előfizetésem
Hírlevél
A stabil munkahely mítoszának leáldozott, az új generáció kihívásokat keres, nem kalitkát
Ha egy egyéni vállalkozó projektmunkákból él, az természetesnek számít. Ha viszont egy munkavállaló gondolkodik rövid távú elköteleződésben, máris felhúzott szemöldökökbe ütközik. A „vándormadár” bélyeg gyorsan rákerül arra, akinek az önéletrajzában nem évtizedek, hanem néhány évre szóló munkahelyek sorakoznak. De valóban probléma ez minden esetben? Generációs jelenségről beszélünk, személyiségkérdésről, vagy egyszerűen egy új munkához és élethez való viszonyról? Ideje közelebbről megnézni, mit is jelent ma valójában vándormadárnak lenni a munkaerőpiacon.
A vándormadár jelenség nem új keletű a munkaerőpiacon, de mára kifejezetten helyzetfüggővé vált, hogy milyen értelmezési keretet kap. Korábban alapvetően arra a karrierútra használták jellemzőként, amikor egy munkavállaló viszonylag gyakran, egy- vagy kétévente váltott munkahelyet. A munkáltatói oldalt nem kifejezetten érdekelte a váltás mögött húzódó indok, inkább egyfajta megbélyegzésként szolgált a fogalom használata egy-egy jelöltre vonatkozóan. Ez nehéz helyzetet teremtett sok álláskereső számára, főleg azoknak, akik inkább személyes karriercéljaik előtérbe helyezése kapcsán döntöttek a váltások mellett.
Napjainkban már megtapasztalható, a humánerőforrás-menedzsment fejlődésével párhuzamosan, hogy a jelenség egy tágabb szemléletmódot kíván meg a munkaadói nézőpontban. Egy pozíció kapcsán ma már diszkriminatív megközelítésnek számít, ha valaki az első rostán azért esik ki, mert több munkahelyváltáson is túlesett. Lehetőséget kell adni számukra arra, hogy a karrierút mögötti körülményekre is fény derüljön. Ez a jelöltektől is újfajta stratégiai gondolkodásmódot kíván meg.
Ez a leggyakoribb oka annak, hogy mindig meg akarsz felelni másoknak
A jelenség és a mögötte meghúzódó opciók
A vándormadár jelenség értelmezése mára széles spektrumon mozog. Az egyik végletben az álláskereső gyakorlatilag kockázati tényezőként jelenik meg. Olyasvalaki, aki egyrészről kétséget sugall, mert lojalitása és elköteleződése bizonytalan lábakon állhat, másrészről költséges lehet, hiszen félő, hogy a kiválasztási folyamat, az onboarding vagy a továbbképzés nem térül meg addig, amíg feltételezhetően a szervezetnél marad.
A másik végletben a munkáltató szemében a vándormadár potenciális fejlődési lehetőséget jelent. Olyan személyt feltételeznek ebben az esetben az önéletrajzot tanulmányozva, aki tudatos karrierépítésben van, széles látókörrel rendelkezik, és könnyen alkalmazkodik a meglévő környezethez (megszokta a változást, és jól mozog benne). Magát a szervezetet is ösztökélheti egy új szemléletmód kipróbálására.
A két szélsőség között számos nézőpont létezik még, amelyeket sokféle tényező befolyásol. A stratégiaválasztás küzdőterének egyik sarkában olyan jellemzők állnak, mint az adott szervezet típusa (például hagyományokkal rendelkező vállalat vagy startup), a szervezeti kultúra jellege (például bürokratikus vagy agilis), vagy éppen a döntéshozók, vezetők stílusa (például kockázatkerülő vagy innovációra törekvő).
A másik sarokban maga az álláskereső típusa áll, aki vagy saját generációjára (főként az Y és Z generációkra) jellemző attitűd miatt az önmegvalósítást és a projektalapú gondolkodást helyezi előtérbe, vagy ettől függetlenül sokrétű tapasztalatra és gyakorlatra kíván szert tenni, ezért keresi a változatosságot és a kihívásokat saját szakmai területén, tudatosan építve karrierjét. Bármelyik tábort is erősíti valaki, biztosan problémát jelent számára, hogy miként mutassa be életútját az önéletrajzában.
A nők szabadságától a modern önmegvalósításig, Virginia Woolf üzenete ma erősebben szól mint valaha
Ehhez nem nyújt sok támpontot a leendő munkaadó munkáltatói márkája sem, mert annak építése során nem feltétlenül arra fókuszál, hogy ezt a célcsoportot közvetlenül megszólítsa. Egy ilyen összetett helyzetben kissé nehéz megtalálni a két oldal találkozási pontját. Egyetlen fogódzó marad: közös fejlődési potenciált találni egymásban.
Egy vándormadár végleges fészket is akarhat
Az, hogy valaki vándormadárként halad előre karriercéljai mentén, nem jelenti azt, hogy végül ne szeretne valahol tartósabban megállapodni. Munkaadói szempontból ezért is elvetendő az a régre visszanyúló gondolat, miszerint erős kockázatot jelent őket foglalkoztatni. Egy kiválasztási folyamatban sokkal inkább arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy megismerhetővé váljanak azok a körülmények és motivációk, amelyek ehhez az életúthoz vezettek, erre pedig tökéletes alkalmat kínál a személyes interjú.
Egy álláskereső általánosságban mély motivációk és tudatos preferenciák mentén keres munkahelyet. Nincs ez másként a vándormadarak esetében sem. Ami némileg különbséget jelenthet, hogy számukra más motivátorok játsszák a főszerepet a munkakeresés során. Nézzünk meg néhány kiemelkedőt:
Domináns a döntéshozatalukban a fejlődési vágy és a tanulás iránti elkötelezettség lehetőségének érzete. Éppen ezért sokszor kritikus szempont, hogy a betöltendő pozíció tudásban is kihívást jelentsen számukra. Hangsúlyos preferenciaként jelenik meg az is, hogy saját értékrendjükhöz illeszkedőnek lássák a munkahely értékrendjét. Nem feltétlenül ők szeretnének alkalmazkodni, hanem abban bíznak, hogy az elvek és normák találkozni, illetve passzolni fognak egymáshoz az új munkahelyen.
Az önkifejeződés nem csupán generációs indíttatás lehet – ahogyan az sok Y és Z generációs munkavállalónál tapasztalható –, hanem személyiségből vagy élettapasztalatból fakadó belső igény is. Ebből következik az is, hogy toxikus kultúrában vagy monotonitást tűrő munkakörben hosszú távon nem tud megmaradni. Ha nem érzi, hogy munkakörnyezete támogató lenne, és nyitott a változásra, vagy arra a tapasztalatra és gyakorlatra, amellyel összevethető lenne a mindennapi működés, akkor a kiégéstől való félelem arra ösztönzi, hogy továbblépjen.
Munkáltatói oldalról szemlélve mindez valóban próbatételt jelenthet egy ilyen személyiségjegyekkel bíró munkatárs foglalkoztatásakor. Ugyanakkor ott rejlik benne a potenciál is. Egy fejlődni vágyó vállalkozás, vagy akár egy adott szervezeti egység számára egy vándormadár-jellemzőkkel bíró kolléga kiugrási lehetőséget jelenthet a hatékonyabb működés és a magasabb szintű szervezeti kultúra irányába.
Néhány érv az új munkatárs mellett:
- Friss szemlélet és sokrétű tapasztalat érkezik általa a meglévő tudásszinthez. Akár átfogó, iparágra irányuló új ismeretekről, akár a munkakör sokszínűségéről vagy a különféle szervezeti kultúrák megéléséről van szó, mindenképpen mérlegelendő, milyen pozitív változásokat generálhat jelenléte.
Olyan tudás válhat elérhetővé, amely akár versenyelőnyt is jelenthet.
A magyar írónő, akinek még a Buckingham palotába is eljutottak a regényei
- A gyors tanulás és alkalmazkodás lerövidítheti a betanulási időt. A több munkahely többféle szervezeti működés elsajátítását is jelenti, amely által hamarabb képes rendszerszintűen gondolkodni az új közegben. Ráadásul olyan operatív problémákat is észlelhet, amelyeket a régebb óta ott dolgozók nem feltétlenül érzékelnek.
- Fejlődési vágya másokat is inspirálhat, és hozzájárulhat a berögzült folyamatok újragondolásához, valamint az új gyakorlatok kipróbálására való nyitottsághoz. Szüksége van folyamatos, pozitív impulzusokra, de ez nem jelent különleges bánásmód iránti igényt. Sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos egy olyan visszajelzési kultúra megléte, amely magával hozza a tiszta és őszinte kommunikáció nélkülözhetetlenségét is.
Napjainkban azok a szervezetek képesek hosszú távon érvényesülni a versenypiacon, amelyek gyorsan tudnak alkalmazkodni az állandó változásokhoz, és nem félnek mérsékelt kockázatot vállalni a stabilitás megtartása mellett. Ez a jellemző vonzóbb munkahellyé is teheti őket a munkaerőpiacon. Egy vándormadár foglalkoztatása ebben élénkítő hatással bírhat, és lehetővé teheti egy olyan új szemlélet elsajátítását, amely szerint ő nem a stabilitás ellentéte, hanem a fejlődés katalizátora.
