előfizetésem
Hírlevél
Játszótér a parkolóház tetején - Mitől olyan jó Koppenhágában élni?
Elsőre nem tűnik akkora ötletnek télen egy még hidegebb és sötétebb helyre utazni, azonban a dán főváros még úgyis visszaadja az ember rogyadozó hitét a városi életben, hogy olyan, mintha soha nem jönne fel a nap. A dánok azonban nem restek gyertyát gyújtani, friss virágot tenni a vázákba, a fővárosukat pedig úgy tervezték meg, hogy jó legyen benne élni.
Csend, rengeteg bicikli, hatalmas zöldfelületek, mosolygó emberek és csupa olyan épület, amelyeket pontosan arra használnak, amire megtervezték őket. Hogyan lett Dánia fővárosa a világ egyik legélhetőbb helye?
Fingerplanen, vagyis a zseniális Ujj–terv
Koppenhága belvárosa nem túlságosan zsúfolt –a minden főváros kénköves poklának számító bevásárlóutca is elviselhető – a tömegközlekedés gyors, hozzáférhető és még tiszta és ingyenes mosdókat is találunk a metróban. A városban több a bicikli, mint az autó, előbbiekre szerelt kiskocsikkal akár teljes nagybevásárlásokat is elintéznek a helyiek.
A Koppenhágában töltött hétvégén jártunk a hatalmas, vízpartra épített könyvtárban, ahol babakocsit kölcsönözhetnek a kisgyerekkel érkező olvasók, megmásztuk CopenHillt, a szemétégető oldalában kialakított sípályát, ami rosszul hangzik, de a valóságban nagyon jó.
Elképesztően finom halakat vacsoráztunk az egykori vágóhíd helyén kialakított gasztro negyedben, és elmentünk a várostól egy órányira, szintén a vízpartra épített Louisiana Múzeumba, ahol a képzőművészet mellett legalább annyira lenyűgözött, hogy az odavezető vonatúton a csendes kocsiban valóban csend volt, senki sem intézett bömbölve telefonokat.
Amikor a divat a festészetből merít ihletet, akkor ott csodák születnek
A kellemes koppenhágai élet alapjait egy közvetlenül a második világháború után megalkotott városrendezési mester tervben fektették le, amely azóta is segíti a város harmonikus fejlődését. Megalkotói fiatal építészek voltak, akik még a háború alatt, az ebédszünetekben kezdtek el arról beszélgetni, milyen fővárost szeretnének tervezni maguknak és a gyerekeiknek, ha egyszer lezárulnak a harcok. Az álmukból pedig a mai napig ható valóság lett.
A Fingerplanen pontosan az, aminek hangzik. Az egyik építész felesége, akinek a tenyérformája leginkább illeszkedett Koppenhága térképéhez, letette a kezét a papírra, a kollégák pedig körbe rajzolták. Így született meg az a terv, amelyre a mai napig alapozzák a dán főváros fejlesztését. A tenyér megmaradt városközpontnak, az öt ujj vonalát pedig követték az autóutak és a vasutak, ezek mentén alakították ki a lakóövezeteket.
Mindenki könnyedén eljutott iskolába, dolgozni és bevásárolni, ki tudta használni a város kulturális lehetőségeit, az ujjak közötti rések pedig megmaradtak zöldövezetnek. Utóbbinak természetesen nem minden ingatlanbefektető örült, hiszen bőven akadtak olyanok, akik szívesen teleépítették volna a hatalmas, burjánzó zöldfelületeket bevásárlóközpontokkal és lakónegyedekkel, azonban a Fingerplanen társadalmi támogatottsága elsöprő volt.
A koncepció népszerűsége az egyszerűségében is rejlett. A városra fektetett kézzel szimbolizált tervet könnyű volt kommunikálni és megszerettetni a városlakókkal, így ma a dánok többsége pontosan tudja, mi az a Fingerplanen.
Persze az ujjaknak vannak hátrányai is, például, ha valaki a kisujj végében lakik, és a mutatóujj közepén élő barátait szeretné meglátogatni, meglehetősen hosszú ideig kell utaznia. Azonban a városlakók többsége boldogan együtt él ezzel a kellemetlenséggel, hiszen cserébe olyan magas minőségű városi életet élhetnek, amiről a legtöbben csak álmodozunk.
A fenntarthatóbb divatipar a közös ügyünk - az Európai Unió textilipari szabályozásai
Az öt perces város
Koppenhága mai is élen jár a bevállalós városfejlesztési koncepciókban. A világ tudatosan tervező városaiban igyekeznek megvalósítani a tizenöt perces város elvét, amikor egyetlen környéken mindent megtalálsz, amire csak szükséged lehet. Így nem dugóban telnek a napjaid, könnyedén beérsz a gyerekeiddel az óvodába, iskolába, és utána még a munkahelyedről sem késel el, és ehhez még csak autóba sem kellett ülnöd.
Este egyszerűen bevásárolhatod a vacsorához szükséges hozzávalókat, de ha főzés helyett étterembe mennétek, és esetleg egy filmet is jó lenne megnézni a moziban, természetesen egy rövid sétára ezek a szolgáltatások is elérhetőek.
Ahol pedig gyalog járnak az emberek, ott óhatatlanul megismerik a szomszédaikat.
Nemcsak akkor kopogtatnak be egymáshoz ökölbe szorult kézzel, amikor a barkácsolós apuka a másodikról vasárnap veti be a dekopírfűrészt. Azok a környékek pedig, ahol ismerik egymást a szomszédok, jellemzően biztonságosabbak is, hiszen óhatatlanul figyelnek egymásra az emberek.
A skandináv nők semmihez sem fogható stílusának hét titka
Koppenhága lakóinak mindez nem utópia, hanem az élet természetes velejárója: sőt, itt már kezd a negyedóra is soknak számítani. Így egy korábbi ipari területen létrehozták Nordhavn-t, a dán főváros öt perces városrészét, amelyet három oldalról víz vesz körbe, és ahol lényegében mindenki elfelejtheti az autóját.
Az öt perces negyed tervezésekor figyelembe vették a városrész ipari örökségét is: a gabona silókat nem lebontották, hanem átalakították. Így nemcsak több tucat különleges lakást tudtak kialakítani, hanem a régi ipari negyed egykori jelképe az új, hipermodern lakónegyed egyik fókuszpontja lett.
Ha mindenhova gyorsan oda akarunk érni, érdemes mindenből kihozni a legtöbbet, ennek megfelelően errefelé kevés olyan épület van, amely csak egy funkciót lát el. Ilyen multifunkciós épület a városrész szimbolikus pontja, Konditaget Lüders, a kúszónövényekkel befuttatott parkolóház tetején kialakított szabadtéri konditerem, futókör és játszótér, amelyet akár a külső lépcsőn felfutva is meg lehet közelíteni. Utóbbit rendszeresen meg is teszik Nordhavn edzettebb lakói, akiket sem a lépcsőfutás, sem a mínuszok nem rettentenek meg.
Egy hideg és nyirkos estén jártam itt, úgyhogy szerencsére egyetlen kiskorú elől sem vettem el a helyet, míg a sok emelet magason kialakított trambulin hálón kiugráltam magam. Amikor megfelelően kimelegedtem, és megálltam egy pillanatra, a parkolóházat körülvevő lakóépületek hatalmas ablakain keresztül kibontakozó családi jeleneteket kezdtem figyelni. Dániában nem szokás függönyt tenni az ablakokra, így pontosan láttam a vasárnap estéjüket töltő öt perces városlakókat.
Egy időben tilos volt a nőknek belépni a kávéházakba, most megtudhatod miért
Közös vacsora az asztal körül, mesét olvasó szülők, boldogan betoppanó vendégek, mindenhol meleg fények és gyertyák. Olyan volt az egész, mint egy megvalósult bútoráruház–reklám. Elöntött a sárga város irigység, ami azóta kerülgetett, mióta lecsúsztam a város építészeti múzeumának hatalmas csúszdáján, ami egyaránt nyitott gyerekeknek és felnőtteknek. Természetesen nem lehet minden emberi problémát megfelelő várostervezéssel megoldani, de felmérhetetlenül sokat hozzátesz az életünkhöz, ha egy várost terveznek, és nem úgy nő, mint a gaz.
Minél több olyan épület vesz körül bennünket, amelyet arra használunk, amire tervezték, annál jobb lesz a közérzetünk, és nem a folyamatos sufnituning okozta problémák miatt csikorgatjuk a fogunkat. Hazaérve a hygge jegyében telerakom gyertyával és növénnyel a nappalit, egészen addig, amíg nem süt ki a nap.