni, megörökíteni a dinamikájukat, és hogy mennyi lehetőség van ebben, mint fotós, hogy két embert koordinálhatok. Azóta az ötödik esküvői szezonomon vagyok túl, ahol minden hétvégén fotóztam, van, ahol nem is egy, hanem két esküvőt” - tekint vissza a karrierje kezdetére a fotós.
Olasz Renátó: „Szeretem a váratlan pillanatokat, a keresetlenséget, a meglepőt”
Tökéletesség helyett őszinte érzelmek
Egy esküvői fotós, ha aktívan nem is vesz részt a szervezési folyamatokban, korán, már az esküvő előtt egy évvel megismeri a párt. Marton-Simon Blankánál legalábbis ez a bevált menetrend. Egy videóhívás során lehetőség van átbeszélni a pár igényeit, preferenciáit, megteremtve egy közvetlenebb hangulatot a nagy napra. Azoknak, akik még sohasem vettek részt páros fotózáson, külön ajánlja a jegyesfotózást, így lehetőség van jobban megismerni egymást, és a fotósnak is könnyebb lesz az esküvőn instruálni a párt.
Az instruálást sem kell véresen komolyan venni, Blanka szereti, ha mozdulatokon keresztül bontakozik ki a pár egymás iránt érzett szerelme. „Bevált praktikám, hogy mozgatom őket: sétáljanak, fussanak, forogjanak, egy-két olyan, elsőre viccesnek tűnő dologra kérem meg őket, amiért a képen őszintén elnevetik magukat. A nagy nap így is tele van újdonságokkal és izgalmakkal, ha már előtte lehetőségük van belekóstolni, milyen érzés, ha fényképezik őket, könnyebben adják majd magukat a fontos pillanatoknak” – részletezi Marton-Simon Blanka.
A fontos pillanatoknál maradva arra is kíváncsi voltam, mi az, ami miatt minden menyasszony tövig rágja a körmét, aztán az esküvő napjához érve kiderül, hiába forgolódott álmatlanul az eseményt megelőző egy hétben. A görcsös idegességgel kicsit olyan, mintha nagyon erősen imádkoznánk egy olyan dologért, amit igazából elkerülni szeretnénk. Interjúalanyom, aki már számtalan nagy napot kísért végig, úgy látja,
a pár legtöbbször azon idegeskedik, hogy minden a pontos menetrend szerint haladjon.
Azt is hozzáteszi, hogy legtöbbször ezek olyan dolgok, amelyekre a párnak nincs is közvetlen ráhatása, legyen az az időjárás, vagy hogy a vendégek egytől egyig jól érezzék magukat. „Introvertáltabb pároknál a nyitótánc is egy kardinális kérdés, de amint az lemegy, eltűnik a stressz a friss házasok arcáról. Azonban ezzel a tökéletességre törekvéssel maguk elől veszik el a fókuszt. Az is tökéletesen működik, ha a pár csupán összekapaszkodva ringatózik nyitótánc gyanánt” – vallja a fotós. A vendégek sem a show-ért jönnek, hanem hogy örömmel, néha könnyek között figyeljék, hogy két ember ünnepli a szerelmét.
A női lélek legkeményebb játszmája: az anyós-meny kapcsolat
Bazi nagy lagzi vagy privát ceremónia
Az esküvő méretét sok minden befolyásolja: a helyszín, a család nagysága és természetesen a költségkeret. Az anyagi és fizikai tényezőket figyelmen kívül hagyva mégis sokan a szívük mélyén tudják, hogy azt szeretnék, hogy a nagy nap a Holdról is látszódjon, vagy egy meghitt ceremónia keretében kössék össze az életüket. Hisz a szerelmi élet a legtöbb ember számára igen privát, ha csak az ember nem Timothée Chalamet vagy Sabrina Carpenter.
Nagyobb, száz fő feletti esküvőknél a társaság nagy és sokszínű, ami megalapozza a felejthetetlen bulit és a hajnalig tartó táncolást. Azonban az esküvői fotós arra is figyelmeztet, hogy ilyenkor a nagy nap sokkal sűrűbb és fárasztóbb, és több is benne az olyan elem, amihez a pár – meglehet, hagyományok miatt – ragaszkodik, holott nem érzik magukat hozzá közel. Ezért is javasolja mindenkinek – esküvői mérettől függetlenül – a ceremóniamestert, hogy a pár helyett más kezében legyen az események és a násznép koordinálása.
Majd azt is hozzáteszi: hiába tűnik jó ötletnek, hogy egy számunkra kedves embert kérjünk fel erre a posztra, ő fotósként óva int minket ettől. Hiába szeret beszélni vagy szerepelni, mégsem szeretnénk, ha bátyánk, húgunk, legjobb barátunk nem mellettünk lenne, hanem a tömeget próbálná egybetartani az egész este folyamán. Senkit sem szeretne elriasztani a nagy lagzitól, hisz ha az ember életében egy ilyen nap van, akkor hozza ki belőle a maximumot, de ne másért tegye, hanem magáért. Talán ezért is működnek annyira az alternatív, lazább hangvételű esküvők.
Amik már szinte olyanok, mint egy kerti parti, csak mindenki éppen a legszebb ruháját vette fel. Itt háttérbe szorul a megfelelni akarás, valóban csak azok az emberek vannak jelen, akiket a pár jól ismer, a hangulat ezáltal sokkal oldottabb és meghittebb. A helyszínválasztással is fokozhatjuk a romantikus filmbe illő jeleneteket. Marton-Simon Blanka nem titkolja, fotósként a természetközeli helyszínek a kedvencei, de azt mondja, hiába a szép helyszín, nem ettől lesz az esküvő olyan, amire, ha csak utólag rágondolunk, örömkönnyek szöknek a szemünkbe.
A gyémánt örök, de vajon hány élet árán csillog - A véres gyémántok története
A lelkét az egésznek majd a szertartás alatt tett ígéretek, a fogadalmak, a beszédek adják, ezek a személyes momentumok és megemlékezések töltik meg érzelemmel az esküvő olykor formális keretét. Az sem baj, ha valaki nem akarja az egész násznép előtt kiönteni a lelkét, a privát vallomások is legalább akkora erővel hatnak, mintha közönség előtt öntené szavakba, hogy a másik mennyit jelent számára.
Ominózus pont még a „first look”, avagy amikor a párok először látják meg egymást az esküvő napján. „Egyszer egy vőlegény ijedten kérdezte tőlem, baj-e, ha nem sír, amikor meglátja a menyasszonyt. Megnyugtattam, hogy dehogy, nyugodtan reagáljon úgy, ahogy az tőle természetes lenne” – meséli az esküvői fotós.
Nincs egy nagy könyv, amit követni kéne, a lényeg, hogy a pár együtt írja a közös történetét.
Ha mégis egyetlen dolgot tanácsolhatna Marton-Simon Blanka azoknak, akik a nagy nap előtt állnak, az az lenne, hogy az esküvőjük napján ténylegesen próbáljanak egymás mellett lenni és egymásra figyelni, hogy ezt a különleges napot együtt éljék meg, közös élményeket szerezve.
