Észrevetted már, hogy takarítás közben nemcsak az otthonod tisztul, hanem észrevétlenül a lelkedben is rend lesz?

Amikor minden darabokra hullik, gyakran az egyetlen, amit még irányítani lehet, az a környezet. A traumafeldolgozás nem mindig a terápiás kanapén kezdődik – néha a porszívóval. okszor észre sem vesszük, hogy miközben a konyhapultot sikáljuk vagy kiszanáljuk a fiókokat, valójában a bennünk kavargó káoszt próbáljuk újrarendezni. A takarítás egyfajta titkos túlélési stratégia, amelyhez szakítás, veszteség vagy krízis után ösztönösen nyúlunk. Van, akinek ez az első lépés a gyógyulás felé, még ha nem is tudatosul azonnal. Talán ezért érezzük úgy: amikor tisztább lesz körülöttünk a világ, belül is egy pillanatra könnyebb lélegezni.

Lehet a takarítás terápiás eszköz? Miért nyúlunk rendrakáshoz egy szakítás, haláleset vagy krízis után? És segíthet-e valóban „kitakarítani” a fájdalmat a sarkokból? A témáról Murányi Edina ESP pszichológussal és Szabados Krisztina takarítónővel beszélgettünk– akiknek munkája során megrendítő sorsokkal is találkoznia kellett.

A pszichológusok szerint a rendrakás az egyik leggyakoribb ösztönös reakció, ha valaki valamilyen traumán megy keresztül. Nem azért, mert ettől megoldódik a helyzet, hanem mert a kiszámíthatatlanság közepette legalább valamit lehet uralni.

Murányi Edina szerint: „A traumatikus élmények lényege, hogy kontrollvesztéssel járnak. A takarítás során strukturáltan, ismétlődően mozgunk. Ez az idegrendszer számára nyugtató hatású. Amikor valaki elveszít egy szerettét, kilép egy kapcsolatból vagy krízisbe kerül, gyakran ösztönösen kezd takarítani. A test mozdul, miközben az elme újrarendez.”

A magyar takarítónő, akinek százezres megtekintései vannak a Youtube-on

Túlélési technika fakanál helyett porszívóval

Nem ritka, hogy nők egy szakítás után nekiállnak átrendezni a lakást, kidobni a fiókok mélyén lapuló régi fotókat, illatokat, ruhadarabokat. Ez nem puszta dekorációs igény – ez belső munka. A takarítás ilyenkor a gyász feldolgozásának része. Ahogy a külső környezet megtisztul, úgy kap teret a belső újrarendeződés is.

Murányi Edina így fogalmaz: „Nem ritka, hogy valaki sírva súrolja a fürdőszobát. A test dolgozik, miközben a lélek lassan kienged. A fizikai tevékenység segíthet levezetni a feszültséget – és közben újra lehet érzékelni: van hatásom a környezetemre. Ez az élmény a trauma után létfontosságú.”

Szabados Krisztina tizenkét éve dolgozik takarítóként, és elmondása szerint a legmélyebb munkái sosem a kosztól voltak nehezek, hanem attól, amit a rend mögött érzett. „Takarítottam olyan lakásban, ahol az élettárs hirtelen halála után maradt minden. A nő csak ült, és nézte, ahogy pakolok. Egy szó nélkül megkért, hogy dobjam ki az összes régi ágyneműt. Azt mondta: »Nem tudok benne aludni, mintha még ő feküdne ott.« Máskor egy válás után hívtak: a férj holmiját én csomagoltam össze. Néha egy mosogatószivacs kidobása is valami új kezdetet jelenthet.” Krisztina szerint a takarítás ilyenkor nem házimunka, hanem érzelmi térnyitás.

Van, aki takarítani hív, de valójában a múltat akarja eltüntetni.

A traumák egyik legnehezebb aspektusa, hogy kiszámíthatatlanságot hoznak az életbe. A test reagál – feszültséggel, szorongással, álmatlansággal. A lélek pedig gyakran úgy próbálja helyreállítani az irányítást, hogy kézzel fogható kereteket keres. A takarítás ilyen kapaszkodó lehet. A rendrakás során nemcsak a környezet válik áttekinthetőbbé, hanem a belső világ is. A polcokon sorba tett könyvek, a kitörölt sarkok és a kiszanált fiókok üzenetet hordoznak: van, amit uralni tudunk.

Ez az egy dolog jobban befolyásolja, kit szeretsz, mint valaha is gondoltad volna

Murányi Edina pszichológus szerint: „A strukturált, ismétlődő mozdulatok – mint a felmosás, hajtogatás, selejtezés – biztonságérzetet adhatnak egy olyan időszakban, amikor a világ kontrollálhatatlannak tűnik. A fizikai környezet rendezése közben a gondolatok is csendesebbé válhatnak. Ez nem megoldás – de lehet kiindulópont a gyógyuláshoz vezető úton.”

Tiszta lap? Nem. De tisztább tér.

A takarítás nem oldja meg a traumát – de létrehozhat egy olyan környezetet, ahol már van hely a gyógyulásra. A régi emlékeket őrző tárgyak, illatok, képek eltávolítása segíthet lelassítani az állandó újraaktiválódást. Egy frissen húzott ágynemű, egy újrarendezett szoba vagy egy lesikált konyhapult olyan kapaszkodók lehetnek, amelyek napról napra egy kicsivel közelebb visznek önmagunkhoz.