Rendben van a család, a munka és a pénz is, mégis reggeltől estig szorongok

A szorongást sokáig elsősorban az egzisztenciális bizonytalansághoz kötöttük, mondván, ha nincs munka, nincs pénz, nincs biztonság, akkor érthető az aggodalom. Csakhogy ma egyre többen akkor is szoronganak, amikor ezek elvileg adottak. „Nem csak attól lehet rossz a közérzetünk, hogy nehéz múltunk volt, vagy éppen egy rossz időszakot élünk. Akkor is megjelenhet a szorongás, amikor látszólag minden rendben van” – mondják, majd hozzáteszik, sőt, sokszor éppen ekkor válik igazán zavaróvá.

Mert ha nincs konkrét ok, akkor nincs mire ráfogni sem az érzést. A szorongás pedig ettől még hangosabb lesz. Vivien és Ferenc saját történetükből is tudják, milyen mélyről fakadhat ez az állandó belső feszültség. „Mi is szorongunk. És ez leginkább a gyerekkorunkból ered. Egyikünknek sem volt olyan gyerekkora, amire azt lehetne mondani, hogy meleg otthon, családi béke, stabil háttér. Nagyon sok szorongásunk szerintem ebből fakad.”

A szorongást is jobbá teheti ez a technika, neked is érdemes kipróbálni

A stabil felnőtt élet nem törli el automatikusan azt, ami korábban hiányzott: a biztonságérzetet, a kiszámíthatóságot, az érzelmi megtartást. A test ugyan már felnőtt, de az idegrendszer gyakran még mindig veszélyre van hangolva. „Nem normális, hogy már egészen fiatal korban megjelenik a szorongás, mégis egyre több gyereknél látjuk” – teszik hozzá. Ez a minta pedig sokszor láthatatlanul megy tovább felnőttkorba. A harmincas évek ráadásul az összehasonlítás időszaka is. Ki hol tart, kinek van már gyereke, lakása, vállalkozása, házassága, válása, újrakezdése.

„Az ember egy bizonyos életszakaszban elkezdi magát másokhoz hasonlítani. A saját korosztályához, vagy akár az előző generációhoz, és könnyen jön az érzés, hogy mások már előrébb tartanak.” Ez a belső méricskélés pedig állandó feszültséghez vezet, különösen akkor, amikor kívülről minden rendben van, belül viszont valami mégsem áll össze.

Összehasonlítás minden szinten

„Fontos kimondani, hogy a pénz nem boldogít” – mondják a Szorongásnapló alapítói. A stabil jövedelem biztonságot adhat, de nem oldja meg automatikusan a párkapcsolati problémákat, a kiégést, az elmagányosodást vagy a belső bizonytalanságot. „Lehet, hogy valaki nagyon jól keres, de olyan munkahelyi környezetben dolgozik, hogy minden reggel gyomorgörccsel indul el. Vagy kívülről rendben lévő élete van, de otthon a falakon belül egészen más zajlik.” A láthatatlan problémák pedig gyakran maradnak kimondatlanok, mert nincs rá ok, mert ciki panaszkodni, mert attól félünk, hogy bagatellizálják.

„Nem azt tanították nekünk, hogyan legyünk jól, hanem azt, hogyan éljünk túl ebben a világban.” A kérdés ezek után adja magát: miért nem beszélünk róla? A szorongás egyik legerősebb táptalaja a hallgatás, pontosabban az, amikor nincs kinek elmondani, mi zajlik bennünk. „Nagyon sok ember magába fordul, és nem meri elmondani még a családjának vagy a barátainak sem, hogy mi van vele. Holott ha nem mondjuk ki, ami fáj, az magától nem biztos, hogy megoldódik.”

Ez a magyarázat arra, hogy már akkor is stresszelsz, amikor reggel kinyitod a szemed

Sokunk családjában nem volt természetes az érzelmekről való beszéd. „Nem mondtuk egymásnak, hogy szeretlek, vagy hogy büszke vagyok rád. Megkérdezték, mi volt az iskolában, de az érzéseinkről nem beszéltünk” - mondják, és megjegyzik, hogy ez a minta felnőttkorban is velünk marad: erősnek mutatjuk magunkat, miközben belül folyamatos feszültségben élünk.

Párkapcsolat és szorongás

A közösségi média kettős szerepet játszik, van, akinek megkönnyebbülés, hogy arctalanul beszélhet a problémáiról, akár idegeneknek, akár mesterséges intelligenciának. Mások viszont épp itt kezdenek el még jobban szorongani. „Az Instagram-kép a világról sokszor azt mutatja, hogy mindenkivel csak jó dolgok történnek. Senki nem botlik meg, senki nem hibázik. És aki nem tudatos, könnyen elhiheti, hogy az ő élete a rossz.”

Egyetlen kudarc is aránytalanul nagynak tűnhet egy ilyen környezetben. Ez ellen pedig tenni kell. Vivien és Ferenc párként is tudatosan dolgoznak azon, hogy a szorongás ne maradjon kimondatlan. „Minden nap megkérdezzük egymástól, hogy milyen napunk volt. Pár perc őszinte figyelem már rengeteget számít. Egy kis kedvesség, figyelmesség, megértő jelenlét, amitől a másik érzi, hogy nincs egyedül.” Ez azonban nem magától értetődő mindenkinek. Aki olyan családból jön, ahol az érzelmek tabunak számítottak, annak külön tanulási folyamat lehet a megnyílás.

„Sokáig azt éreztem, hogy ha kimutatom az érzéseimet, sebezhető leszek. Ezért próbáltam mindig erősnek látszani, miközben én is szorongtam” - mondja Vivi.

Rendben van, ha nem vagyunk rendben

A Szorongásnapló célja a megoldások gyors kiosztása helyett az, hogy beszélni lehessen arról, amiről eddig nem volt szokás. „Klisés mondat, de igaz: rendben van, ha az ember nincs rendben.” Nem kell mindig hálásnak lenni, nem kell mindig erősnek látszani, nem kell megmagyarázni, miért fáj az, ami fáj. A harmincas évek egyik legnagyobb tanulása talán éppen ez, hogy egy jó helyzet vagy egy ideális állapot is hordozhat terheket, és ettől még nem vagyunk hálátlanok, gyengék vagy elégedetlenek. Emberek vagyunk szorongásokkal, kérdésekkel és egyre nagyobb igénnyel arra, hogy

végre ne csak túléljünk, hanem jól is legyünk.