előfizetésem
Hírlevél
Az úttörő magyar nyelvésznő, akinek munkájáról valószínűleg most olvasol először
Amikor bekapcsoljuk a televíziót, sok adásnál látunk a képernyő sarkában jelelő tolmácsot. De már az iskolákban, hivatalokban és online is találkozhatunk a magyar jelnyelvvel, ugyanis a siket emberek számára ez az egyik elsődleges kommunikációs csatorna. Azonban ez nem volt mindig így, alig másfél évtizeddel ezelőtt itthon a jelnyelv puszta létezését is megkérdőjelezték, sokan inkább „mutogatásnak” tartották, mint valódi nyelvnek. Majd jött egy magyar nő, és lehetőséget adott arra, hogy azok is hallassák a hangjukat, akik szavakkal képtelenek kifejezni magukat.
Ha szeptember 23-án, a jelnyelv világnapján körbenézünk az interneten, egyre több olyan tartalommal találkozunk, amely a siket közösség nyelvét és jogait veszi sorra. Ma már nem kérdés, hogy a jelnyelv teljes értékű nyelv, amelynek saját nyelvtana, szókincse és története van. Ehhez a társadalmi szemléletváltáshoz azonban kellett néhány úttörő, akik közül az egyik legfontosabb személy Lancz Edina volt. Ő az, aki 1999-ben, Steven Berbecóval közösen megjelentette A magyar jelnyelv szótárát, az első átfogó jelnyelvi szótárt Magyarországon.
A csendet felváltotta a jelelés
Amikor a szótár született, a magyarok még alig ismerték a jelnyelvet, a hallók számára ez abszolút idegen volt, holott a siketek már akkor is a maguk sajátos vizuális nyelvén fejezték ki magukat. Nem volt írott forrás, nem volt tankönyv, és nem volt olyan anyag, amely alapján egy siket, egy halló vagy egy leendő tolmács tanulhatta volna a jeleket. Lancz Edina munkája ebben hozott áttörést.
Ráadásul a szótár minden egyes szócikkhez fotókat mellékelt, amelyeken a jelek pontos kézformája, mozgása és iránya is látható, hogy valóban bárki képes legyen elsajátítani ezt a nyelvet. A gyűjtés hosszadalmas és aprólékos munkával járt, mert a szótárba kerülő jeleket siket munkatársai segítségével gyűjtötte, az ő jelformálásukat vette videóra, és a videókból vágta ki a fotókat, hogy azok minél hitelesebbek legyenek. a jeleket nem volt elég leírni, meg is kellett mutatni.
Helen Keller megmutatta, hogy nem létezik lehetetlen: vakon és siketen sikerült lediplomáznia
Történelmet írt
A magyar jelnyelv szótára több száz szót és kifejezést gyűjtött össze. A kötetben alapvető kommunikációs elemek szerepeltek (mint például „enni”, „aludni” vagy „köszönöm”), valamint olyan fogalmak is, amelyek a siket közösség kulturális világához kapcsolódtak. Ezért aztán nem mondhatjuk, hogy egyszerű szótár, sokkal inkább a magyar siket identitás egyik első írásos lenyomata.
Egy kötet, ami a halló társadalom számára nyelvkönyvként funkcionált, a siket közösség számára pedig megerősítés volt azzal kapcsolatban, hogy amit ők mindig is tudtak – vagyis, hogy saját nyelvük van – most már könyvben, hiteles forrásban is látható volt. Ezen felül ezrek életét változtatta meg. Siket gyerekek szülei először kaptak eszközt a kezükbe, amellyel valóban megértethették magukat a saját gyerekeikkel. A SINOSZ szerint például egy édesanya arról számolt be, hogy a könyv segítségével tudta először elmondani lányának: szeretlek. Habár voltak olyan szülők is, akik féltek, hogy a jelnyelv a beszédtanulás rovására megy.
A halló pedagógusoknak is kapaszkodót jelentett, így történt, hogy az egyik budapesti iskola tanárai már a 2000-es évek elején jelezték, hogy a szótárt használják a mindennapi oktatásban, mert segít hidat építeni halló és siket diákok között. Ezért is olyan fontos Lancz Edina munkája. Arról nem is beszélve, hogy az ezredfordulón a férfiak által dominált tudományos életben tette mindezt, sőt egy olyan kisebbség érdekében, akik a társadalom perifériájára sodródtak.
Ő adott hangot a néma embereknek, és hallást a siketeknek.
Látássérült bárkiből lehet egy pillanat alatt, de ez nem jelenti az életed végét
Lancz Edina tehát egy úttörő volt a magyar nyelvészek között, munkáját mégsem kísérte nagy sajtóvisszhang, nem lett híres tudós, sőt, a legtöbben talán csak most látják először leírva a nevét. A siketek körében életműve azonban fontossá, mi több nélkülözhetetlenné vált. Példája megmutatja, hogy egyetlen kötet képes lehet láthatóvá tenni egy láthatatlan kultúrát, és hogy egy női szakember munkája ugyanúgy képes megváltoztatni társadalmi beidegződéseket, mint egy politikus döntése vagy egy mozgalom demonstrációja.
A szótár megjelenésének hála már volt egységes tananyag, amire építeni lehetett. A tudományos közösség is elkezdte komolyabban venni a jelnyelvet, és néhány év múlva a politikai döntéshozók is napirendre vették a kérdést. Ennek a folyamatnak a csúcspontja volt a 2009-es jelnyelvi törvény, amely hivatalosan is elismerte a magyar jelnyelvet. Bár a nyilvánosságtól tudatosan távol maradó Lancz Edina nevét nem emlegették a parlamenti vitákban, az ő szótára nélkül aligha jöhetett volna létre ez az áttörés. Itt érdemes megjegyezni, hogy munkájának egyik eredményeként 2021 óta államilag elismert nyelvvizsgát lehet tenni magyar jelnyelvből. Valamint, hogy a magyar jelnyelvnek jelenleg hét nyelvjárása van a siketek hét iskolájához kapcsolódóan.
Miért pont szeptember 23.?
Az ENSZ 2017-ben hirdette meg először a jelnyelv világnapját, szeptember 23-ra, annak emlékére, hogy ezen a napon alakult meg a Siketek Világszövetsége (WFD) 1951-ben. Érdekesség, hogy a magyar jelnyelv napja november 9-én van, ami a jelnyelvi törvény elfogadására emlékezik, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy a jelnyelv több, mint egy kommunikációs eszköz, ez egy kisebbség identitásának és kultúrájának szerves része, amely ugyanolyan értékes, mint bármelyik másik közösség.
