Köntörfalazás nélkül szeretném elmondani, milyen volt anyaságom első éve

Milyen, amikor egy nőből anya lesz? Ezt a kérdést megközelíthetjük rózsaszín szemüvegen keresztül, és beszélhetünk a mézes-mázas, babaillatú apró ruhácskákról, göndör kacajokról és békésen alvó csecsemőről. De megközelíthetjük a pesszimista realitás oldaláról is, és beszélhetünk végig üvöltött éjszakákról, szüntelen félelemérzetről, folyamatos hát és derékfájdalomról, kisebesedő mellbimbókról és csillapíthatatlan sírásokról. Én azonban egy harmadik utat választok, és feketén-fehéren elmesélem, milyen is az első év a babával.

Az anyaságra nem lehet eléggé felkészülni. Hiába a jobbnál jobb szülés- és szülői szerep felkészítő könyvek, programok, a valóságban minden más, mint ahogy azt szülés előtt elképzeljük. Embert próbáló hullámvölgy ez, mégsem cserélném el semmire, mert életem legboldogabb része.

„Egy gyerekkel könnyű”

Mielőtt belecsapok a lecsóba, álljon itt egy gondolat a kéretlen megjegyzésekről. Mert mihelyt gyermeket tervez egy nő, azonnal különböző tanácsokkal látja el a környezete. Sajnos ezeknek a tanácsoknak a túlnyomó többsége félelmet kelt a leendő, vagy éppen a gyermekét a karjában tartó anyában. „Jól alszik? Úgyis jön majd a négy hónapos alvási regresszió, és akkor vége a nyugodt éjszakáknak...” “Egy gyerekkel könnyű…”. “Majd meglátod, amikor egy éves lesz, addigra már teljesen kihűl a házasságotok…” .

Ez csupán néhány azokból a kéretlen tanácsokból, amelyekkel más édesanyák láttak el. Mit mondjak, nem könnyítették meg a helyzetem. Utólag látom, hogy milyen sokat szorongtam mások rám projektált szorongásai miatt. Volt, amikor sikerült kizárni a külső hangokat, volt, amikor nem. Néhány hónappal a kisfiam születése után már csak azokra hallgattam, akik a kezdetektől támogató tanácsokat adtak - mert szerencsére ilyen barátnőből is sok van, és nekik örökre hálás leszek. De be kellett látnom, hogy

mindig az a legjobb, ha a belső hangra hallgatok.

„A gyerekvállalás nem verseny, és nem számháború” – mi történik, ha lejár a Babaváró türelmi idő, de még nincs baba? Szakértő válaszol

Viszlát, nyugodt éjszakák

Az első és legmeglepőbb tapasztalat az éjszakákkal kapcsolatos. Tudtam, hogy a fiam születése után más lesz, de azt nem tudhattam, hogy pontosan mennyire. Az első hat hétben a babák még nem tudják megkülönböztetni a nappalt és az éjszakát, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy akár délután 3 óra van, akár hajnali 3 óra, ő felkel, és hangos sírással adja tudtomra, hogy éhes, megtelt a pelenkája vagy éppen ölelgetésre vágyik.

Az első hat hét után azonban fokozatosan megszokja, hogy a napnak ritmusa van. Ebben nagy segítség számára a kiszámítható napirend, így tudja, hogy mi után mi következik. Ez pedig óriási biztonságérzetet jelent, mind a kicsinek, mind az anyának - nekem legalábbis segítséget jelentett, hogy tudtam, körülbelül mikor, mi következik. Így tudtam pihenni, főzni, takarítani, dolgozni vagy éppen edzeni. Szép lassan az éjszakák is rendeződtek. Persze volt, amikor alig aludtam többet négy-öt óránál, pedig este 9 órakor már ágyban voltam.

De egy éves korára sokat érett az idegrendszere, és így a nyugodt éjszakák is visszatértek az életembe. Amikor pedig az ember éjszaka jól alszik, akkor valahogy a nappal is jobban megy.

Hiányzik a régi életem?

Néha nagyon, főleg a barátnős esték, a spontán kávézások, a közösségi események, mint egy jó koncert, színház, kiállításmegnyitó vagy csak néhány óra a plázában. Ameddig a baba óránként-kétóránként szopizott (ez körülbelül féléves koráig tartott), addig nem mertem semmilyen programot szervezni. Néztem azokat az anyukákat, akik látszólag gond nélkül utaznak a babájukkal, akik plázába járnak a kicsivel, és irigykedtem: milyen bátrak, gondoltam magamban.

Majd amikor először utaztunk a kicsivel (még nem volt négy hónapos), akkor felismertem, hogy a babás utazás korántsem olyan, mint amit az Instagram posztok alapján láttam. Sokkal kényelmetlenebb, sokkal fárasztóbb és sokkal több aggódással jár. Végül csak utaztunk havonta egyszer az ország valamelyik pontjára, de hazaérve mindig arra gondoltam: jobb itthon. Jobb, mert itt van minden, ami a csecsemőgondozáshoz kell, itt a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb.

Utólag már látom, mennyire hiábavaló volt az a sok ábrándozás, amit azzal töltöttem, hogy milyen lenne itt vagy ott lenni, ezt vagy azt csinálni pelenkacsere, büfiztetés és altatás helyett. Minden pelenkacserének, büfiztetésnek és altatásnak a maga nehézségei ellenére megvolt a helye. Talán ez nem lesz jó PR az anyaságnak, de be kell látni, hogy ez az időszak nem rólunk szól, hanem a családdá válásról. Ennek része az is, hogy hetekig vagy hónapokig otthon vagyunk egy apró gyermekkel, akit napról napra jobban szeretünk és ismerünk.

Sárban játszás, egy ágyban alvás: ezek a legmegosztóbb nevelési kérdések?

Újra beleférek a bikinibe!

A babával töltött első hónapokban minden anya találkozik azzal, hogy megváltozik a teste, és erről szerintem igenis kell beszélni. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy majd elfogadjuk a változásokat, mert néha kifizetődőbb tenni a változásért, mint lenyelni azt. Mivel tudom magamról, hogy egy adott testsúllyal érzem jól magam, nem meglepő módon sok frusztrációt okozott nekem, hogy szülés után máshogy működött a testem. Hiába sétáltam naponta másfél órát a babával, egy kilogramm sem ment le.

Az étkezésemen viszont nem akartam változtatni, mert örültem, hogy a testemmel tudom táplálni a gyermekemet, és nem akartam megkockáztatni, hogy egy szigorú, de hatásos diéta miatt megváltozzon a tejem. Maradt a fokozatosság. Eleinte otthon tornáztam, ameddig a kicsi aludt, majd egyszer-egyszer elmentem a közeli edzőterembe, és most egy év elteltével bérletem van. Akkor tudok edzeni, amikor a fiam alszik, és itthon van a férjem. És engem ez feltölt, ami végősoron a babának is jó. De ismerek anyukát, akinek ugyanezt jelenti az olvasás. Summa, summarum, megtanultam, hogy szülés után sosem lesz ugyanolyan a test, mint előtte, de ez még nem jelenti azt, hogy anyaként ne érhetnénk el az alakot, amiben jól érezzük magunkat.

Rengeteg időm van

Egy anyuka barátnőm mondta: a baba mellett is mindent meg lehet csinálni (dolgozni, tanulni, edzeni stb.), csak mindent lassabban. Igaza van. Minden más tempóban halad, és ez így van jól. És minden sokadlagossá válik, és ez is így van jól. Mert a szülés után végérvényesen megváltozik az élet: szebb lesz, jobb lesz, és boldogabb lesz, dacára minden nehézségnek. De persze el kell telnie egy évnek ahhoz, hogy kimondja az ember: rengeteg időm van, vagyis rengeteg időm van befektetve a gyermeknevelésbe, és bizony ez életem befektetése!