előfizetésem
Hírlevél
Ha egy gyerek szándékosan fájdalmat okoz saját magának, azt mindig komolyan kell venni
Hazánkban egyre növekszik egy olyan viselkedésforma előfordulása, amely minden szülő rémálma lehet: amikor a gyermeke önként okoz testi fájdalmat saját magának. De mi állhat ennek hátterében, hogyan veheti észre a szülő az intő jeleket és hogyan segíthet anélkül, hogy rontana a helyzeten? Szakembert kérdeztünk.
A Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának osztályvezető főorvosa, Dr. Várnai Nikoletta szerint a 2000-es évek elején heti egy-két ilyen esettel találkoztak, mára azonban napi szinten négy-öt gyermek érkezik hozzájuk önsértés miatt. Utánajártunk, milyen okok állhatnak a háttérben, és hová fordulhat a szülő ilyen esetben.
Mit nevezünk önsértésnek?
„Az önsértés lehet vágás, égetés, szúrás, ütés, de akár tépés is. Ami nem önsértő szándékkal történik – vagyis amikor a gyermek nem direkt okoz magának fájdalmat vagy sérülést – az nem számít önsértésnek. Ha például a gyermek túlrágja a körmét, az nem szándékos fájdalomokozás” – kezdi Dr. Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiáter. Húsz évvel ezelőtt még az idősebb kamaszok körében, a 17–18 éveseknél volt jellemző az önsértés.
Ma már a 16–17 éveseknél a leggyakoribb, de egyre gyakrabban fordul elő 12–13 éveseknél is.
A jelenség fokozatosan egyre fiatalabb korosztályokat is érint, és felnőttkorban is megfigyelhető. Bizonyos személyiségzavarok esetén is előfordulhat tünetként, amelyre terápiás módszereket javasolnak a szakemberek. „Az önsértés lényege, hogy a fizikai fájdalom enyhíti azt a belső, lelki fájdalmat és ürességet, amely a gyermeket elárasztja. Genetikai hajlam, rossz szülői minta, a megküzdési stratégiák hiánya, valamint családi problémák is állhatnak a háttérben.”
„Kevésszer ütöttek meg gyerekként, de az összes pofonra emlékszem” – A fizikai fegyelmezés öröksége generációról generációra
A lányok veszélyeztetettebbek
Magyarországon az önsértő lányok száma 3–4-szerese a fiúknak, ugyanakkor a fiúk gyakran komolyabban bántják magukat. A legfiatalabb érintett korosztály a 9 éves lányok. „Tapasztalatunk szerint a 9 éves lányok esetében gyakran iskolai bántalmazás, nem megfelelő otthoni vagy baráti közeg áll a háttérben. Általában teljesítménykényszer vagy kortárs kapcsolatok miatt kerül túlzott nyomás alá a gyermek.
Ez vezethet ahhoz, hogy ilyen korán jelentkezik a probléma. A gyerekek hajlamosak normalizálni az önsértést, mint a szorongás, fájdalom vagy belső üresség enyhítésére szolgáló tevékenységet.” – mondja a szakember. A szakember szerint a belső üresség érzését több, egyidejűleg jelentkező külső inger, bántás, megalázás, becsmérlés, veszteség is aktiválhatja, amely különösen megviseli a gyermeket. Ilyenkor védekezési mechanizmust igényelnek – ennek egyik nem megfelelő formája lehet az úgynevezett „inkább már ne érezzek semmit” típusú reakció.
„A lányok érzékenysége - amelynek hátterében hormonális és testi változások is állhatnak - hozzájárul ahhoz, hogy nehezebben birkózzanak meg a mindennapi kihívásokkal. A fiúknak más megküzdési mechanizmusaik vannak. Ez a felnőtteknél is megfigyelhető – a fiúk temperamentuma és megoldási stratégiái eltérőek. Náluk ritkábban fordul elő önsértés, de amennyiben igen, az sokszor súlyosabb. Mindkét nemnél átcsaphat az önsértés akár szuicid hajlamba is.”
A közösségi média
A közösségi média árnyoldalai – különösen a zaklatás, online bántalmazás – is vezethet önsértéshez, mert a gyerekek számára elveszhet a világ biztonságérzete. Olyan hatások is érhetik őket, amelyek feldolgozására még nincsenek eszközeik. „A közösségi média platformjai túl korán elérhetővé válnak a gyerekek számára. Nekik is vannak igényeik – szeretnének olyan élményekhez jutni - tárgyak, utazás, kapcsolatok révén - amiket másoktól látnak, de amit a családjuk nem tud nekik megadni. Ez belső konfliktust okoz, ami a keretek és határok feszegetéséhez vezethet.”
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Amikor a szülő nem tudja teljesíteni a gyermek vágyait, az konfliktust eredményezhet a családi térben, és önértékelési zavarokat is elindíthat. A gyerekek kritikai gondolkodása csak fokozatosan fejlődik ki – még kamaszkorban sem elég érett. A közösségi média által közvetített tartalmak megítélésére sokszor nincsenek felkészülve. „Korai életkorban sérülékenyebbek, kamasz korban pedig lázadnak a szülőkkel és a környezetükkel szemben, hiszen még sok mindenre nem tudják a választ, ezért fokozottan megviseli őket, ha tehetetlennek érzik magukat egy helyzettel szemben.”
Gyakori, hogy a bántalmazó gyermek, bántalmazó környezetből jár az iskolába - beszélgetés az iskolai bántalmazásokról Szajli Claudia pszichológussal
Mit tehet a szülő?
Fontos, hogy a szülő figyeljen az intő jelekre. Ilyen lehet például, ha véres ruhadarabot talál a szennyeskosárban, vagy éles tárgyat – például pengét – a gyermek holmijai között. „Ha egy gyerek szándékosan fájdalmat okoz saját magának, azt mindig komolyan kell venni. Nemcsak azért, mert ez egy segélykiáltás, hanem mert az önsértés egy krízis helyzetre adott válasz. Ilyenkor gyermekpszichiátriai ellátás szükséges. A szülők gyermekpszichiáterhez fordulhatnak, akit el lehet érni a sürgősségi osztályokon keresztül is.
Ezenkívül pedagógiai szakszolgálathoz is fordulhatnak. Súlyosabb esetben pedig Országos Mentőszolgálat is segíthet: ők meg tudják mondani, hol van a legközelebbi sürgősségi osztály, ahonnan tovább tudják irányítani a gyermeket pszichiátriai ellátásra.” Dr. Várnai Nikoletta hangsúlyozza: a szülő semmiképp se hibáztassa a gyermeket. Fontos, hogy a gyerek érezze, hogy mellette állnak, számíthat a családjára, és együtt meg tudják oldani a problémát.
„Fel kell tárni a háttérben álló okokat: a személyes sérelmeket, szorongásokat. Kivizsgálás és terápia során, türelemmel ki lehet vezetni a gyermeket ebből a helyzetből. A személyiségfejlődési problémák is korrigálhatóak.” A megfelelő támogató közeg szintén segíthet. Olyan közösségek jelenthetnek kapaszkodót, amelyek reális, életkornak megfelelő elvárásokat támasztanak. Ha egy gyerek megéli, hogy képes teljesíteni, elérni a céljait és sikeres lenni, akkor az önértékelése is fejlődni fog.
„Már kiskortól érdemes olyan nevelési attitűdöt alkalmazni, amely értékes, közös családi programokat helyez előtérbe, valós élményekkel – nem virtuálisokkal. Beszélgetés, sport, közösségi események vagy mozi – ezek mind hasznosak lehetnek. A gyermek korosztályának megfelelően kell kommunikálni, meghallgatni őket, reflektálni érzéseikre, gondolataikra és az őket érő impulzusokra. Fontos, hogy ne ragadják el olyan hatások őket, amelyek negatívan hathatnak rájuk.”
