A közösségi média mentális hatása, amiről senki nem beszél
A közösségi média tagadhatatlanul a mindennapi életünk szerves részévé vált. Hatásairól megannyi értekezés és kutatás szól, amelyek néha pozitív, de sokszor negatív eredményre jutnak. Kérdés azonban, hogy a social media használata tényleg a saját, egyéni döntésünk, vagy épp lemaradunk, ha kimaradunk.
A válasz több tényezőtől is függ, így Dr. Hermann Veronika médiakutató és Jankovits Szidónia pszichológus segítségével megpróbálunk átfogóbb képet adni a témában.
Metszetek
A közösségi média felületiről elsősorban a szórakozás, a kikapcsolódás juthat eszünkbe, de a cicás videókon és mémeken kívül fontos szerepet játszanak személyes, társadalmi, továbbá szakmai vetületei is. Dr. Hermann Veronika médiakutató elmondta, hogy a társadalomtudományok, így a médiatudomány is elsősorban a kultúra, a technológia és a társadalom hármas egységében vizsgálja a különféle médiumok jelentőségét, egyszerre véve figyelembe az egyéni és a társadalmi jelenségeket és azok hatását.
Ne gondolkodjunk, hanem írjunk, és meglátjuk, mi lesz belőle - beszélgetés Patkó Ágnes írónővel
„A digitális eszközeink és a technológiák széleskörű elterjedése okán manapság már nem pusztán online vagy offline identitásról beszélünk, hanem a kettő ötvözetéről. A „transzmediális én” kifejezés például arra utal, hogy viselkedésmódjaink jellemzően valahol az analóg és a digitális között helyezkednek el. Bizonyos folyamatok online kezdődnek és offline érnek véget, mint a barátainkkal történő kapcsolattartás, a párkeresés vagy az ételrendelés, de fordított sorrend is elképzelhető.
A valóság észlelése
Mindenkinek megvan a maga valósága, amelyet a különféle társadalmi, technológiai, politikai és kulturális folyamatok hoznak létre. Ezek formálják a normarendszerünket, amelybe mára már erősen beletartozik az online jelenlét is. „Manapság különcnek, furcsának tűnhet, ha valaki nem elérhető vagy nem követi a szociális média felületeit, mivel használatuk a többségi társadalom által elfogadott normává vált.
Ebben a helyzetben erős kognitív torzítás is megfigyelhető, mivel bár sokan tudatában vannak a túlzott közösségimédia-használat káros hatásainak, mégsem képesek lemondani szokásukról. Ilyenkor pedig a saját önértékelésük megóvása érdekében leértékelik azokat, akik tudatosan kimaradnak a szociális háló csapdájából” – mondta a Jankovits Szidónia. A pszichológus továbbá kiemelte, hogy a közösségi média erősen torzító hatással bír a valóságészlelésünkre.
„A különféle platformokon a tökéletes életről látott posztok gyakran áthágják a mindennapok idő-tér kereteit. Példaként elég csak arra gondolnunk, hogy az általunk követett influenszer egyik nap még Dubai felhőkarcolóinak tetejéről jelentkezik be, másnap a tökéletesen tiszta otthonában indítja be a mosogatógépet, harmadnap pedig a világ másik feléről élőzik sziklamászás közben. A valóságban ezt nem tudjuk követni, és mivel a valóságnak csak egy kis részét látjuk, gyakran hajlamosak vagyunk feltételezésekre hagyatkozni, amelyek sokszor a saját kárunkra válnak.”
Létezik egyensúly?
Az optimális social médiával töltött idő sok tényezőtől függ, köztük az egyén életvitelétől, munkakörétől és érdeklődésétől. Bizonyos szakmákban, például a médiában dolgozók esetén nem igazán lehet elkerülni a közösségi média használatát és a trendek napi szintű követését. A pszichológus szerint mindenkinek azt a mennyiséget kell megtalálnia, amely még nem befolyásolja negatív irányba az életét
„Töltsünk időt mindenféle okoseszköz nélkül, legalább esténként. Számos esetben ez a legnehezebb, hiszen ekkor van a legtöbb időnk pörgetni az oldalakat, és gyakran jutalomként tekintünk erre a tevékenységre. Próbáljunk más önjutalmazó szokásokat kialakítani, legyen az egy vacsora a szeretteinkkel, esti séta, vagy tudatos előkészület a másnapra, miközben a telefonunkat értesítésmentes üzemmódba kapcsoljuk” – emelte ki Jankovits Szidónia.
Játszótér a parkolóház tetején - Mitől olyan jó Koppenhágában élni?
A szakértő hozzátette, hogy a szociális média zűrzavarában nehéz megkülönböztetni azt, amit azért fogadunk be, mert egyezik az értékrendünkkel, és azt, amit csak a trendek ránk gyakorolt hatása révén teszünk magunkévá. Ezáltal a közösségi média használatában is fontos szereppel bír a magas fokú önismeret és önelfogadás. Főleg azért, mert mint Dr. Hermann Veronika említette,
az algoritmusok nem igazán engedik szelektíven, a negatív hatásokat minimalizálva használni ezeket a felületeket.
Behálózott hatások
Online tevékenységeink személyes kapcsolataink minőségét is nagyban befolyásolják. Ez egyrészt történhet pozitív módon, például beszédtémához juthatunk, távolságokat áthidalva lehet részünk közös szórakozásban, de sajnos jellemzően a negatív hatások érvényesülnek. A pszichológus szerint általánosságban elmondható, hogy javít a kapcsolatok minőségén, ha valaki nincsen jelen az online térben. „Egy a közelmúltban végzett statisztikai kutatás szerint a vizsgált házaspárok 40%-a gyakran feszültséget él meg a partnere telefonhasználata miatt.
Máshol azt olvashatjuk, hogy azok, akik nem regisztrálnak semmilyen közösségi média platformon, 11%-kal boldogabbnak élik meg a házasságukat, mint a gyakori social media felhasználók. Továbbá számos kutatás tárta fel azt is, hogy a közösségi média túlzott fogyasztása rengeteg konfliktust generál a pár tagjai között. Érdekesség azonban, hogy a baráti kapcsolatoknál nem ennyire szignifikáns ez a negatív hatás. Sőt azt mondhatjuk, hogy a közösségi oldalak a barátságok kialakulásának, ápolásának fontos színterévé váltak, és gyakran akkor esik csorba a barátságon, ha valaki kimarad ebből.
Főleg serdülőkorban gyakori, de felnőtteknél is megfigyelhető, hogy az online térben folyamatos kommunikáció történik. Nem csak írásban, hanem egymásnak küldött videók, mémek formájában, amelyekre folyamatos visszacsatolást vár a küldő. Ha pedig valaki ezt nem tudja viszonozni, nem reagál, akkor elégedetlenség alakulhat ki a baráti kapcsolattal szemben.”
Az evolúció során kialakult folyamatos elégedetlenség régen életmentő volt, de ma zsákutcába, szomorú élethez vezet
Összességében elmondható, hogy manapság nehéz nemet mondani a közösségi médiára, és sok esetben nem tisztán a saját döntésünk az ilyen platformokon való részvétel. Azt azonban megválaszthatjuk, mennyi időt szánunk rá és milyen tartalmakra keresünk. Felelősségünkkel élve tehát önismereti alapokon szerezhetjük vissza a virtuális közösségi aktivitásunk feletti kontrollt.