előfizetésem
Hírlevél
Tényleg te döntöd el, mit lájkolsz, vagy már az algoritmus irányítja az ízlésed?
A közösségi média nem csupán szórakoztat: figyel, tanul és formál. De amikor minden gyanútlan mozdulatodat algoritmusok értelmezik és reagálják le, felmerül a kérdés: még mindig te irányítasz, vagy már csak jól illeszkedsz egy tökéletesen megtervezett digitális tükörbe?
Ülsz a metrón, megnyitod a TikTokot. Egy másodperc alatt jön az első videó: egy trendi tánc, pont olyan zene, amit szeretsz. Felnevetnél, de már jön is a következő: egy humoros sketch, amit mintha csak neked csináltak volna. Tíz perc múlva azon kapod magad, hogy eltelt egy óra, és közben jól érezted magad. De te választottad mindezt?
A digitális öntudat korában egyre égetőbb kérdés, vajon tényleg mi hozzuk meg a döntéseinket, vagy csak tökéletesen kiszolgáljuk a minket formáló algoritmusok logikáját? A közösségi média, a streaming platformok és az egyre kifinomultabb mesterséges intelligencia már nem csak ajánl – hanem alakít, formál és irányít.
A személyiség algoritmizálása
Korábban az ízlés, a stílus, az érdeklődés saját magunkból fakadt – család, kultúra, barátok, könyvek és élmények alapján építettük fel az identitásunkat. Ma azonban a TikTok három másodperc alatt felméri, mit nézel végig, mit pörgetsz tovább, mikor mosolyodsz el. A Spotify figyeli, milyen hangulatú zenéket hallgatsz reggelente, és esténként mit kapcsolsz be lefekvés előtt. Az Instagram algoritmusai megértik, hogy mi az, ami elég trendi ahhoz, hogy rányomj a szívre.
Egy gyanútlan nap során több ezer mikrointerakcióval tápláljuk a rólunk készült profilt – és ez alapján egyre szűkebb, egyre pontosabb, egyre „komfortosabb” buborékba kerülünk. Ez nem csak ajánlás – ez kondicionálás. Gondolj csak bele: ha nap mint nap hasonló videókat nézel, ugyanazokat a témákat hallod, ugyanazokat az arcokat látod, az hogyan befolyásolja az énképedet? A digitális világ nem passzívan figyeli, hogy ki vagy – hanem fokozatosan beállítja, milyen emberré válj. De vajon a visszajelzések mennyire torzítják önképünket?
„A közösségi média működése azonnali visszacsatolásra épül, ami az agy jutalmazó rendszerét stimulálja, hasonlóan ahhoz, ahogy például a cukor vagy a szerencsejáték is dopamintermelést idéz elő. Az önértékelés, ami egészséges esetben belső stabilitáson alapulna, így fokozatosan a külső elismerés (lájkok, nézettségek, követők) függvényévé válhat. A "sikeres" posztok pozitív visszajelzései arra kondicionálhatnak minket, hogy újra és újra ezt a képet mutassuk, akár önmagunk rovására is. Ez hosszú távon eltávolodást is jelenthet magunktól, attól, akik valójában vagyunk.” – fejtette ki Oravec Rita, life coach és marketing szakember.
Te kibírnád a nyaralásod okostelefon nélkül? Jobb lenne, ha megpróbálnád
Az önálló gondolkodás luxus lett?
Az algoritmusok működése rendkívül hatékony – és pontosan ezért veszélyes. Nem azért, mert rosszindulatúak, hanem mert semleges logikával optimalizálnak. Céljuk nem az emberi fejlődés, hanem a figyelem megtartása. És ha ehhez az kell, hogy megerősítsenek minket a meglévő véleményünkben, akkor nem új nézőpontokat adnak – hanem elmélyítik a meglévő buborékot. A mesterséges intelligencia nem csak tartalmat ajánl, hanem véleményt, érzéseket és identitást is közvetít. Az „én” tehát nem belülről épül, hanem kívülről visszatükrözött mintákból. A kérdés az lehet, hogyan ismerhetem fel, ha egy vágyam belőlem fakad?
„A pszichológia különbséget tesz az introjektált és az autentikus vágyak között. Előbbiek külső forrásból, például társadalmi elvárásokból, divatokból vagy trendekből származnak, míg utóbbiak a belső szükségletekből, értékekből erednek. Ha egy vágyam kielégítése után inkább fáradt, üres vagy szorongó leszek, az lehet jelzés, hogy nem hozzám tartozó célért dolgoztam” – emelte ki Oravec Rita.
A valódi vágyak felismeréséhez a szakértő elmondása szerint segíthet a naplóírás, a lassítás, vagy az a kérdés: „ha senki nem látná ezt az életemből, akkor is így akarnám?” Az önismeret fejlesztése és a saját szükségleteinkkel való kapcsolódás az egyik kulcs ahhoz, hogy szét tudjuk választani a belső hangot az algoritmusok által suttogott vágyaktól.
„Nem jelenthető ki, hogy az AI elveszi a gondolkodás képességét, ezzel szemben könnyen elkényelmesíthet minket. Ha mindig ő dönt helyettünk – mit hallgassunk, mit nézzünk, mit vegyünk –, akkor szépen lassan leszokunk arról, hogy mi magunk mérlegeljünk, kérdezzünk vagy kételkedjünk. Olyan ez, mintha valaki állandóan megmondaná, mit főzzünk, előbb-utóbb elfelejtjük, hogyan kell recept nélkül gondolkodni. De ha okosan használjuk, és közben megőrizzük a saját véleményünket, akkor nem elveszi a gondolkodást, csak segít újfajta módon gondolkodni. A kulcs az, hogy ne adjuk át neki teljesen a kormányt” – tette hozzá a szakértő.
Ki vagyok, ha nem posztolok róla?- így veszi el az identitást a közösségi média
Gondolkodom, tehát vagyok - vagy csak optimalizálok?
A filozófia évszázadok óta boncolgatja a kérdést: mi az egyén? Mi az önazonosság? Descartes híres mondata, a „Gondolkodom, tehát vagyok” ma új értelmet nyer. A kérdés az, hogy milyen gondolatok alapján vagyunk? Amikor az AI már képes esszét írni helyettünk, filmeket ajánlani nekünk, sőt, érzelmi reakciókat „tanulni” belőlünk, akkor jogosan merül fel a félelem: elveszítjük-e a gondolkodás tudományát? A kritikus gondolkodás, a kétkedés, a saját vélemény kialakítása egyre inkább erőfeszítést igényel
– hiszen az algoritmus mindig készen ad valamit, amit könnyebb elfogadni, mint megkérdőjelezni.
„A pszichológia szerint az "én-idő" és a belső figyelem nélkülözhetetlen a mentális jólléthez. A folyamatos külső ingeráradat, különösen személyre szabott tartalom formájában, túlterheli a figyelmet, és elnyomja a belső hangokat. A mindfulness, a digitális detox, vagy akár az offline kreatív tevékenységek (írás, természetjárás, alkotás) segíthetnek abban, hogy újra ráhangolódjunk önmagunkra. Igen, lehetséges visszatalálni, de ez ma már nem történik meg magától. Tudatosságot, határokat és rendszeres önreflexiót igényel” – fejtette ki a life coach és marketing szakember.
A digitális valóságban az önismeret új dimenzióba került: nem elég, hogy tudod, ki vagy – azt is tudnod kell, mi formál téged. A személyiségünk már nem csak a szülői házban, a könyvtárban vagy az iskolában alakul, hanem a feedünkben, a for-you page-en, a lejátszási listáinkban. A kérdés tehát újra és újra visszatér: Vajon én döntök az életemről – vagy csak jól követem az algoritmust? A válasz pedig csak azon múlik, mennyire vagy hajlandó tudatosnak lenni a saját gondolataid felett. Mert az igazi szabadság ma nem az, hogy választhatsz, hanem hogy tudod, miért választasz.
