előfizetésem
Hírlevél
Függők lettünk, és észre sem vettük - Az SMS-en felnőtt generáció idegeit lassan megöli a digitális stressz
A mai huszonévesek éppenhogy benne voltak az SMS-ezés korában, nem úgy a harmincasok és az idősebbek, akik pontosan tudják, hogy mennyi előnye volt az SMS-nek a mindennapjainkra nézve – még ha elsőre nem is gondolnánk!
Boldog békeidők! Így is gondolhatnánk arra az időszakra, amikor az SMS volt a módja annak, hogy rövid üzeneteket küldjünk egymásnak. Lényegretörő, 160 karakternél nem hosszabb (szóközökkel együtt!) üzeneteket, amelyek korlátozták a kommunikációt. Nem így a Messenger és társai, melyek segítségével komoly diszkurzus folytatható. Mindkét korszaknak megvan a maga előnye és hátránya, de korántsem egyértelmű, hogy általában véve melyikkel jártunk jobban!
Bár az SMS-ezés korszakát a kilencvenes évek végétől datáljuk, maga a rövid, szöveges üzenet elküldésének koncepciója már 1984-ben megszületett. Ennek ellenére csupán nyolc évvel később sikerült valóra váltani az elképzelést, és 1992. december 3-án továbbították az első SMS-t, akkor még számítógéppel, mivel a mobiltelefonok nem rendelkeztek billentyűzettel. Ez utóbbira egészen 1997-ig kellett várni, és a Nokia jóvoltából megszületett az első, billentyűzettel ellátott mobiltelefon.
A trauma nem trendi hashtag – ez történik, ha nem ismerjük fel a fájdalmat
Meglehetősen sokáig tartott, míg a felhasználók hozzászoktak az SMS koncepciójához: Amerikában 1995-ben egy átlagos mobiltelefon-tulajdonos havonta mindössze 0,4 SMS-t küldött el. A nagy ugrás akkor jött, amikor 1999-től már különböző hálózatok között is lehetett üzenetet váltani. 2011-re az átlag 0,4 SMS napi több mint 41-re módosult, ám azóta hanyatlik ez a szám, és ezt magyar statisztikák is megerősítik: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2022-es statisztikája azt mutatta ki, hogy míg 2018-ban egy átlagos magyar felhasználó havonta 11 SMS-t küldött, 2021-re ez a szám 8-ra módosult, merthogy az online üzenetküldés átvette az uralmat!
Online üzenetírás és az áttörés
Az 1980-as években már léteztek különböző csevegőplatformok, melynek során a résztvevők valós időben tudtak üzenetet küldeni valakinek, és még felhasználónevet is választhattak! Ez azonban még a világháló megjelenése előtti technika volt, és a ma ismert online üzenetküldés 1990 után kezdődött, amikor is Sir Tim Berners-Lee feltalálta a világhálót. Megjelent a chat, és különböző chatszobák alakultak, majd a kétezres években berobbant az MSN Messenger, ami áttörést jelentett az online beszélgetések terén.
2006-ban vált igazán népszerűvé: ekkor kezdtük el használni a hangulatjeleket, és személyes idézeteket vagy sorokat is lehetett írni, melyeket naponta lehetett változtatni, és profilképet is fel lehetett tölteni. Az évtized fiataljai számára meghatározó felület volt, hiszen itt szövődtek, vagy épp értek véget barátságok és akár szerelmek is. A program értesített arról, ha valamelyik kontaktunk bejelentkezett, és ha ez épp az ellenkező nem egy számunkra fontos képviselője volt, a torkunkban dobogott a szívünk a bejelentkezés tényének láttán. Megannyi kérdés fordult meg a fejünkben:
Én írjak neki, vagy várjam meg, amíg ő ír? Mi lesz most, mit tegyek?
Akkor leszel igazán erős nő, ha megtanulsz végre nemet mondani
Jó ez nekünk?
Az éjszakába nyúló MSN-ezést 2014-ig élvezhettük, hiszen eddigre akkora volt a Facebook térhódítása, hogy esélye sem volt az MSN-nek, az utolsó szöget a koporsójába pedig a Messenger verte. A Messenger, ami mára már nemcsak a fiatalok életében mindennapos, hanem több idősében is, éppúgy, ahogy a WhatsApp vagy a Viber, a két másik legnépszerűbb csevegőapp. A Messenger teljes mértékben átvette a kommunikációt: nemcsak távmunka, hanem távkapcsolat is működhet rajta, legyen az szerelem vagy barátság.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Szinte átvette a beszélgetés helyét. „Majd rád írok”, sőt, mivel diszkrétebb, mint a telefonálás, az esti pötyögés is igencsak gyakori, hisz nem zavarjuk alvó párunkat vagy épp a gyereket, míg a telefonunkon egy barátunk szerelmi bánatát olvassuk, és próbálunk segíteni, kibeszéljük a gyerekünk tanárát, vagy épp a főnököt szidjuk egy kollégával. A Messenger menekülőút akár a jóba, akár a rosszból kifelé. Csapdákat is rejteget azonban, még ha észre sem vesszük őket!
A Messenger ugyanis olyan, mint egy Tamagochi. Azt akarja, hogy vele foglalkozzunk. Rezeg, csipog, így nem hagyva nyugtot, mert pontosan tudja, hogy vágyunk arra, hogy megzavarjon bennünket. Ki akarunk szakadni a saját unalmas vagy épp nekünk nem tetsző világunkból, a munkából, a nehézségekből. És ott a Messenger, ami más világba invitál: mások problémáját próbálhatjuk megoldani, addig sem gondolva a sajátunkra, vicces mémeket küldözgethetünk, vagy épp panaszkodhatunk valakinek az életünkről, és ez nekünk jó.
Csakhogy az üzengetés nemcsak időtöltés, hanem kötelesség is, merthogy a fogadó fél látja, hogy elolvastuk az üzenetét, és vagy válaszolunk ismét ahelyett, hogy a dolgunkat végeznénk, vagy este aludnánk, vagy félretesszük a telefont, bizonytalanságban hagyva a másik felet. Mi is ugyanezt érezzük, ha valaki olvassa az üzenetünket, és nem válaszol azonnal. „Mire vár?” „Miért nem ír?” „Írjam le még egyszer?” Hozzászoktunk az azonnalhoz, hogy minden akkor, abban a pillanatban történik, amikor mi úgy véljük, hogy megtörténhetne.
Mert csak a két pipát látjuk, vagy épp a profilképet, hogy olvasta. Nem ismerjük a körülményeket, de mi reakciókat akarunk. Mert ez éltet: a reakciók, a csilingelések, a telefon rezgése, hogy történik valami, és valaki nekünk ír. Ha online van, miért nem olvassa, amit írtunk? Ha olvasta, miért nem reagál? Ha ugrálnak a pöttyök, és ír, miért nem történik utána mégis semmi? Folyamatos stresszt generálunk ezáltal, nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is, merthogy a Messenger világában nincs nyitva- és zárvatartási idő.
Ki dönt a szőrömről?! – A szőrtelenítés társadalmi nyomása a nők testén
Nem véletlen, hogy sokan mindennapi frusztrációnak élik meg a már-már kötelező, folytonos jelenlétet, és kikapcsolják a helymeghatározást, vagy épp be sem jelentkeznek az appokba, ezzel elkerülve a ki nem mondott elvárásoknak való megfelelést – kockáztatva ezzel azt, hogy egy esetleges, munkahelyet érintő információról is lemaradnak. Mert az információ, az állandó jelenlét stresszforrás, és rengeteg idő, amit mással is tölthetnénk, például önmagunkkal, a párunkkal, a gyerekünkkel, egy könyvvel – a figyelmünket nem megosztva, hanem teljes mértékben azzal töltve, amivel vagy akivel szeretnénk.
Az SMS-ek korában nem voltak ilyen gondjaink. Nem agyaltunk azon, hogy a címzett megkapta-e, olvasta-e, hogy miért nem reagál. Az élet csak zajlott, anélkül, hogy mi percenként arra a bizonyos kis hangra vártunk volna.
Az online csevegés jövője
Az online csevegés, bár kimutathatóan stresszforrás, nem fog háttérbe szorulni, ráadásul immáron a mesterséges intelligencia is benne van a buliban, ötvözve az online keresés és a csevegés élményét.
A technológia gyorsan fejlődik, és az AI már-már emberi mivoltában nyilvánul meg.
Bár az online beszélgetés célja az emberek közötti interakció, könnyen lehet, hogy az AI lesz az, ami átsegít bennünket az online beszélgetések okozta stresszen, merthogy ő nem követel, nem kér számon, nem figyeli, hogy olvastuk-e, amit írt, és azt sem, hogy aktívak vagyunk-e épp. Épp, mint mi nem is olyan régen, miután elküldtünk egy SMS-t.
