előfizetésem
Hírlevél
Megható dologra mutat rá a kézzel készült tárgyak iránti kereslet növekedése
A modern világ rohanása mellett egyre többen fordulnak vissza a gyökereikhez, keresve a múlt értékeit, a kézművesség szépségét, valamint az időtálló hagyományokat. Gondoljunk csak bele, hogy hány olyan embert ismerünk, aki nemrég kezdett el horgolni, kötni, festeni, esetleg kerámiával foglalkozni. Különösen igaz ez a fiatal magyar művészekre, akik új életet lehelnek az ősi mesterségekbe, és olyan vállalkozásba kezdenek, amibe a szívüket és lelküket is beleteszik.
A kerámia különösen népszerű lett ebben a folyamatban: a hagyományos formák és minták újragondolásával a múlt és jelen izgalmas találkozásának lehetünk tanúi. Ez az anyag nem csupán használati tárgyat jelent, hanem egyfajta történetmesélést is: a földből születő anyag formálásával a művészek tulajdonképpen üzeneteket közvetíthetnek. A régi magyar motívumok, a népi minták, valamint a kézzel készített kerámiák újra reneszánszukat élik, köszönhetően az elhivatott fiataloknak, akik nemcsak őrzik, hanem saját stílusukkal gazdagítják a hagyományokat.
A kézzel készült tárgyak iránti kereslet növekedése azt mutatja, hogy az emberek egyre jobban értékelik az egyediséget a tömeggyártott termékek helyett. A vásárok, a workshopok, illetve a közösségi kerámia műhelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a régi mesterségek ne merüljenek feledésbe. A fiatal művészek elhivatottsága és kreativitása segít abban, hogy a magyar kerámiaművészet újra reflektorfénybe kerüljön.
„Engem is, ahogy sok más társamat, már fiatalkoromtól kezdve vonzottak a művészetek” – meséli Dévai-Filkor Anett, az Egybögreteát megálmodója, akinek az agyag iránti szerelme közel tíz éve tart. Azóta pedig nagy utat járt be. A tradíciók újraértelmezése nemcsak a múlt tisztelete, hanem egy lehetőség is arra, hogy a jövő generációi is részesei lehessenek ennek a különleges művészeti formának. Agyagból már évezredek óta formálunk edényeket, ami segít abban, hogy összekössük a múltat a jelennel. Ehhez azonban hosszú utat kell bejárnia egy keramikusnak, hogy valósághű, tradicionális tárgyakat készíthessen.
A szobrász, aki művészetén keresztül küzd az előítéletek ellen - interjú Rabóczky Judittal
„A középiskolai éveimet a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban töltöttem kerámia szakon. Bár sokáig vonzott a textillel való munka, utólag boldog vagyok, hogy a kerámia mellett döntöttem, hiszen a férjemet is ezen a mesterségen keresztül ismertem meg. Az Egybögreteát márkát a békés teázások adta élmények inspirálták, később a tavaszi megújulás, a női energiák és a magyar népi motívumvilág is nagy szerepet kaptak alkotásaimban.”
Változó világ
A globalizáció zajában, a tömeggyártott tárgyak világában különösen értékes az, amikor egy fiatal magyar művész tudatosan nyúl vissza a gyökereihez. „Számomra a hagyomány a múltból eredő, generációkon átívelő értékeket és tudást jelenti, amely szülőről gyermekre, és tanítóról a tanítványra száll, megjelenik a művészetekben, viseletekben, és népszokásokban egyaránt.” – magyarázza. Mivel az utóbbi időszakban egyre több magyar keramikus dönt úgy, hogy nem csak megélhetésként, hanem kulturális örökségként tekint az agyagra, így talán lesz, aki átadja a következő generációnak azt, hogy miért is éri meg ezzel foglalkozni.
Az alkotók nemcsak megőrzik a múltat, a formavilágot, a díszítés hagyományait, de egyfajta kortárs szemlélettel értelmezik újra a mesterséget. Ennek köszönhetően
egyfajta hidat építenek a jelenlegi és a következő generációk között.
Persze akkor is érdekes, hogy a mostani művészeket mi ihlette meg.„Ennek az egésznek a szeretete az apai nagymamámtól ered, aki palóc asszonyként népi iparművész, szövőnő volt. Bár kevesebb időt tölthettem vele, mint amennyit szerettem volna, mégis megtapasztaltam munkái által a kézművesség szeretetét és a tradíciók fontosságát. Célom, hogy munkáimon, és azok motívumvilágán keresztül, nagymamámhoz hasonlóan, én is átadhassam másoknak a hagyományok értékét.”
Nem minden arany, ami fénylik
Anett számára rendkívül fontos volt, hogy saját műhelyben dolgozhasson. De még így sem azonnal vált sikeressé, azonban a folyamatos lelkesedése és a motivációja segítette abban, hogy mára egy olyan helyen dolgozhasson, aminek minden szegletét imádja. „A vállalkozást 2020-ban tudtam elindítani családi segítséggel. Édesapám támogatásával a családi háznál kialakítottunk egy saját műhelyt, melyet az évek során folyamatosan tudtunk fejleszteni. A fejlődéshez és a sikerhez sok türelem és kitartás kell, s bár voltak nehezebb időszakok, elbizonytalanodások, egy-egy sikeres vásár és a megrendelők kedves visszajelzése mindig motivált abban, hogy jó úton haladok.”
A kerámia művészete mindig is szorosan összefonódott a mindennapi életünkkel, hiszen ott vannak a hétköznapi használati tárgyaink között, amelyek korábban meghatározó szerepet töltöttek be a paraszti kultúrában. A rajtuk található motívumok pedig máig kódolt üzenetet hordoznak magukban. Ilyen a tulipán, az életfa vagy éppen a napmotívum.
Az efajta gondolkodás pedig párbeszédre hívja a múltat és a jelent, ezáltal a hagyomány nem csak a múzeumokban marad fenn, hanem egy élő és lélegző dologként, egy valóságos tevékenységként, amit minden generáció a saját gondolkodása szerint alakíthat át. Ebben pedig nagy szerepük van a fiatal keramikusoknak, akiknek a munkájában egyszerre van jelen a kézművesség alázata, valamint az új formák megálmodása iránti vágy.
Sárköz egykori brutális titka, az életeket megnyomorító „egykézés”
„Számomra az alkotás az önkifejezés egyik formája, ahol a folyamat legalább annyira fontos, mint a végeredmény. Minden egyes csésze elkészítése a korongozástól az utolsó ecsetvonásig örömmel tölt el. Ugyan a vállalkozásnak vannak monoton, és kevésbé érdekes részei, a kerámiakészítés mindig rejt magában új lehetőségeket, hiszen végtelen módon lehet játszani a formákkal, a színekkel, mintákkal és a technikákkal.
Előfordul, hogy elfáradok egy-egy munkafolyamat során, de ilyenkor, ha tehetem, más alkotói tevékenységre váltok, ami számomra egyfajta kikapcsolódás is.” – fűzte hozzá Anett, aki egyúttal hozzátette, hogy bár a kerámiakészítés örök szerelme marad, az utóbbi időben újra elkezdett kötni, horgolni, linómetszéseket készíteni, illetve a tervei között szerepelnek más grafikai munkák, amikben úgyszintén visszaköszönnek majd a hagyományos és népi jellegű motívumok.
„Ha egy tanácsot adhatnék a fiatal generációnak az az volna, hogy amíg lehetőségük van, legyenek nyitottak a szülők és a nagyszülők tudására, hogy azt a rengeteg értéket személyesen adhassák tovább nekik. Legyen szó konyhai praktikákról, kenyérsütésről, fermentálásról, vagy akár a kötés, szövés, horgolás csínjáról-bínjáról” – zárta gondolatait a fiatal keramikus.
