A Batthyány-család évszázados öröksége a mai generáció szemével - beszélgetés Batthyány-Schmidt Margittal és Batthyány Katával
A Batthyány név mindannyiunk számára jelent valamit, van, aki a hazát formáló vezetőkre gondol a hallatán, más a főnemesi életre – és vannak, akik ezzel a névvel élnek. A Batthyány-család tagjai büszkén viselik a főnemesi címet, megőrzik annak értékét, sőt tovább építik azt. Batthyány-Schmidt Margit évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik a családi értékek mentén, ebben segítenek neki gyerekei, közöttük Batthyány Kata.
Az édesanyával és lányával hivatásukról és világképükről beszélgettünk.
A kevesebb néha több
„Két éve költöztem ki Angliába, amikor felvettek a Christie’s aukciós ház meghirdetett gyakornoki állására, az ékszer részlegnél. Nagyon sokat tanultam tőlük, a munkatársaimmal pedig életre szóló barátságot kötöttem. Az álmom, hogy egy napon magam is ékszereket készítsek” – meséli Kata, majd édesanyja hozzáteszi, hogy már tervezett egy gyűrűt, méghozzá nagyon szép darabot, és mutatja, hogy most is a kezén van.
„Nagyrészt gyűrűket és karkötőket terveztem eddig. Ez az egyik legkedvesebb tárgy, amit egy nő ajándékként kaphat. Új családi hagyományunk, hogy születésnapokra, karácsonyra egyedi tervezésű ékszereket ajándékozunk egymásnak.” Én is megcsodálom a Margónak készített háromszínű ékszert, egyszerű, letisztult, mégis vonzza az ember tekintetét. Kata Art Business szakon tanul mesterképzésen, mi közben hétvégén a Christie’s aukciós háznál szerez gyakorlatot.
Stílusa letisztult, egyedi, ez látszik alkotásain és a mindennapi viseletén is. A kevesebb néha több elvben hisz anya és lánya, vissza fogottak, nem keresik a ragyogást. Valahol ez igaz életformájukra is, hiszen a közhiedelemmel ellentétben a nemesi cím mindenek előtt a kitartó munkáról és a példamutatásról szól. Margó egyszerre több alapítványt vezet, a Magyar Batthyány Alapítványt és a Magyar Női Uniót. Számtalan projekten dolgozik, négy éve például közösen készített színdarabot Katával.
A Tony – Szeressétek egymást és tiszteljétek atyátok emlékét! című elő adás Batthyány Lajos és felesége, Zichy Antónia utolsó „közös” fél évét mutatja kettőjük levelezésén keresztül. Mint mondják, nem elég őrizni a hagyományt, meg kell újítani az alapvető értékrendszer mentén, ami a hit, a család, az anyaföld, a nemzet és a közösség pillérein nyugszik. Ez a törekvés mélyen él a szívükben.
Nem csak az online tér tehet a mentális bajokról
A nemesi élet alapja
Amikor arról kérdezem anyát és lányát, hogy milyen érzés minden reggel a Batthyányak évszázados örökségének tudatával ébredni, két különböző válasz érkezik: „Egy több mint ezeréves család tagjának lenni hatalmas megtiszteltetés, amire természetesen büszke is vagyok, de szüleimtől megtanultam, hogy nagy felelősséggel jár, hiszen bárhová megyek, mindenhol a Batthyány nevet képviselem.
Amikor el megyek szórakozni a barátaimmal, rendszeresen megkérdezik tőlem, hogy annak a Batthyánynak vagyok-e a leszármazottja. Az is elő fordult már, hogy azt hitték, a Batthyány térről kaptam a nevemet. Ez természetesen néha bánt, ugyanakkor nagyon jól kezelem, és egy könnyed mosollyal válaszolok az ilyen megjegyzésekre. A nemesi cím egyik ajándéka az is, hogy megtanuljuk emelt fővel viselni a nehézségeket” – mondja Kata.
„A lányommal ellentétben én a nemesi címet a Batthyány Ádámmal kötött házasságom révén kaptam, számomra ez egy szép küldetést jelent. Kata beleszületett a családba, én viszont a férjem révén lettem a Batthyány-család tagja. Szorgos, következetes embernek tartom magam, és ezt a tulajdonságomat a család javára fordítom. Rendezvényeket szervezek, workshopokat tartok, színdarabokat készítek, könyveket adok ki, filmproduceri feladatot vállalok. Ez sok időmet elveszi, ugyanakkor
tudom, hogy kizárólag így lehet értéket teremteni.
Huszonnégy éves koromban ismertem meg a férjemet, a parlamentben dolgoztam, amikor találkoztam Ádámmal, mint egy Magyarországra visszahívott fő nemesi család tagjával. Kezdetben kollégák voltunk, majd ebből szerelem lett és házasság. A gyerekeinket tudatosan neveltem az értékek mentén, és boldog vagyok, hogy ma a munkájuk, a saját életük mellett segítenek nekem a Magyar Batthyány Alapítványban.”
A boomereknek köszönhetjük, hogy a divat ma az önkifejezésről szól
Boldoggá avatják a dédmamát
Ahogy a latin mondás tartja: „Per aspera ad astra”, vagyis Rögös az út a csillagokig. A főnemesi család ezt a mondást tartja szem előtt generációk óta. Hol a történelmi viszontagságok, hol a társadalmi megítélés miatt mindig is voltak és lesznek olyanok, akik csupán a felszínt látják, és ez alapján ítélkeznek. Margó és Kata egyszerre mondják, hogy a nehézségben nem panaszkodni kell, hanem megoldást keresni. Így tettek felmenőik is.
Kata dédapját, Batthyány-Strattmann Lászlót húsz évvel ezelőtt boldoggá avatták – ma egy nagy tekintélyű, segítőkész orvosra, a „szegények orvosára” emlékezünk, ha rá gondolunk. Életéről nem rég dokumentumfilm készült, melynek hivatalos bemutatója a közelmúltban volt. A szemész orvos életét számos interjún keresztül bemutató produkcióban Kata testvére, Batthyány Boldizsár kalauzol bennünket végig az egyes helyszíneken.
Értékőrzés ez is, mint ahogy Boldog Batthyány-Strattmann László feleségének, Coreth Mária Terézia boldoggá avatási eljárásának elindítása. Amikor az interjút készítem, Margó boldogan meséli, hogy a boldoggá avatási folyamatban ők is részt vesznek. Anya és lánya olyan szenvedéllyel beszélnek elődeikről, mintha egy mesét olvasnának.
„Coreth Mária Terézia csodálatos nő volt, tizennégy gyermeket szült, támogatta férjét hivatásában, és őrizte a Batthyány család értékeit. Amikor ma hajlamosak vagyunk mindent lecserélni, kidobni, elhagyni, akkor érdemes rá gondolni” – mondja Margó.
Róma és Budapest között félúton - Kepes Judit fotóművész varázslatos élete
Négyszáz év
A Batthyányak nemcsak saját családjukra tekintenek így, jó kapcsolatban vannak más fő nemesi családokkal, például az Andrássyakkal, a Bethlenekkel, Károlyiakkal vagy a Zichykkel. Kata viccesen megjegyzi, hogy a legtöbb nemesi címet viselő magyarral távoli rokonságban áll, majd eszébe jut egy nyári élmény.
„Tavaly nyáron Sienába kirándultunk mamival, hogy megnézzük Batthyány Gyula Siena főtere című festményét, és én közben felkerestem a Batthyány család Olaszországban élő tagjait, hogy felelevenítsük a barátságot. Ezzel egy négy száz éves kapcsolat éledt újra” – emlékszik vissza Kata.
Smink és haj: Leányfalvi Vanda