A város, ahol tilos a futás mégis mindenkinek receptre írnánk fel - kalandozások Koppenhágában

2025. február 3.
Cristiania egy külön kis sziget Koppenhágán belül, ahol sajátos szabályrendszer uralkodik
Cristiania egy külön kis sziget Koppenhágán belül, ahol sajátos szabályrendszer uralkodik
Fotó: Radiokukka/Getty Images

Képzelj el egy világot, ahol csak olyan ember költözik a szomszédságodba, akivel szívesen élsz együtt. Egy világot, ahol alapvető érték a szabadság és az elfogadás, ahol nem számít a bőrszíned, a nemi identitásod, a társadalmi státuszod.

Egy világot, amiben tiltott a fegyver, a hangos motorkerékpár, a petárda, ellenben szabad füvet szívni, tábortüzet rakni és hangosan énekelni. Egy világot, ahol minden házikó a szivárvány színeiben pompázik, ahol képzőművészeti alkotások díszítik az utcákat, szemetet viszont sehol nem látni.

Nem, ez nem egy kísérleti film beharangozója, hanem körülbelül ezer ember színtiszta valósága. Koppenhága talán leghíresebb városrésze, Christiania lakossága 1971 óta autonóm közösségként létezik, és kizárólag a saját törvényeik szerint élnek.

glamour plusz ikon Nyáry Krisztián: Egykor a kávéház a kor Facebookja volt - Az íróval a magyar kávéházi kultúráról beszélgettünk

Nyáry Krisztián: Egykor a kávéház a kor Facebookja volt - Az íróval a magyar kávéházi kultúráról beszélgettünk

Anarcho-punkok, hippik, kollektivisták, egyesüljetek!

Fristaden Christiania, vagyis a „szabad város”, nyolcvannégy hektáros területe eredetileg katonai létesítmény volt, azonban miután kiürült, a környékbeli hippik átvágták a kerítéseket, és önkényesen elfoglalták az épületeket. Az itt létrejött közösség tagjai megunták a kinti kapitalista, rohanó világot, és eldöntötték, hogy a saját törvényeik szerint, békében és elfogadásban fogják élni mindennapjaikat.

Eleinte elsősorban férfiakból állt a kommuna, de hamarosan nők és gyermekeik is csatlakoztak hozzájuk. Christiania polgárai függetlennek tekintik magukat az Európai Uniótól, saját valutával és himnusszal rendelkeznek, törvényeiket pedig közgyűlésen szavazzák meg.

A kormány persze többször is próbálta ellehetetleníteni Cristiania működését, de a kommuna tagjai nem hagyják magukat. Ha kell, gondosan kidolgozott érvrendszerrel, ha kell, puszta ököllel védik meg autonómiájukat – eddig sikeresen.

glamour plusz ikon Környezettudatos divat — utópia vagy valóság? Kérdezd a dánokat!

Környezettudatos divat — utópia vagy valóság? Kérdezd a dánokat!

Mindenki egyért, egy mindenkiért

Hogy hogy néz ki egy átlagos christianiai család élete? Néhány apróságot leszámítva ugyanúgy, mint bármelyikünké. A reggelt jógával és meditációval indítják, közösen eszik a(z általában vegán) reggelit, utána a szülők dolgozni indulnak – többnyire a városrészen belül –, a gyerkőcöket pedig beadják a helyi óvodába.

A nap végén közösen leszüretelik a kert terméseit, kézműveskednek otthon, majd tisztálkodnak a nagy, közös zuhanyzóban – sok lakásban ugyanis a mai napig nincs bekötve a fűtés és a víz. Az állam három dolgot kontrollál: az illetéket és az adót, valamint a lakásokat, amiket csak bérelni lehet.

A bérlés kihalásos alapon működik – egy itt élő ismerősöm szerint nagyjából tíz évet kell várni egy üres szobára, és általában hatvan-hetven jelentkező pályázik rá. A végső döntés a szomszédoké:

ők döntik el, kit fogadnak be, kivel szeretnének együtt élni.

A közösség kapui nyitottak a szociális támogatást igénylő, hontalan vagy munkanélküli emberek, valamint ex-kábítószerfüggők előtt is: aki a „kinti” világban nem találja a helyét, itt újabb esélyt kaphat a reintegrációra és a pénzkeresésre. És hogy mik ezek a munkák? A területen rengeteg családi vállalkozás, étterem, bolt, pékség, bazár, mozi, kávézó, színtársulat működik, nem beszélve a temérdek művészről, aki galériát vagy műhelyt nyitott.

A házak között kalandozva egyaránt jártam női kovácsműhelyben, barter-alapú bicikliszervízben és nyitott jógaórán is. Mivel autók nem közlekedhetnek a területen, szinte mindenki biciklivel jár, amit eleve úgy alakítottak ki, hogy kisgyerekek és nagy csomagok is elférjenek rajta.

Cristiania egy különös zárt világ Koppenhágán belül
Fotó: monysasi/Getty Images

Szintén fontos megemlíteni, hogy Cristianiaban működik az egyik legrégebbi homoszexuális központ, a Břssehuset, ami a 70-es évek óta fontos találkozási pont a dán LMBTQ-közösség számára. Részben erre utal zászlójuk, a piros alapon fekvő három sárga pötty is: itt a szeretet minden formája érvényesülhet, és senki sem néz ferde szemmel egy kézenfogva sétáló meleg párra.

A szabad város kifejezés azonban ne tévesszen meg senkit – a christianiaiak is megszavaztak néhány szabályt, amit mindenkinek be kell tartania, aki belép a területre. A városkában minden erőszakos cselekedet tiltott: se kést, se golyóállómellényt, se fegyvert nem szabad behozni. Emellett a futás sem engedélyezett, hiszen az félelmet kelt az emberekben, mintha valami elől menekülni kéne. Cserébe viszont utcai táblák hirdetik, hogy szabad a szerelem, szabad a csókolózás, bárki zenélhet, szedhet virágot és rakhat tábortüzet.

Vissza a természetbe

Christianiáról környezetvédelmi szempontból egész Európa példát vehetne – a kommuna szellemileg, testileg és mindennapi praktikáiban is idomul a természet ritmusához, ezért elsődleges számukra a bolygó tisztelete és védelme. Részben ideológiai, részben praktikus okokból kifolyólag mindenki önfenntartó gazdálkodást folytat, és ügyelnek a hulladéktermelés minimalizálására. Kinőtt, megunt tárgyaikat elcserélik egymással,

ha pedig valamire már egyáltalán nincs szükség, annak alapanyagait újrahasznosítják.

Ez az egyetlen hely, ahol bontott téglát is vásárolhatnak az építkezni vágyók, az esővizet hordókba gyűjtik az öntözéshez, és komposztáló vécéket használnak. Sok épületben napelemeket és szélmalmot szereltek fel, előbbi felel azért, hogy a közös fürdőhelyiségben meleg vízzel fürödhessenek a lakók.

glamour plusz ikon 3 hely Magyarországon, ahol olyan érzésed lesz, mintha külföldön lennél

3 hely Magyarországon, ahol olyan érzésed lesz, mintha külföldön lennél

A helyiek nagy része vegán vagy vegetáriánus, éttermeikben pedig a saját, friss alapanyagokból készült ételeiket kínálják. Ami a komposztálást és a rengeteg növényt illeti, nem kell a rossz szagoktól tartanunk – Cristianiaban „szag-rendőrség” felügyeli az emberek komfortját.

Több mint legális drogozás

Direkt hagytam utoljára azt a témát, amiről – a többi csodálatos látnivalóhoz képest - indokolatlanul sok szó esik a médiában. Amolyan turistaszenzációnak számít a bejáratnál található Pusher Street (azaz a dealerek utcája), ahol kis standjaikon árulják portékáikat a termesztők. Ezen a részen szigorúan tilos a fotózás – és ezt nem csak mondják, de ellenőrzik is – , az eltakart arcú „piacozók” pultjain pedig a kannabisz és a hasis-származékok széles választékából vásárolhatunk.

Ha ez elsőre ijesztőnek hangzik, megnyugtatunk: ne sötét sikátorokat képzelj el, ahol lóg a junkie-k kezéből a tű, a Pusher Streeten nagyjából olyan a hangulat, mint a Kálvin téri piacon. Csak épp nem almát meg körtét árulnak. A kemény drogokat egyébként itt is szigorúan tiltják, és ha valaki ezt megszegi, kizárják a közösségből. A Pusher Street határesetnek számít a hatóságoknál.

Nem legális, de megtűrt kategóriába tartozik, és a rendőrség viszonylag ritkán portyázik erre. A nagyobb problémát inkább a Koppenhágában működő bűnszervezetek jelentik, akik régóta szeretnének lecsapni a területre. Velük volt már példa összetűzésre, de összességében nyugodt és biztonságos ez a környék is. Bár kétségkívül a Pusher Street Christiania egyik fő szenzációja, mégis azt javasolnám, hogy aki idelátogat, ne itt cövekeljen le.

glamour plusz ikon VR, AR, AI - Így forgatja fel a turizmust a mesterséges intelligencia

VR, AR, AI - Így forgatja fel a turizmust a mesterséges intelligencia

Ha továbbsétálunk, bepillanthatunk a közösség életébe, kipróbálhatjuk kedvenc ételeiket, vásárolhatunk a helyi művészektől, meghallgathatjuk az itt élők történeteit. Sőt, amennyiben tiszteletben tartjuk a szabályaikat, privát idegenvezetést is szívesen tartanak, ami garantáltan életre szóló és tanulságos élmény a felgyorsult világ polgárai számára.