előfizetésem
Hírlevél
Felnőttként a családdal nyaralni: megéri a nosztalgia, ha veszekedés lesz a vége?
Figyelmeztetés! A következő szöveg célja egy kis humorral feldolgozni egy olyan hálás problémát, ami sok fiatal felnőttet érinthet. Tudom-tudom, bárcsak mindenkinek ez lenne a legkellemetlenebb dolog az életben! Ugyanakkor, ez egy valós feszültségforrás lehet sok családnál. Természetesen hálás vagyok, hogy egyáltalán megadatik időt tölteni a szeretteimmel.
A szerencséseknek régen egyszerű volt a képlet, apu megtervezi a nyaralást és elvezet akár a világvégére is, míg anyu összepakol mindenki helyett, mi meg gyerekek csak élvezzük az olykor végtelennek tűnő nyáriszünetet. Aztán valamikor, egyik nyárról a másikra felnőttünk, lett saját életünk, munkahelyünk, párkapcsolatunk, akár már saját gyerekeink is. De megint eljött a nyár... és vele a keserédes kérdés: „Nem jössz velünk nyaralni?”
Anyukám mosolyog, apukám már csapja is fel a laptopot, hogy szállást foglaljon... Én pedig hezitálok. Menjek vagy ne menjek? Ér-e annyit egy „ingyen” nyaralás, hogy közben számtalanszor megmagyarázhatatlan feszültség keletkezzen bennem? Lássuk a pro-kontra listát, kendőzetlenül!
Miért jó a családdal nyaralni felnőttkorban?
Ingyen/olcsóbb kaja és szállás, szeretet
Ha a szüleinkkel megyünk nyaralni, akkor általában – jó esetben – ők állják a költségek jelentős részét, ami a mostani áraknál nem elhanyagolható szempont, ha valaki nem engedhet meg magának egy nyaralást. Azért lehetünk néha mi is jófejek, és meghívhatjuk őket egy gombóc fagyira!
Közös minőségi időtöltés – tényleg együtt
Az év nagy részében telefonon tartjuk a kapcsolatot vagy egy-egy hétvége jut arra, hogy mindent elintézzünk- besegítsünk. A nyaralás viszont jó lehetőség lehet arra, hogy tényleg együtt legyünk és minőségi időt töltsünk el. A közös élményszerzés, kellemes esti kártyapartik és beszélgetések jó emlékek lesznek a későbbiekben.
Így hozd ki a legtöbbet a nyári szabadságból
A nosztalgiafaktor – Mais bitte!
Személy szerint imádok nosztalgiázni, gyerekkoromban évekig jártunk a Balaton déli-partjára nyaralni, rengeteget römiztünk és zsíroztunk. Vittük a hűtőtáskát üdítőkkel és vízzel, apa mindig hozott egy sajtos-tejfölös lángost, anya pedig vett uzsonnára lekváros palacsintát. Mindezt a törülközőn fetrengve, összevizezve apu keresztrejtvényét ettük meg. Legtöbbször ez jut eszembe, ha egy balatoni hétvégét emleget valaki...
Az új családod is megismerheti a kedvenc emlékeidet
Ha már saját családod vagy párkapcsolatod van, mindig jó megmutatni „honnan jöttünk”, miért és hogy lettünk azok, akik (ez sok esetben megértést válthat ki a másik félből, ami jó hatással lesz a kapcsolatra, csak mondom). Illetve, ha saját gyerekeid is vannak már, akkor az sem utolsó szempont, hogy egy kicsit kölcsön lehet adni őket a nagyszülőknek, hogy pihenhessünk egy keveset, ők meg több időt tudjanak együtt tölteni.
Miért lehet nehéz a családdal nyaralni?
Amikor visszacsúszol a „gyerekszerepbe”
Sokszor érzem azt, hogy ha van egy „felnőttebb” felnőtt a közvetlen környezetemben, akkor bizonyos szinteken fel vagyok mentve gondolkodásból, hiszen a fajsúlyos döntéseket, hogy sós vagy sima legyen a kifli a vacsorához nem nekem kell meghozni.
Na mármost ez a szüleimmel töltött idő alatt hatványozódni tud. Én vagyok a legkisebb gyerek a családban, így én sohasem válhattam igazán felnőtté a családom szemében. Szóval kifejezetten tudathasadásos állapotokba kerülök, ha 48 óránál többet töltök szeretett szüleimmel. Ugyanis ilyenkor nem csak én teszem magam újra vissza a gyerek szerepébe, hanem anyukám és apukám is, hiába vezetek háztartást, főzök, dolgozok és élem a mindennapjaimat rendezetten, sőt - szerintem - kifejezetten ügyesen.
Eltérő bioritmus
Nem tudom másoknál is így van-e, de az én szüleim kifejezetten korán kelők, általában már 6 előtt ébren vannak, míg én szeretek legalább 7:30-ig aludni, hogy elviselhető legyek. Viszont, mivel ők hajnalok hajnalán kelnek, így nem igazán lehet velük az esti híradó után programozni vagy szórakozni. Persze néha egy társas belefér.
Te kibírnád a nyaralásod okostelefon nélkül? Jobb lenne, ha megpróbálnád
Túl sok együtt töltött idő, az elszokás egymástól
Sokszor hallottam azt a mondatot anyukám szájából tinédzserként, hogy „a barátaidat megválaszthatod, a családodat viszont nem”, és ez így is van rendben, elfogadtam. Viszont néhány napig szeretek igazán a családommal lenni, utána már vágyom a saját életemre, szokásaimra és némi egyedül töltött időre.
Szokások és változások
A megszokott „családi dinamikák” visszatérhetnek: ki hol ül, ki mennyit beszél, ki mit akar –
és te megint ott vagy a régi szerepkörödben, amit már rég kinőttél.
A megszokásokat egyébként is nehéz levetkőzni magunkról, ez pedig már szinte automatikusan jön a családi körben, de mégsem akarjuk megbántani szeretteinket, így nehéz kiállni magunkért.
És mi lehet a megoldás?
Természetesen a legkézenfekvőbb, vagyis az őszinte kommunikáció. Fontos, hogy meghúzzuk az énhatárainkat. Ha úgy érzed, nem bírnál ki egy hosszabb nyaralást összezárva a családoddal, akkor kedvesen utasítsd vissza az ajánlatot vagy válassz alternatív megoldásokat. Ilyen lehet például, ha csak pár napra csatlakozol, vagy látogatóba mész egy napra, de külön szállást is foglalhatsz.
Viszont, ha nincs lehetőségedre ezekre és nem is szeretnél lemaradni egy közös élményről, vagy nem teheted meg, hogy egyedül finanszírozd a nyaralásod, akkor beszéld meg előre a családdal, hogy neked mire van szükséged. Javasolhatsz külön étkezéseket, délutáni csendes pihenőt vagy kihagyhatsz egy-egy programot és elvonulhatsz egyedül. Senkinek sem célja a családi nyaralásról feszültebben és nyúzottabban hazatérni, mint ahogy elmentünk itthonról.
Családdal nyaralni felnőttként lehet meghatóan szép és elképesztően nehéz is – néha pedig egyszerre mindkettő. A lényeg, hogy tudd, miért mész, és próbáld megtalálni azokat a pillanatokat, amikért tényleg érdemes.
És ha úgy érzed, idén inkább kihagynád? Az is teljesen oké.
A család akkor is szeret. (Remélem.)
