előfizetésem
Hírlevél
Reggeli gyomorgörcs, állandó stressz, mégsem hagyhatod el a munkahelyed a pénz miatt?
A munka az életünk egyik legnagyobb szelete. Nemcsak megélhetést biztosít, hanem identitást, közösséget és önértékelést is formál. Mégis egyre több ember érzi úgy, hogy a munkája inkább elszívja az energiáját, mintsem kiteljesítené. A mérgező munkahely fogalma mára közismert lett: olyan közeget jelöl, ahol a hierarchia, a túlzott teljesítményelvárás és az emberi méltóság sérülése mindennapossá válik. A kérdés az: meddig tűrünk, ha a fizetés látszólag mindennél fontosabb?
Sokan vallják be maguknak, hogy a munkahelyükön már régen nem érzik jól magukat. A motiváció egyetlen tartópillére a fizetés: a számlák, a lakáshitel, a gyerekek iskoláztatása. Magyarországon a 2024-es statisztikák szerint a dolgozók több mint 40%-a úgy érzi, hogy rendszeresen túlterhelik, de mégsem mer munkahelyet váltani, mert fél az anyagi bizonytalanságtól. Ez a belső feszültség idővel kiégéshez, pszichoszomatikus betegségekhez és önértékelési válsághoz vezethet.
Huszka Zsuzsa mentor szerint a reggeli gyomorgörcs sokszor nem a jelenlegi munkahelyről szól, hanem régi családi mintákból fakad. Generációkon át öröklődött üzenetek – „csak akkor érsz valamit, ha keményen dolgozol”, „a biztos állás mindennél fontosabb” – mélyen belénk ivódnak. Így felnőttként gyakran inkább elviseljük a bántást, csak hogy megőrizzük a biztonságot, hiszen a munka elvesztése a tudattalanban nemcsak anyagi, hanem szerethetőségi veszteség is.
Ezek a hiedelmek teszik bénítóvá a pénzkeresés kérdését: a fizetés sokak számára nemcsak anyagi, hanem önértékelési kérdés. Szomatodráma-helyzetekben gyakran derül ki, hogy a feszültség nemcsak a munkahelyből fakad, hanem a régi családi üzenetekből. A felismerés felszabadító lehet: nem mindig két út van – tűrni vagy elveszíteni mindent –, hanem új viszonyulások is lehetségesek, ahol a méltóság és a biztonság egyensúlyba kerülhet.
Egy stresszes, kiabálós főnök például azonnal menekülési kényszert válthat ki, de önismereti munkával vagy kommunikációváltással olykor változtatható a helyzet. Ha pedig a maradás nem opció, a kilépés nem feltétlenül kudarcként értelmezhető, hanem lehetőségként is: sokan utólag mondják, hogy épp egy rossz élmény motiválta őket arra, hogy megtalálják a helyet, ahol valóban örömmel dolgoznak.
Megvan a magyarázat, miért félsz annyira elengedni embereket és kapcsolatokat
A mérgező minták felismerése
A mérgező munkahely nemcsak arról ismerszik meg, hogy rossz a hangulat. Gyakoriak a passzív-agresszív megjegyzések, az állandó túlóráztatás, a ki nem mondott elvárások és a teljesítmény soha meg nem köszönése. Egy 2023-as felmérés szerint a magyar munkavállalók több mint fele tapasztalt már mobbingot, vagyis rendszeres, burkolt pszichés nyomásgyakorlást munkahelyi környezetben.
A mérgezés sokszor lassan történik. Először csak egy-egy megjegyzés hangzik el, aztán a dolgozó úgy érzi, mintha bármikor lecserélhető lenne. Egy ponton már belsővé válik az üzenet: „Nem vagyok elég jó.” „Ez a fajta munkahelyi dinamika nemcsak szakmai teljesítményt rombol, hanem hosszú távon a lelki egészséget is. Volt közgazdászként jól ismerem a teljesítményorientált, számokban mérhető világot, ahol az emberi tényezők háttérbe szorulnak” – mondja a szakértő.
„Szomatodráma-szakemberként viszont nap mint nap látom, milyen sebeket hagyhat a mérgező munkahelyi légkör. A bántások és játszmák különösen azokat rombolják, akiknek már gyerekkorukban is sérült az önbizalmuk. Egy ilyen szervezetben könnyen belsővé válik az üzenet: »nem vagyok elég jó«, és az ember saját magát is megkérdőjelezi.
A felismerés az első lépés: nem a mi értékünkkel van baj, hanem a mérgező rendszerrel. Innen indulhat el az önbecsülés visszaépítése – de ehhez gyakran szükség van támogató kapcsolatokra, biztonságos önismereti térre. Egy szomatodráma-játékban például megszemélyesíthető a főnök vagy a munkahelyi elvárás, és kipróbálhatók új, erőt adó válaszok. Amikor valaki megtapasztalja, hogy van választása, az önbizalma elkezd újraépülni és ez a munkahelyi helyzetekben is erőt adhat.”
Sokan úgy érzik, nem beszélhetnek a problémáikról.
Egy magyar közvélemény-kutatás szerint a munkavállalók csupán 17%-a fordulna munkahelyi konfliktus esetén HR-hez, a többiek inkább hallgatnak, nehogy bajuk legyen belőle. Ez a hallgatás ára azonban magas: szorongás, depresszív tünetek, kapcsolatok megromlása. Az egyik legfájdalmasabb felismerés, hogy a mérgező munkahelyen eltöltött évek után sokan már nem hisznek abban, hogy máshol jobb lehet. A pszichológusok ezt tanult tehetetlenségnek nevezik: az a meggyőződés, hogy bármit is teszünk, a körülmények úgysem változnak. Innen kilépni óriási bátorságot igényel.
A pénz hatalma és korlátai
Valóban mindennél fontosabb a fizetés? Egy 2024-es magyar kutatás szerint a dolgozók 63%-a vallja, hogy elsődleges szempont számára a bér nagysága. Ugyanakkor a felmérések arra is rámutatnak: ha valaki hosszú távon rossz munkahelyi légkörben dolgozik, hiába magasabb a fizetés, nő az egészségügyi kiadás, romlik a teljesítmény, és csökken az életminőség.
„Az anyagi biztonság alapvető szükséglet. De ha a fizetés ára a lelki béke és a méltóság elvesztése, akkor érdemes feltenni a kérdést: valóban megéri? A mérgező munkahelyek paradoxona, hogy miközben rövid távon biztosítják a megélhetést, hosszú távon aláássák azt a képességet, hogy örömmel és hatékonyan dolgozzunk. A hallgatás mögött gyakran nem közöny, hanem félelem és tehetetlenség áll” – vélekedik Huszka Zsuzsa.
Fontos hír a háromgyermekes anyáknak: októbertől több pénz maradhat a családnál – de csak ha időben lépnek
„Ha valaki hosszú ideig úgy érzi, hogy nincs beleszólása, akkor a csend biztonságosabbnak tűnik – még ha közben belül lassan felemészti is. Ez nemcsak szorongást szülhet, hanem a kapcsolódás képességét is rombolja: ha a munkahelyen nincs bizalom, miért lenne másutt? A pénz ilyenkor különösen erős csapda. Bár az anyagi biztonság alapvető, sokan későn veszik észre, hogy túl nagy árat fizetnek érte: testi tüneteket, kiégést, a hit elvesztését abban, hogy létezhet örömteli munkahely.
Sokunkban élnek öröklött hiedelmek: a pénz bizonyíték arra, hogy értékes vagyok, vagy pénz van, vagy szabadság, másnak sem könnyebb, nekem sem lehet jobb. Ezek a belső üzenetek fenntartják a csapdahelyzetet, és normalizálják a szenvedést. Az önismereti folyamatok segíthetnek új meggyőződéseket kialakítani: értékes vagyok, mert létezem, megbecsülést adhat egy munkahely is, saját életemért felelek és megérdemlem a jobbat. Szomatodráma-játékban például a pénz szereplő gyakran az apához való kapcsolatra vezet vissza, ahol új megélésekkel és felismerésekkel alakulhat ki szabadabb viszonyulás az anyagiakhoz.”
A mérgező munkahely kérdése sokkal több, mint egyéni panasz. Társadalmi ügy is, hiszen a kiégett, szorongó dolgozók teljesítménye, egészsége és életminősége közvetlenül kihat a gazdaságra, a családokra és a következő generációkra. A valódi kérdés tehát nem az, hogy a fizetés mindennél fontosabb-e, hanem az, hogy mennyit ér a méltóság, a nyugalom és a biztonságérzet. Talán itt az ideje újraértelmezni a munkáról alkotott képünket. A pénz biztosíthatja a megélhetést, de csak a tiszteleten, együttműködésen és egészséges határokon alapuló munkahely adhat valódi életminőséget. És végső soron: nem ezért dolgozunk?
