előfizetésem
Hírlevél
A lakáshelyzet miatt többgenerációs együttélés újra virágkorát éli: de vajon egészséges ez?
Generációkon átívelő együttélés? Régebben természetesnek hangzott, a városiasodás folyamatai miatt egyre ritkább lett. Ma ott tartunk, hogy újra természetes a szülőkkel együtt élni – egész egyszerűen azért, mert a fiatalok nem tudják maguknak megengedni az önálló lakás fizetését.
A lakhatás megfizethetősége szinte mindenkinek gondot okoz. Aki havonta fizeti az albérletet, annak tartós, megtérülő befektetés nélkül száll el csomó pénze a semmire; aki viszont a saját lakásának hitelét próbálja kifizetni, az sokszor éveken (sőt, néha évtizedeken) át alig jut egyről a kettőre. A legjobb helyzetben azok vannak, akik úgy indulnak a felnőtt létbe, hogy már van egy lakásuk, ahol bérlet vagy törlőrészlet fizetése nélkül tudnak élni – ez azonban csak nagyon keveseknek adatik meg.
Az Egyesült Királyágban 1,8 millió háztartásban él együtt két vagy több felnőtt generáció, a népszámlálási adatok pedig azt mutatják, hogy a 30 év alattiak 71%-a gondolkodott már el azon, hogy visszaköltözik a szüleihez. Egy másik friss felmérés szerint a Z generáció tagjainak (tehát a 18 és 30 évesek) 31%-a él együtt a szüleivel azért, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy saját lakást vegyenek, vagy béreljenek, ez az arány pedig csak folyamatosan nő.
Nem meglepő, hiszen a legtöbb fiatalnál háttérbe szorul a lakásvásárlás kérdése: egyszerűen esély sincs rá, hogy meg tudjanak vásárolni egy lakást, sokszor még a hitelkérelemhez szükséges minimális összeget sem tudják előteremteni huzamos időn belül. Mindez hozzájárul a modern „mamahotelek” felemelkedéséhez: ahhoz a többgenerációs háztartásbeli modellhez, ami 15-20 évvel ezelőtt még cikinek és szégyellnivalónak számított, mára azonban természetes lett.
A „mamahotelben” nem mindig álom az együttélés
A modern „mamahotel” fogalma azt jelenti, mikor a gyerekek az átlagosnál sokkal később, felnőttként hagyják el a szülői fészket – azonban nem luxusból vagy kényelmi okokból, hanem azért, hogy pénzt spóroljanak a lakhatásra és az egyéni, önálló életre. Ez ugyanis sokkal gyakoribb, mint hinnénk. Úgy is mondhatnánk, hogy már-már teljesen természetes és elfogadott dolog; nem okoz különösebben nagy meglepetést, ha szóba kerül.
Lehet, hogy nem is feltétlenül tudsz róla, de a közelebbi-tágabbi ismeretségi körödben szinte biztosan vannak olyanok, akik hasonló helyzetben vannak és a szüleikkel együtt élnek. Őket megértéssel és bátorítással lehet támogatni: azt azonban fontos tudni, hogy sokszor még így sem könnyű nekik. Sőt, lehet, hogy sokkal nehezebb és bonyolultabb is! A többgenerációs együttélésnek (spórolás ide vagy oda) ugyanis megvannak a saját maga kihívásai.
Felnőttként a családdal nyaralni: megéri a nosztalgia, ha veszekedés lesz a vége?
Nem mindig és nem is mindenkinek való dolog, elképesztő türelem, megértés és alkalmazkodás kell ahhoz, hogy felnőttként két (vagy akár három) generáció is együtt tudjon élni, hiszen mindenkinek megvannak a maga kis heppjei, rigolyái, szokásai, rituáléi – a saját világából pedig senki sem lép ki szívesen, főleg a saját otthonáról van szó. Megkérdeztük Balogh Ágnes szakpszichológus és pszichológia szakos tanár véleményét a többgenerációs együttélésről és annak előnyeiről, a nehézségekről, valamint arról, hogyan élhet együtt több generáció boldogan, ha nemcsak egy pár napos-hetes vakációról van szó.
„Több generáció együttélése járhat előnyökkel és hátrányokkal is. Az előnyök között említeném, hogy tudnak segítséget nyújtani egymásnak, de a különböző generációk sokat tanulhatnak az alkalmazkodásról, az együttműködésről, valamint az egymás iránti gondoskodásról is. Jó mintát mutathatnak egymásnak, mindenki hasznosnak és fontosnak érezheti magát, ezért kevésbé lesz jelen a magány és az elszigetelődés ezekben a háztartásokban.
A legnagyobb problémát a határok tiszteletben tartásában látom: az önálló és egyéni döntéshozás, valamint az autonóm működés elfogadása gondokat szokott okozni” – mondja Balogh Ágnes szakpszichológus, aki szerint, ha az idősebb generáció tagjai nem tartják tiszteletben a fiatalabbak önálló döntéseit, valamint, ha sok dologról nagyon másként, más értékrenddel gondolkodnak, akkor rengeteg konfliktus születhet.
A legfontosabb az alkalmazkodás és az elfogadás – mindkét fél részéről
Az értékrendbeli és az általános élethez való hozzáállás különbözősége tehát nagyon megnehezítheti, sőt, akár meg is keserítheti a mindennapokat a „mamahotelben” – de ha ehhez még alkalmazkodnak is a felnőtt gyerekek, még akkor sem feltétlenül könnyű az együttélés. A szülők ugyanis mindig gyermekként fognak tekinteni a felnőtt gyerekükre és ehhez hasonlóan, nem feltétlenül egy önálló felnőttként fognak viszonyulni hozzá.
„A másik, ami fontos, hogy a szülő hogyan viszonyul a felnőtt gyerekéhez. Tiszteletben tartja-e azt, hogy ő felnőtt, vagy alapvetően konfliktus és feszültség van abból, hogy az ő felnőtt gyermeke milyen módon szeretné élni az életét? Fontos mindenkinek a döntésének a tiszteletben tartása. Amint a határok betartása, valamint annak megértése elfogadásra kerül, hogy mibe nincs beleszólása a másiknak, akkor hasznos lehet a többgenerációs együttélés (természetesen, a lakhatási költségeken való spóroláson túl).
Véleményem szerint a döntések joga azt illeti meg, aki utána a felelősséget vállalja a döntésért, ebben pedig alapvetően minden családtagnak egyet kell értenie, aki egy többgenerációs házban él együtt.”
Sok szülő nem tudja, hogy meddig jár a családi kedvezmény
A szülőnek és a gyereknek is be kell tartania az autonómia határait
A pszichológus szakértő szerint az alkalmazkodás és az elfogadás ezért kulcsfontosságú, ha a felnőtt gyerekek a szüleikkel kívánják élni az életüket: de a függetlenségre is figyelni kell, mert csak így lehet betartani a magánélet védelmét, az önállóságot és az autonómia határait. Persze, ez nem minden esetben egyszerű: egy vidéki, kertes házban, ahol több helyiség, háló- és fürdőszoba (jó esetben akár még egy teljesen önálló tetőtéri lakás) is rendelkezésre áll, sokkal jobban betartható ez, mint egy belvárosi lakásban, ahol egy fürdő és csak egy kis hálószoba áll rendelkezésre.
„Abban az esetben, ha egy lakásban egy konyhát és egy fürdőszobát használva, külön szobájában él a már felnőtt gyermek, és egy másik, külön szobában a szülők, akkor nagyon nagy tudatosságra van szükség a szülő részéről ahhoz, hogy a gyermekét önálló felnőtt emberként kezelje és tiszteletben tartsa a határait. Úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben nagyobb felelőssége van a szülőnek, mert elsősorban neki kell tiszteletben tartani a gyermek határait, nem a gyermeknek. A felnőtt gyermek felelőssége viszont az, hogy valóban akarjon felelős felnőttként működni, ne váljon kényelmessé és csússzon bele az örök gyerek szerepébe.”
A többgenerációs együttélés nem való mindenkinek
Így láthattuk például az Anyám nyakán című filmben is, ahol Matthew McConaughey karaktere még a harmincas évei végén is élvezte, hogy a szülei főznek-mosnak rá. Kényelmes volt az élete és zéró motivációja volt arra, hogy kiköltözzön a családi fészekből, ezért a szülei egy különleges módszerhez folyamodtak azért, hogy a fiuk kiköltözzön. Ez a szituáció azonban már elég drasztikus és egyáltalán nem egészséges.
Fontos tehát arra törekedni, hogy ha tényleg arra kerül a sor, hogy a szüleiddel együtt élj, akkor részt vállalj a háztartásban, viselkedj felnőttként és amellett, hogy a közös dolgokhoz is hozzájárulsz, koncentrálj a saját céljaid eléréséhez is. Remek módszer lehet például az, ha a többgenerációs együttélés esetén megoszlanak a költségek: ez némely háztartásban teljesen természetes, máshol azonban nem evidens, mert a felnőtt gyermek pont azért él „otthon”, hogy pénzt spóroljon.
Generációs gazdasági szakadék: Miért szegényebbek a mai fiatalok, mint a szüleik voltak?
A források megosztása viszont hozzájárulhat a kényelmesebb életvitelhez, az autonómia megtartásához, valamint ahhoz, hogy a szülők kevésbé kezeljék pici gyerekként a felnőtt gyereküket. A közös programok és a családi „zaj” szerepét is érdemes átgondolni, mert bár az együttélés lehet szuper, ha túlzásba megy át a közös időtöltés, akkor inkább csak konfliktusokat szülhet az együttélési folyamat.
Mielőtt tehát te is arra jutnál, hogy visszaköltözöl a szüleidhez a lakhatási költségeken való spórolás reményében, érdemes átgondolni, hogy valóban neked való-e ez az egész. Ha jó kapcsolatot ápolsz a szüleiddel és gyakran meglátogatod őket, akár egy fantasztikus dolog is kisülhet belőle. Ha azonban a családi mintáid nem voltak a legjobbak, gyermekkorodban pedig értek traumák otthon, akkor érdemes lehet elgondolkodni egy közös albérlet fenntartásán a barátaiddal, amin szintén rengetegen lehet megspórolni.
A lényeg, hogy olyan háztartásban élj, ahol önmagad lehetsz,
biztonságban, békében és szeretetteljes hangulatban – mert végső soron ez a legfontosabb, nem egy ház tulajdonjoga. Küzdj a céljaidért, de azért soha ne felejtsd el jól érezni magadat a jelenben, mert az életed nem akkor zajlik, mikor eléred a céljaidat, hanem főleg akkor, amikor azokért küzdesz.
