Pici de park: mi az a parklet mozgalom?

„...Lehet ugyanazon egy dolgot egyszerre szeretni és gyűlölni, vágyni rá és undorodni tőle.” – írta Schöpflin Aladár műkritikus a városról, még a huszadik század elején, amikor Budapest elképesztő tempóban fejlődött körülötte. Schöpflin valószínűleg sok kortársa érzéseit kifejezte az ellentmondásos, lüktető nagyvárosi életformával kapcsolatban, sőt, lehet, hogy te is megértően felsóhajtasz, ha ezt a cikket a négyeshatos ajtajához tapadva olvasod csúcsforgalom idején: a városi élet sokszor pusztító tud lenni, de sokan nem tudjuk elképzelni máshol, máshogy az életünket. A városból pedig egy kiút van, anélkül, hogy elköltöznénk: egy park, bármilyen méretben.

A tizenkilencedik század végének óriási ütemű, a tömegtermelés berobbbanásával összhangban bekövetkező urbanizációja hatalmas mennyiségű, munkát kereső embert zúdított a korszak fejlődő nagyvárosaiba, akik mind munka, és egy jobb élet reményében hagyták el a vidéket. A büdös, koszos és zsúfolt városi terekből pedig özönlöttek a közparkokba vasárnaponként. Persze csak abban az esetben, ha olyan szerencsések voltak, hogy a lakóhelyükön a várostervezők gondoltak ilyesmire, ami egyáltalán nem volt egyértelmű.

Talpalatnyi zöld

A városok szívében kialakított parkok egy délutánra megidézték a rég elhagyott vidéket, találkozási pontot, és egészséges, alkoholmentes kikapcsolódást jelentettek. Utóbbi pedig óriási dolognak számított, hiszen az elsősorban férfiak körében terjedő alkoholfogyasztás egyre riasztóbb méreteket öltött a tizenkilencedik század végén.

A várostervezés sokáig elsősorban hatalmas, reprezentatív terekben gondolkodott: széles sugárutak, kanyargó körutak és katonai parádékra alkalmas, gigantikus terek és természetesen erre rímelő óriási városi zöldfelületek. Azonban a huszonegyedik század elején minden megváltozott: egyre több városlakó szeretett volna beleszólni a saját környezete alakításába, így megjelentek az olyan új kezdeményezések, amelyek egy-egy város kisebb, eddig elhanyagolt szegletének újra értelmezésére törekszenek. Ilyen a kaliforniai San Franciscoból induló parklet mozgalom is, ahol a városlakók parkolóhelyeket alakítanak mini közterekké, ahol jó lenni.

Mármint az embereknek, nem az autóknak.

Gyermekkorában elvesztette hallását, mégis ő lett a Stranger Things legnagyobb sztárja

A parklet persze nem váltja ki a „rendes” méretű parkokat, de mégis teret adnak kisebb közösségi eseményeknek, spontán találkozásoknak, vagy egyszerűen egy szusszanásnyi természetet jelenthetnek a város közepén. A parkletek pedig legalább olyan változatosak, mint az ötletgazdáik: lehetnek itt ülőhelyek, kerékpártárolók, sőt akár képművészeti installációkat is kiállító miniparkok, mindez a járda és az úttest közötti szakaszon.

Az első parklet 2005-ben született, mikor a Rebar nevű művészeti és design kollektíva gerilla akcióval átalakított egy parkolóhelyet mini közparkká San Franciscoban. Az akció olyan sikeres lett, hogy egyre több város vezetése indított hivatalos parklet programokat, amelyeket sokszor már hibrid formában valósítottak meg, helyi közösségek és vállalkozások fogtak össze egy egy-egy parkolóhely kizöldítéséért.

Hasonlóan a közösségi kertekhez vagy egy pop-up sportpályához, a parklet is arra nyújt lehetőséget a városlakóknak, hogy a maguk képére formálják a környezetüket, és idő- és beruházás igényes építkezések helyett megléphető projektekre koncentrál. Hiszen egy pici park azonnal látványos eredményt hoz egy-egy közösség számára, ráadásul visszaadja a döntés és cselekvés lehetőségét a helyi közösségek kezébe. Ezek a miniatűr zöldterületek azonban nemcsak kreatív találkozópontok, ahol kifújhatjuk magunkat a város közepén, hanem ökológiai szempontból is fontosak lehetnek.

Zöldítenek, felfogják a városi port, nyáron csillapítják az egekbe kúszó hőmérsékletet, és élénkítik a gyalogosforgalmat, hiszen egy zöldebb, élhetőbb barátságosabb városban nagyobb eséllyel szállunk ki az autónkból.

Parklet, a koronavírus járvány nagy nyertese

Az amerikai sikert látva az autókat kiszorító miniparkok a 2010-es években megjelentek Europában is, egyre inkább teret nyerve a koronavírus járvány alatt. Hiszen még mindannyian élénken emlékszünk rá, mennyire megnőtt az igény a városi zöldfelületekre a covid idején, amikor – más szórakozási lehetőség híján – olyanok is elkezdtek sétálni és kirándulni, akik azelőtt legfeljebb akkor jutottak friss levegőhöz, amikor éppen szellőztettek.

A járványhelyzet kevés dolognak tett jót, de a parklet mozgalomnak mindenképpen.

Tudunk olyan parkocskáról, amit mini játszótérként alakítottak ki, olyanról, ahol még egy kandalló installáció is helyet kapott, kifejezetten mozgássérülteknek kialakított parkletek is vannak, függőkertek, interaktív képzőművészeti alkotások, fény installációk és számos miniveteményes is felbukkant már a világ nagyvárosainak utcáin. 2023-ban pedig Budapesten is megjelent az első parklet, mégpedig Erzsébetváros egyik utcájában téve kellemesebbé az életet.