A Z generáció már nem kér a kiégésből – A tudatosság újraírja a karrier szabályait

Kezdjük azzal, hogy nincs baj veled. Az, hogy nem akarsz előléptetést, új céget, TED-előadást vagy éppen saját márkát, még nem jelenti azt, hogy nem vagy elég motivált. Lehet, hogy egyszerűen csak más lett a cél. Nem előre akarsz menni, hanem beljebb, és azt érzed, valami hiányzik, pedig minden rendben? Néha nem a világ követel tőlünk többet, hanem mi magunktól. Mert azt hisszük, hogy ha nem vágyunk többre, az visszalépés. Hogy ha nem hajtunk, lemaradunk. Hogy ha „csak” jól akarjuk magunkat érezni a saját életünkben, az nem elég.

Mert a hiány nem mindig kívülről érkezik. A negyedik e-mailt is megválaszoltad. Kitöltötted a Google-naptárad augusztusig. A reggeled zabkásával, a délutánod meetinggel, az estéd egy új podcasttel telt. Minden a helyén van – csak valami mégsem stimmel. És ez az „elvileg minden rendben” érzés a legnagyobb csapda.

Az ambíció csendes átalakulása

A harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején sok nő nem leáll – hanem áthangol. Nem veszít a szenvedélyéből, hanem megvizsgálja: ez még az én vágyam, vagy másé volt? Elkezdik újradefiniálni, mi számít teljesítménynek. A siker nem lesz többé célállapot, hanem élhető ritmus. Már nem a díjakra, hanem a derűre vágynak. Nem a címekre, hanem a csendes, jóleső napokra. És ez nem a motiváció hiánya. Ez érettség.

Az első magyar mentősnő történetét hallva mind megállunk egy percre

Vida Júlia karriercoach szerint az önazonosság az egyik legfontosabb kulcs. „Sok kliensemnél már az eredeti pályaválasztás sem volt igazán önazonos. Túl fiatalon kellett dönteni, kevés információval önmagukról és a világról. Gyakran a szülői elvárások, a „jó megélhetés” illúziója vagy egyszerűen a beilleszkedés vágya irányította őket, miközben kimaradt az a belső »rágódási folyamat«, amely segíthetett volna valódi irányt találni.

Aztán elérkezik egy pont – gyakran a harmincas–negyvenes éveinkben –, amit életközepi válságnak szoktak nevezni, pedig valójában inkább egyfajta újrarendeződés. Nem kell megijedni tőle; sokkal inkább érdemes élni az előnyeivel, hiszen gyakran fontos, korábban elnyomott témákat hoz felszínre. Az egyik ilyen lehet a hozzánk illő, egyedi karrierút megtalálása. Különösen jellemző ez az újratervezési vágy a gyerekvállalás után: amikor már nemcsak magunkért élünk, más szemszögből kezdünk ránézni a munkánkra, az értékrendünkre, a tempónkra.

Ebben az új időszakban sokaknál eltolódik a fókusz. Már nem az a fő kérdés, hogy »hogyan lehet ebből karriert csinálni?«, hanem az, hogy szeretem-e, amit csinálok, és hozzáad-e valami értékeset a világhoz. No és az sem mindegy már, hogy milyen körülmények között dolgozom” - magyarázza a szakember.

Selenvie: „Nem a te hibád, ha nem szereted a munkád” - Ezt üzenik a csillagok a karrieredről

A pályamódosítás nem bukás – hanem öntisztázás

A 2023-as Gallup-felmérés szerint a munkavállalók 59%-a fontolgatta a karrierváltást az elmúlt évben – de nem magasabb fizetés, hanem „értelmesebb, kiegyensúlyozottabb munka” reményében. A Forbes Women egyik kutatása szerint a nők 40%-a a harmincas éveik végén dönt úgy, hogy új hivatást választ – nem a kiégés, hanem az „önazonosság és szabadság” miatt.

A munka tehát nem csupán kenyérkereset – hanem tükör is. És van, amikor az ember már nem azt nézi, mit bír még el. Hanem azt, hogy mitől lenne könnyebb lélegezni. „Régen minden cél tűz volt – most csak füstje van. Imádtam a pörgést. A multitaskingot. A pitcheket, a tárgyalásokat, a feszes ruhákat. És most, harminckilenc évesen, egyre többször érzem, hogy visszahúz a föld. Hogy csak ülni akarok a kertben. Hogy nem bírok több Zoomot. Hogy ha még egyszer le kell írnom, hogy »proaktívan és rugalmasan«… felmondok.” – meséli Emese (39).

Ez nem kiégés. Ez új prioritás. És ha nem a világ változott meg, hanem te? A legnagyobb illúzió, hogy a siker egyetlen ívre húzható fel: iskola – karrier – előléptetés – vállalkozás – növekedés. Valójában a legtöbb női történetben vannak mellékágak, csendes szakaszok, elengedések, újrakezdések. Vannak irányváltások. Mert a belső iránytű nem mindig ugyanabba az égtájba mutat. Nem biztos, hogy kevesebbre vágysz. Lehet, hogy már nem kívül, hanem belül keresel többet. Sokan érzik úgy:

Valami másra vágyom, de nem tudom pontosan, mire.

Ez a bizonytalanság gyakran bénító lehet – mondja a szakértő, aki szerint teljesen természetes kérdések merülnek fel ilyenkor az emberben. „Merre induljak? Milyen lesz a változás? Mi vár rám az ismeretlenben? Ilyenkor vagy nem látjuk a lehetőségeket, vagy minden irány ijesztőnek tűnik” - fogalmaz a karriercoach.

Az ikigai-alapú karriercoaching, amelyet egyéni és csoportos formában is igénybe vehetsz Vida Juli karriercoachnál, abban segít, hogy ne kívülről próbáljuk megfejteni a választ, hanem belülről. „Az önismereti munka során újra kapcsolódunk ahhoz a mélyebb részünkhöz, amelyet sokszor elnyomott a megfelelési kényszer, a rutin vagy az »így szokás« logikája. Innentől kezdve a valódi szenvedélyünkre, lelkesedésünkre, kedvelt erősségeinkre és igazi szükségleteinkre tudjuk alapozni a karrierváltásunkat.”

Biohacking kísérlet: Az Ikigai nyomában

Így sokkal nagyobb eséllyel találunk olyan munkát – és alakítunk ki olyan életet –, amely valóban hozzájárul a mindennapi jóllétünkhöz, és nem mellesleg a világ számára is értéket teremt. A siker innentől kezdve nem „teljesítmény”, hanem önmegvalósítás. Ehhez pedig ki lehet alakítani egy működőképes, személyre szabott stratégiát, legyen szó egy új állás megtalálásáról, egy vállalkozás elindításáról vagy a kettő kombinációjáról.

„Egy ügyfelem azzal keresett meg, hogy bár sikeres vezető egy külföldi nagyvállalatnál, már nem érzi magát motiváltnak, és egy sokkal szabadabb, önazonosabb karrierirány felé szeretne elmozdulni. Nem tudta pontosan, mi lehetne ez az irány – visszatartották a félelmei az anyagi bizonytalanságtól, valamint az ismeretlen kihívásoknak való megfeleléstől.