előfizetésem
Hírlevél
Az egészséged látja majd kárát, ha nem húzol élesebb határokat az Instagramozásban
A közösségi média ma már a mindennapjaink szerves részét képezi. Posztolunk, reagálunk, kommentelünk, megosztunk, sokszor észre sem vesszük, hogy közben fokozatosan leépülnek a magánéleti határaink, a kapcsolataink. Egyre kevesebbet foglalkozunk a belső hangunkkal, a valódi emberi kapcsolatainkkal, csak az érdekel bennünket, hogy mit látunk az online térben. Hova vezet ez?
A digitális jelenlét állandósulása egyre több pszichológust foglalkoztat, akik szerint a túlzott önkitettség mentális kockázatokat rejt magában. Nem beszélve arról, hogy sok esetben nem csak magunkról, hanem a családunkról is teszünk közzé információkat, amik akár még veszélyesek is lehetnek.
Az élőben közvetített élet
„A közösségi média túlzott használata összefüggésbe hozható a szorongás és a depresszió magasabb szintjével” - olvasható a Mentis Pszichológiai Központ tanulmányában, ami jól mutatja, hogy milyen komoly problémával nézünk szembe a 21. században. Az állandó láthatóság, a folyamatos összehasonlítás, valamint a megfelelési kényszer fárasztó spirálba sodorhat bennünket. Amellett, hogy ez a folyamat gyengíti az önértékelésünket, hosszú távon akár kiégéshez is vezethet.
Az online jelenlét manapság már sokak számára nem választási lehetőség, hanem kötelesség. Az influenszerek világában úgy tűnhet, mintha csak a folyamatos posztolással tudnánk fenntartani a figyelmet, ez lenne a normális. Valójában azonban a túlzott transzparencia veszélyes lehet. A digitális térben a „miért” kérdése legalább annyira fontos, mint a „mit” és a „hol”. Ha tudjuk azt, hogy miért posztolunk - legyen az kapcsolattartás, önkifejezés, közösségépítés - könnyebben megőrizhetjük a belső határainkat. Ha viszont a folyamatos jelenlét kényszerből fakad, akkor az hosszabb távon szorongást és kimerültséget okoz.
Egy magyar egyetemisták körében végzett kutatás is hasonló eredményt mutat. A negatív vélemények nyilvános megosztása ugyanis gyakrabban vezet a depresszív tünetek megerősödéséhez. Vagyis, ami rövid távon felszabadítónak tűnhet, az hosszú távon sokkal inkább sebezhetővé tesz bennünket. Dr. Tari Annamária pszichológus Online illúziók - offline valóság könyvében ráadásul úgy fogalmazott, hogy a közösségi oldalak által diktált folyamatos közlési kényszer éppen attól foszt meg bennünket, hogy valóban átélhessük a pillanatot.
Az influenszerek is megöregszenek, mi lesz velük 10-20 év múlva?
„A lájkfüggőség olyan erős, hogy már nem az esemény átélése a fontos számunkra, hanem az eseményről készült fotóknak a közösségi oldalon való megosztása és az arra érkező visszajelzések.” Hozzátette: a virtuális világ gyorsabb és színesebb, minden azonnal elérhető. A fiatalok ma már e-mailt vagy képeslapot sem küldenek. Az embereket már csak az érdekli a világból, amit valamilyen formában meg tudnak mutatni az interneten. Gondoljunk csak bele: ma már nem létezik családi nyaralás, kirándulás, baráti találkozó, de sokszor még egy randevú sem szelfi nélkül.
De ezeknek a pillanatoknak a megörökítése nem igazi élmény, csak egy emlékeztető a világ számára, hogy bizony itt vagyunk, velünk foglalkozzanak. A közösségi oldalak ráadásul folyamatos közlési kényszerrel „zaklatnak” bennünket, és talán éppen ez az, ami teljesen megfoszt bennünket attól, hogy valóban átéljünk egy-egy pillanatot. Én magam is tapasztalom, hogy az utazásaim alkalmával jóval gyakrabban posztolok. Bár törekszem arra, hogy ne abból álljon az egész napom, hogy mindent azonnal kiteszek, próbálom mindezt a nap végére hagyni, amolyan levezetésként. De tény és való, hogy az emberek szívesen mutatják meg azt, hogy hol járnak, hogyan látják a környezetüket, és mit látnak a világból.
A Z-generáció új szokásai
A közösségi oldalak használatának trendjei folyamatosan változnak. Míg pár éve mindenki igyekezett a legtökéletesebben megszerkesztett Instagram-feedeket megalkotni, addigra ma már a felhasználók nagy része inkább a „photo dump” típusú tartalmakat preferálja. Ez a gyakorlat azt is jelenti, hogy a fiatalok egyszerre, válogatás nélkül osztanak meg fotókat, videókat, olyan tartalmakat tesznek közzé, amelyek kevésbé tökéletesek, jóval emberközelibbek.
A Guardian is beszámolt arról, hogy a Z-generáció posztolási szokásai radikálisan átalakultak az utóbbi években. A tökéletesség helyett az autentikusságon és a spontaneitáson van a hangsúly. De vajon ez elég lehet ahhoz, hogy mentálisan is megőrizzük az egészségünket az Instagram vagy a TikTok használata során?
Íme a szakértő tanácsai, ha te is egyből a telefonodhoz nyúlsz, amikor unatkozol
Mentális és fizikai veszélyek
Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus így foglalja össze a közösségi média hátulütőit: „A szociális média használatának egyik legnagyobb kihívása a szociális összehasonlítás csapdája. A lájkok, kommentek, visszajelzések rövid távú örömöt hozhatnak, de hosszú távon függőséget és önértékelési problémákat idézhetnek elő. Ezek a platformok ugyan távol lévő barátokkal való kapcsolattartásra is alkalmasak, ám alacsonyabb minőségű online interakciók hosszú távon magányhoz is vezethetnek.”
Fontos tehát, hogy határokat állítsunk fel, határozzuk meg azt, hogy mennyi időt töltünk naponta a közösségi médián. A legtöbb telefonon beállítható, hogy az egyes alkalmazásokat napi szinten mennyi ideig tudjuk használni, amit érdemes is igénybe venni, így lekorlátozhatjuk magunkat. Nem kell attól tartanunk, hogy észrevétlenül, órákat töltünk a TikTok pörgetésével.
A másik fontos tényező a cél meghatározása. Posztolás előtt mindig tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy miért osztjuk meg az adott tartalmat. Ha van rá okunk, például emlékőrzés vagy közösségépítés, akkor bátran tölthetjük is fel, ellenkező esetben érdemes lehet átgondolni a dolgot. Időnként pedig nem árt szüneteltetni a használatot, hogy visszanyerjük a figyelmünket, hogy megteremthessük a belső nyugalmunkat.
Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője szerint „a mai embert folyamatos ingerek árasztják el, ami túlstimulálja az agyat. A közösségi média gyakori összehasonlításra ösztönöz, különösen a fiataloknál, ahol ez állandó életképpé vált, és szorongást növel.” A túlzott megosztás azonban nemcsak lelki, hanem bizony biztonsági kockázatokat is rejt magában, főleg manapság, az AI megjelenése óta.
Egy hétig minden nap telefon nélkül mentem sétálni, megszenvedtem, de csak ajánlani tudom
Egyetlen kép rengeteget elárulhat rólunk, például azt, hogy hol lakunk, mikor vagyunk távol az otthonunktól, milyen értékeink vannak, amiket esetleg el lehet tulajdonítani. A rendőrség is többször kampányolt már azzal, hogy nyaralás közben ne posztoljuk ki azonnal a fotókat, hiszen ezzel egyértelmű jelzést adhatunk a világ számára: nincs otthon senki. Ehhez még én magam is gyakran, pedig a legtöbb esetben mindig van itthon valaki ebben az időszakban. De valahogy biztonságosabbnak érzem, hogy kizárólag sztori formájában osszam meg a barátaimmal azt, hogy hol vagyok, mit csinálok.
A közösségi média tehát lehet
egyszerre egy ajándék és egy csapda is.
Az Instagram, a TikTok, a Facebook, és az egyéb online terek összekötnek bennünket, de ki is szolgáltatnak. Megadják a lehetőséget arra, hogy kifejezzük önmagunkat, miközben észrevétlenül elnyomja a belső igényeinket, a hangunkat. Az igazi kérdés tehát az, hogyan tudunk megmaradni önazonosnak egy olyan világban, ahol minden pillanat dokumentálható. Sosem a teljes elvonulás a cél, hanem hogy megtaláljuk a saját ritmusunkat. A közösségi térben is lehet jelen lenni, anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat. A döntés kizárólag a mi kezünkben van: a láthatóság ne elvárás legyen, hanem választási lehetőség.
