A sikeres pénzügyi döntések alapja a struktúra és a rugalmasság

Amikor lehúzzuk a boltban a bankkártyánkat a leolvasón, vagy amikor a „Rendelés elküldése” gombra kattintunk, gyakran nem tudatosítjuk magunkban, miért is költjük a pénzt. Persze, szeretnénk jókat enni, vonzóan kinézni; de ha minden esetben engedünk a sürgető belső késztetéseknek, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a kelleténél több pénzt éltünk fel.

Csizovszky Ferenc pszichológus segít megérteni, hogyan találhatjuk meg a kényes egyensúlyt az azonnali kielégülés és a tervezhető jövő között.

Mi határozza meg a pénzhez való hozzáállásunkat?

A pszichológia tudományának alapvető kérdése, hogy mennyit számít a környezet, a nevelés vagy a genetika. A szakemberek véleménye megoszlik ebben a kérdésben, de általános konszenzusként úgy fogalmazhatunk, hogy minden számít, bár valami többet nyom a latba. Ha konkrétan a pénzügyi hozzáállásról beszélünk, sokat számít a nevelés. Ha egy gyerek egyáltalán nem lát példát pénzügyi tudatosságra, spórolásra, félrerakásra, befektetésre, akkor neki nehezebb a dolga, mint annak, aki előtt ott a szülői példa.

Sok rokoni és baráti kapcsolatban szemérmesen titkoljuk egymás elől, hogy mennyit is keresünk, miközben vissza-visszatérő téma, hogy vajon miből telik a szomszédnak vagy a kollégának új autóra, nyaralásra. A praxisában mennyire gyakori téma a pénz és a pénzhez való hozzáállásunk?

Tapasztalataim szerint pénzügyeket nehezebb behozni az ülésekre, mint érzelmi témákat. Csak akkor merül fel ez a téma, amikor a bizalom már kialakult a klienssel, mert egy kényelmes légkörben könnyebben megnyílik az ember.

Esze ágában sem volt modellkedni, Cindy Crawford az USA első női elnökének készült

A pénz valamilyen formában mindannyiunk életében jelen van; és akkor is problémákat tud szülni, ha sok, de akkor is, ha kevés van belőle.

Pontosan. A sokat is nagyon könnyű elkölteni, a kényelmet könnyen megszokja az ember. Ha nőnek a bevételeink, ezzel párhuzamosan nőnek az igényeink is, például eggyel újabb autót, eggyel jobb telefont szeretnénk. Gyakran látunk példát arra is, hogy amikor külföldi élsportolók abbahagyják a profi karriert, gyorsan csődbe mennek. Hiába van ugyanis nekik egy átlagpolgár számára felfoghatatlan mennyiségű pénzük, az is el tud menni, ha nem kezelik tudatosan.

Mit kell szem előtt tartanunk, ha jól akarjuk kezelni a pénzügyeinket?

Nehéz mindenkire érvényes ökölszabályokat megfogalmazni, mert egyénfüggő, hogy kinek mit jelent a lemondás vagy az önsanyargatás. Lehet, hogy valakinek már az fájdalmas, hogy kijött egy új tech cikk, és nem veheti meg egyből. Más lehet, hogy nem igazán költ magára, és nem érzi tehernek, ha nem vesz meg egy fogyasztói terméket. Ezek mind nagyon egyéniek, ami viszont közös bennük, hogy itt is fontos az önismeret. Végig kell gondolni, fel kell mérni, hogy mik az igényeink, mik élveznek elsőbbséget.

Mi lehet mégis mindenkire egyformán érvényes pénzügyi-pszichológiai elv?

Egy biztos: ha minden hónap elején egy viszonylag fix fizetést kapunk – tehát például nem vállalkozók vagyunk –, sokkal könnyebb úgy takarékoskodni, ha már a hónap elején félreteszünk egy akkora összeget, amekkorát szeretnénk. Hogy ez konkrétan mennyi, sok mindentől függ, például attól, hogy milyenek a közeli vagy távoli céljaink. Érdemes szem előtt tartani azt az alapvető mechanizmust, amely alapján az agyunk is működik, miszerint abból gazdálkodunk, amink van.

Ha a spórolás a cél, akkor ehhez mérten lehet meghatározni az életszínvonalat, illetve hogy mi kerülhet a szükséglet és a vágy kategóriájába.

Gondoljunk arra, hogy ha valakinek van egy függősége, például dohányzik, akkor minden hónapban el fog költeni cigarettára egy bizonyos összeget, mert ezt tekinti fontosnak. Ha nekünk a félretevés fontos, akkor ne az legyen, hogy ha marad a hónap végén, akkor félreteszünk, mert ez így nem lesz eredményes! Ha a pénz beosztása és a spórolás fontos számunkra, ezzel kell kezdenünk a havi pénzügyi tervezésünket.

Inkább gazdasági tételnek tekinthetjük, semmint pszichológiainak, hogy a pénzünk mennyiségét két dolog befolyásolja: hogy mennyi a kiadásunk és mennyi a bevételünk. Pszichológiai szempontból melyik oldalon könnyebb változtatásokat elérni?

Bevételt növelni mindig nehezebb, mint kiadást csökkenteni. Persze vannak erre különböző módok és lehetőségek, lehet másodállást vagy hétvégi munkát vállalni, még akár munkahelyet is válthatunk. Egy bizonyos pont után azonban ez egyre nehezebbé válik, például egy műszak után lehet még egyet vállalni, de kettő után egy harmadikat már nehézkes. Fájdalmas lehet odafigyelni arra, hogy csökkentsük a kiadásainkat, de itt nagyobb mozgásterünk van abban, hogy mire adunk ki pénzt.

Az öt legjobb manifesztációs stratégia az anyagi jólét érdekében

Tehát az önreflexió itt is elkerülhetetlen.

A pénzügyektől függetlenül is nagyon fontos a megfigyelés, hogy megvizsgáljuk és végiggondoljuk, hogy érezzük magunkat egy adott helyzetben. Emellett tudnunk kell, mire megy el a pénzünk, és mennyi a bevételünk. Látni kell a havi költségvetést, majd kategorizálni kell, hogy ebből mennyi megy el az alapvető szükségleteinkre, valamint azokra a dolgokra, amiket szeretnénk, illetve amikből nem vagyunk hajlandók engedni.

Mennyire szerencsés, ha mereven ragaszkodunk a pénzügyi szokásainkhoz?

Fontos, hogy struktúra és rugalmasság is legyen az életünkben. A kettő mértéke azonban nagyon egyéni. Valaki akkor érzi jól magát, ha bemegy kilencre dolgozni, és ötig marad; valaki viszont ezt nehezen viseli, mert magának akarja beosztani az idejét. Mindkettő szükséges, a rugalmasság és a struktúra is, ugyanis ha semmire nem költhetünk, az nehéz és nem egészséges, de ha túl rugalmas a rendszerünk, nem igazán fogunk tudni félretenni.

Mit értünk struktúra alatt?

Például azt, hogy mennyire követi valaki a pénzügyeit. Egyeseknek Excel-táblázatuk van minden elköltött forintról, mások ettől a gondolattól kifutnak a világból. Azt is nevezhetjük struktúrának, ha beosztjuk pár kategóriába, hogy mire költünk, de az is struktúra, amikor tisztában vagyunk vele, hogy mik azok a helyzetek, amikor pénzt költhetünk. Például ha elmegyünk egy boltba, mindent megveszünk, ami tetszik? Írunk bevásárlólistát, és tartjuk is magunkat hozzá?

Egy előre meghatározott összeghez kötjük, hogy mennyiből kell kijönnie a vásárlásnak? Struktúra lehet az is, ha van fizetésünk, és arányosan elosztjuk ezt, például a felét vagy havi 20.000 ft-ot félreteszünk. Mikor engedjük meg magunknak a költést? Mire költünk inkább? Tárgyakra, vagy inkább az egészségünkbe és a jövőnkbe invesztálunk, kondibérletet veszünk, és tandíjat fizetünk?

A muszáj a legnagyobb szabadság - Garaczi Lászlóval beszélgettünk

Ezzel szemben mit jelent a rugalmasság?

Tegyük fel, hogy volt egy hétvégi programunk, ahonnan vasárnap este hazaérünk, és már egyáltalán nincs energiánk, de nekiállunk főzni. Vagy esetleg rendelünk valamit. A kérdés ilyenkor az, hogy egy adott szituációban megengedjük-e magunknak, hogy alkalmazkodjunk hozzá, és költsünk akkor is, ha nem úgy terveztük, vagy inkább sanyargatjuk-e magunkat?

A választ több minden is befolyásolhatja, például hogy szeretünk-e főzni; vagy ha egyedül élünk, lehet, hogy egy házhoz szállított étel és a házi koszt között összegben nincs nagy különbség. Ha főzünk, hajlandóak vagyunk-e négy-öt napig ugyanazt enni? A pénz ne egy rigid, törhetetlen rendszer része legyen, mert az törékeny is! Tudnunk kell alkalmazkodni a változó körülményekhez, ebben kell a rugalmasság.

A fogyasztói társadalomban folyamatosan a pénzt hajszoljuk. Ez a jelenség csak a mai kor emberét érinti, vagy a korábbi évszázadokban is ezzel küszködtek elődeink? Változott az ember pénzhez való hozzáállása a törzsfejlődés során?

Az evolúció lassan őrlő malom, lassabb, mint a társadalom működése. Hogy mi vár ránk a jövőben, nem tudni. Azt azonban látjuk, hogy az ember agya sok esetben nem a modern világra van berendezkedve. Már maga az, hogy az ember és minden állat föl tud halmozni zsírszövetet, azt jelzi, hogy vannak bőségesebb és kevésbé bőséges időszakok, vagyis felhalmozza, aztán felhasználja a táplálékot. Az agy azt üzeni,

ha ma ehetsz, ne halaszd el, mert később nem biztos, hogy lesz rá lehetőséged!