előfizetésem
Hírlevél
Az influenszerek is megöregszenek, mi lesz velük 10-20 év múlva?
Tíz éve még azt kérdeztük, hogy kik azok az influenszerek, ma arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi vár azokra, akik életpályaként tekintenek a tartalomgyártásra? Lehet együtt öregedni a közönséggel? Vagy ez eleve olyan szakma, amit harminc felett már illendő lecserélni hagyományos munkára? Tomori Nóra karriertanácsadó szerint a kérdés nem az, hogy „kiöregedhet-e” valaki az influenszerlétből, hanem hogy időben felismeri a munkája értékét.
Tomori Nóra saját munkájában is azt látja, hogy az emberek sokkal ragaszkodóbbak, mint amit a közösségi média gyors tempója sugall. Amikor megkérdezte 25–30 éves lányait, hogy akiket tíz évvel ezelőtt követtek, ma is ott vannak-e a feedjükben, egybehangzóan azt válaszolták: igen. Szerinte ez közelebb áll ahhoz, amit a „hagyományos” szakmákban már régóta ismerünk, elvégre sok jó fodrász, fogorvos, pszichológus vagy ügyvéd gyakorlatilag együtt öregszik a vendégkörével.
Mert aki kipróbált egy jó szakembert, és bevált, ahhoz ragaszkodik. Ezért a karriertanácsadó szerint nincs okunk azt gondolni, hogy influenszereknél ez másképp működne. „Ha saját magamból indulok ki, jellemzően nálam idősebb, csinos, sportos, elegáns, egészséges nők posztjait nézem szívesen. Ők azt a reményt keltik bennem, hogy 40, 50, 60 fölött is van klassz élet, és persze női szépség. Azt üzenik, hogy így is lehet élni” – fogalmaz. Ebből a nézőpontból azok az influenszerek járnak jól, akik merik vállalni, hogy változnak, és ebben az útban kapaszkodót adnak a követőiknek is. A hosszútávú siker kulcsa tehát három szóban foglalható össze: fejlődés, befektetés, önazonosság.
Körcsönyei Polla: „Sokkal könnyebben mondok nemet, mint igent”
Túl a követőszámon, mert ma az számít, mit mernek elrontani
A követőszám ma is az első adat, amit meglátunk, de már régen nem elég. Egyre többen tudják, hogy vásárolni is lehet, ezért önmagában semmit nem mond arról, kicsoda valójában az, akit nézünk. A valódi súly egyre inkább abban van, hogyan viszonyul valaki a saját hibáihoz. Azok lesznek hosszú távon hitelesek, akik nem csupán elmondják, mi sikerült, de azt is, mit szúrtak el, és mit tanultak belőle. Erről tanúskodik Tomori Nóra egyik ügyfelének példája, aki Németországban próbált szerencsét.
Többször munkahelyet váltott, lakhatási gondokkal küzdött, nem találta a helyét a soknemzetiségű közegben, a párkapcsolatai is sorra tönkrementek. Mégsem hárított és nem is hibáztatott másokat, egyszerűen csak belátta, hogy rengeteg dolgot elszúrt. Hazajött, és úgy döntött, podcastot készít arról, hogyan ne vállaljunk munkát Németországban, és mit érdemes másképp csinálni. Bár ő maga nem volt tipikus influenszeralkat, nem tökéletes képekből épített márkát, mégis stabil közössége lett, mert valós tapasztalatot adott át. Iránytűt azoknak, akik hasonló helyzetben vannak.
„A közönség nagyon érzi az őszinteséget. De nem biztos, hogy a túlzott profizmus kell, sőt ez inkább eltávolít. Ugyanis könnyebb ahhoz kapcsolódni, aki vállalja, hogy elrontott dolgokat” – mondja Tomori. A hitelesség viszont önmagában nem elég. A stílus mellé tudásnak, tapasztalatnak, bölcsességnek kell társulnia. Valami olyasminek, amire hosszú távú karriert lehet építeni.
Influenszerből vállalkozó
A közösségi média alapvetően nem szakma, hanem egy eszköz.
Ha a karrier csak a platformra épül, nagyon törékeny marad. Ha viszont arra az értékre, ami mögötte van, akkor saját üzletté nőhet. A karriertanácsadó szerint ma is vannak húszas éveikben járó nők, akik hosszú távon gondolkodva úgy építik fel a jelenlétüket, hogy az később is működőképes maradjon. A németországi tapasztalataiból építkező ügyfél sem influenszer akart lenni, csak segíteni akart másoknak, és megélni abból, amit megtapasztalt. A közösségi média tehát eszköz volt a kezében, hiszen ezen keresztül találták meg azok, akiknek erre a tudásra szüksége van.
Amikor pedig a tudás folyamatosan bővül új tapasztalatokkal és új témákkal, akkor maga a szakmai érték eladható marad, függetlenül attól, mi lesz a trend tíz év múlva. Tomori Nóra ezen a ponton egy újabb példát említ, méghozzá annak a fiatal nőnek a történetét, aki hosszú évek útkeresése után vállalta, hogy műkörmös vállalkozásba kezd, miközben egyedi, művészi körmöket készít, és ezeket megmutatja az Instagramon.
Ma már akkora a követőtábora, hogy rég nem tud új vendéget fogadni. Művészeti kiállításokon szerepel, tananyagot készít, trendeket alakít. És nem azért, mert ő akart lenni a következő nagy beautyinfluenszer, hanem mert kreatív szaktudása van, és azt láthatóvá tette. A közösségi média az a kirakat, amin keresztül mindez megjelent, a vállalkozás alapja viszont a szakmai minőség, ami nem avul el attól, hogy közben öregszik.
Így alakult át a divatmodell szakma a közösségi média és az influenszerek térhódításának hatására
Algoritmus és kiszolgáltatottság: miért nem elég egy lábon állni?
A romantikus „együtt öregedünk a követőinkkel” kép mellé gyorsan odakerül az algoritmusok józan valósága. A szakértő maga is rákérdezett, hol a gyenge pont abban a logikában, hogy a jó influenszer együtt öregszik a közönségével. A válasz az algoritmusoknál kezdődött: egyetlen frissítés is elég ahhoz, hogy valaki egyik napról a másikra teljesen eltűnjön a követői feedjéből. „Ez szomorú, de igaz. Az influenszerek éppúgy ki vannak szolgáltatva a platformok működésének, mint bármelyik egyéni vállalkozó a Google-keresésnek vagy a gazdasági ciklusoknak” – mondja.
Ez pedig csak azt igazolja, hogy mindig érdemes több lábon állni. A közösségi médiának szerinte belépőnek kell lennie, nem menekülőútvonalnak. Biztonságot nem a követőszám, hanem a stabil szakmai közeg ad, akár egy hírlevél-lista, saját weboldal, visszatérő vendégkör, szakmai elismertség vagy eladható tudás formájában. És ne feledjük, hogy egy poszt önmagában nem termék. A mögötte lévő tehetség, tapasztalat, igényesség az, amire hosszú távon vállalkozást lehet építeni.
