Született 2010-ben, megbukott majd meghalt 2020-ban - A Girlbossok tündöklése és bukása

2024. június 18.
Szöveg:
Bonifert G. Rita
Szociológus, újságíró
Nőként karriert építeni még a XXI. században is nehezebb volna? Vagy inkább az elért pozíciót nagyobb feladat megtartani, főleg családalapítás után?
Fotó: GLAMOUR Hungary

A Girl Boss alakja a 2010-es években robbant be a köztudatba, hangosan éltetve a hatalommal rendelkező és anyagilag sikeres nőket, akik férfiak dominálta területeken értek karrierjük csúcsára. Évekkel később a pandémia elsöpörte a pink zakóban és tökéletes manikűrrel bruncholó biznisz hercegnőket, így ez a sztereotipikus alak ma már az antifeminista self-help üzenetek elsőszámú képviselőjeként bukkan fel a meme – és popkultúrában.

„Csak a cickóid miatt van bármiféle hozzáadott értéked, mindig is csak kvóta-nő maradsz!” – vágja hozzá Kendall Roy, egyetlen lánytestvére Shiobhan Roy, a modern Girlboss fejéhez a sértést a nagy sikerű Utódlás című sorozatban.

Privilégiumok, gazdagság, üzleti környezet és drága kosztümök. Ezek a Girlboss jelenség szerves attribútumai, amelyek mind megtalálhatóak az apja médiabirodalmának vezető pozíciójáért harcba szálló Shiv eszköztárában. Azonban az „Erős Nő” karaktere már a 2020-as évek elején elbukott, mint ünnepelt feminista szerepmodell, így a sorozat kérlelhetetlen Girlboss-a csupán egy szatirikus mása a törtetésen keresztüli felszabadulást vágyó nőtípusnak.

Az irodai nagyágyúktól a 21. századi online business királynőkig

Az 1980-as években jelenik meg először a 70-es évek női mozgalmainak hatására a felszabadult „Erős Nő” alakja az amerikai popkultúrában. Manhattan felhőkarcolóinak irodáiban követelt magának helyet annál az asztalnál, ahol addig csak a (fehér) férfiaknak osztottak lapot. Megszületett a professzionális, ambiciózus és a családi álmokat karrier célokra cserélő Girlboss prototípusa.

A nők, az addig férfiak által birtokolt babérokra való törekvése a külsőségekben is visszatükröződött, hiszen divatossá váltak az éles szabásvonalak, a kitömött-vállú öltönyök és a szoros frizurák, egyszóval a maszkulin stílus.

A Girlboss-éra reneszánsza majd harminc évvel később köszöntött be, a digitális platformoknak köszönhetően. Sorra jelentek meg az olyan könyvek, amelyek az önszabotázson és az imposztor szindrómán való túllendüléshez kötötték a nők sikereit. A két legnépszerűbb girlpower könyvnek egyértelműen Sheryl Sandberg Dobd be magad (2013) c. írása és Sophia Amoruso #GirlBoss (2014) c. manifesztója számított a 2010-es években.

Tanácsok és motiváló üzenetek lepték el a közösségi média felületeket, amelyek azzal kecsegtettek, hogy bárki lehet Girlboss és építhet sikeres karriert, amennyiben nem fél a kemény munkától. Ezekben az években úgy tűnt, hogy az ideális nők egyszerre állnak helyt vezető pozícióikban és otthon a család menedzselésében.

Ennek ékes példája Leandra Medine, aki egy coolnak számító női magazint, a Man Repeller-t igazgatta két pici ikerlány mellett, nőknek szánt életmód és shopping javaslatokkal, egészen addig, amíg lemondásra nem kényszerült a saját vállalkozása éléről hibás döntéseinek és attitűdjének következtében.

2020-ban ugyanis nem csak a világot karanténba záró pandémia tört ki, hanem egyúttal beköszöntött a Girlboss-éra alkonya is. A következő években sorban dőltek ki a csontvázak a dizájner szekrényekből, az ünnepelt „női vállallkozások” munkatársai a csillogó felszín alatti toxikus munkahelyi légkörről és a Girlbossok rasszista és szexista megnyilvánulásaikról számoltak be.

A közvéleménynek feltűnt az a visszásság is, hogy a népszerű Girlbossok úgy szónokoltak a sikerről, mint az ambíció és a megfeszített munka gyümölcséről, hogy a gazdag és privilegizált családi hátterük nyújtott ugródeszkát karrierjük kezdetén. Különösen a járvány okozta gazdasági nehézségek idején hatottak a szuper gazdag nők sikerreceptjei a többség által megélt realitástól teljesen elrugaszkodottnak.

A nők épp úgy vágynak sikerekre a karrierjükben, mint a szerelemben, akinek pedig fiatalon összejön minden területen amit eltervez, nagyon hamar úgy érezheti magát, hogy révbe ért, ám kérdés, mennyire lesz tartós ez az állapot?
Fotó: GLAMOUR Hungary

Sem az ingatlan mogul és volt amerikai elnök lánya, Ivanka Trump dolgozó nőknek írt self-help könyvét nem övezte osztatlan siker, sem Kim Kardashian virálissá vált kijelentését, amelyben azt tanácsolja az üzleti életben dolgozó nőknek, hogy: Emeljék fel a seggüket és dolgozzanak már végre!

Mit mondanak erre a feministák?

Bármennyire is csábító volt sok nő számára a gondolat, amit, Sheryl Sandberg és a girlboss szellemiség éltetői vallottak, mely szerint a szexista rendszer szabályait elsajátítva dobjuk be magunkat és érjünk el (anyagi) sikereket, a kritikus feministák rámutattak arra, hogy ez a logika több helyen is elhibázott.

Először is, a „girlboss feminizmus” aligha nevezhető a nők, mint társadalmi csoport elnyomása ellen küzdő mozgalomnak. Hiszen a férfiak által dominált társadalmi rendszerben működő, a szexista megkülönböztetésből fakadó akadályokat kevés sikerrel lehet egyéni módokon feloldani.

A karrier-fókuszú emancipációs törekvések nem kérdeznek rá azokra a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális hatalmi logikákra, amelyek fenntartják és újratermelik a nemi egyenlőtlenségeket és a társadalmi igazságtalanságokat. Például az a megkülönböztető elnevezés, hogy „girl” boss arra utal, hogy alapvetően a vezető szerepekben automatikusan még mindig férfiakat képzelünk el, hiszen nem kell arra külön utalni, hogy a boss az adott esetben férfi nemű.

Továbbá sokszor a pinkwashing jelensége is megfigyelhető akkor, amikor nők kerülnek felelősségteljes pozíciókba, vezetnek jól menő vállalkozásokat. Ekkor úgy tűnhet, hogy már meg is szűnt a nemi egyenlőtlenség, hiszen lám, a nők is lehetnek CEO-k, ülhetnek a döntéshozói asztaloknál. A hírhedt Girlbossok bukása azonban rávilágított arra, hogy attól még, hogy valaki nő, nem lesz kevésbé rasszista vagy akár kevésbé szexista.

A magas beosztású felső vezetők között még mindig jóval kisebb arányban találunk nőket
Fotó: GLAMOUR Hungary

Nem is beszélve arról, hogy a patriarchális kapitalizmusban a hatalmat és az anyagi sikert alapvetően még mindig a klasszikusan férfiasnak tartott tulajdonságokkal lehet elérni, mint például a versenyszellem, a racionalitás előnyben részesítése az együttérzés ellenében, a hatalom és az erő alkalmazása a célok eléréséhez, ha kell, akkor mások lenyomásának árán. Erre utal a népszerű mém is: „Gaslight, gatekeep, girlboss (vagyis érzelmi manipulálj, kapuőrködj és tündökölj girlbossként).”

Miért volt mégis annyira népszerű és mi a tanulság?

A girl CEO, mint emancipatorikus szerepmodell, vagy éppen jól eladható girlboss termék fénykora tehát mára már egyértelműen leáldozott. Ezt nem csak a mainstream angolszász magazinok (Vogue, The Cut) kritikus hangvételű cikkei igazolják, hanem a Girlboss, mint karakter popkulturális ábrázolása is.

Például a cikk elején idézett Utódlás c. sorozat már egyértelműen olyan hatalom és profitéhes nőként ábrázolja a girlboss Shiv Roy-t, aki, ha érdekei úgy diktálják előszeretettel veti be az érzelmi manipuláció módszereit üzlettársai ellen vagy éppen a privát kapcsolataiban. Azonban azt is látni kell, hogy rettentően vékony a határ a jogos kritika és a szexista becsmérlés között akkor, amikor a munkájában sikeres, elismert és asszertív nőkről van szó.

Hiszen valahol az is része a „független és sikeres nők” sokszor méltatlan beskatulyázásának, hogy sokan vannak, akik egy nő szakmai, anyagi sikerét csak akkor képesek elfogadni, ha az megfelel a társadalom által széleskörben elfogadott nőiességnek, női életútnak. Például úgy, hogy egy nőtől még mindig elvárt, hogy a férfiaknak tetsző, kedves, törődő és mindenkinek az igényeit kielégítő legyen, akár a saját határai megsértésének árán is.

bell hooks - aki ragaszkodott hozzá, hogy nevét szigorúan kis betűvel írja - feminista gondolkodó nyomán, az ellen mindenképpen fel kell szólalni, amikor a patriarchális nemi szerepelvárásokkal szembemenő ambiciózus és sikeres nőt szükségszerűen magányosnak, keserűnek és boldogtalannak írják le. Olyannak, mint akinek bukásán lelkiismeretfurdalás nélkül és kárörömmel lehet tort ülni.

A „Boyboss” pedig csak azért nem hull alá látványosan a csúcspozíciójából a középszerűségének és hibáinak következtében, mert férfi létére a társadalom nem is várja el tőle, hogy megértő, befogadó és empatikus legyen, a Girlbossokkal ellentétben.