előfizetésem
Hírlevél
Van néhány dolog, amit jó lett volna szülés előtt tudni, de senki sem beszélt róluk
Van, amire a szülésfelkészítő tanfolyamokkal sem lehet tréningezni, amiről az anyuka barátnők nem szólnak előre, amiről nem tájékoztat sem a védőnő, sem a szülésznő, sem a nőgyógyász, amiről korábban elképzelésünk sem volt. Mert ezek a pillanatok azok, amelyeket mindenki azonnal szeretne elfelejteni. Egy édesanya őszinte vallomása következik a szülőszobán megéltekről, közvetlenül a szülés után, mielőtt még megszépülnek az emlékek.
Nem kell túl sok energiát és időt áldozni arra, hogy egy kismama rátaláljon a különféle szülésfelkészítőkre. A közösségi média a várandósság kezdetétől felvillantja a kismamákat célzó hirdetéseket, köztük babaholmikat, terhesruhákat kínáló webáruházakat és szülésfelkészítő tréningeket. El sem kerülhetnénk ezeket a hirdetéseket, de valljuk be, nem is akarjuk. Mert ki ne szeretne a tőle telhető legjobb tudása szerint készülni az anyaságra, ezzel is a legjobbat nyújtva születendő gyermekének?
Csakhogy a tucatjával elérhető online és offline szülésfelkészítő tréningek nem beszélnek arról, ami valójában ránk vár.
Mindig van erősebb fájdalom
Tudatos harmincasnak tartom magam, aki utánajár a dolgoknak. Ahogy a generációm legtöbb tagja, úgy én is szeretek felkészülten szembenézni az ismeretlennel. Blogokat, könyveket, szakértői interjúkat olvasok, podcastokat hallgatok és tanfolyamokra jelentkezem, hogy elég tudást szerezzek az aktuális érdeklődési körömről. Így volt ez akkor is, amikor megtudtam, hogy babát várok. Minden létező információ érdekelt, kezdve a várandósság különböző szakaszaitól a szülés minden részletén keresztül a gyermekágyig.
Még szülész szakorvosokkal is beszéltem, hogy hiteles forrásból tájékozódjak. A várandósság utolsó napjaiban egészen addig mentem, hogy szülésekről készült videókat néztem a neten – pedig az egyik szülésfelkészítő tréningen külön hangsúlyozta az oktató, hogy semmi esetre se nézzünk ilyen tartalmakat, mert csak inába száll a bátorságunk. Tehát tényleg minden követ megmozgattam, de első szülőként még így is bőven akadtak újdonságok a szülőszobán.
Bár a faros babát is meg lehet próbálni hüvelyi úton világra hozni, ennek óhatatlanul nagyobb a rizikója
Kezdjük is rögtön a szülőszobával. A protokoll szerint a szülés előtt különböző vizsgálatokat végeznek (NST, ultrahangos vizsgálat, hüvelyi vizsgálat). Erről több szülésfelkészítő írás található az interneten, ebben valóban nem volt semmi meglepő. Arról viszont már nem beszéltek ezek az írások, hogy mi történik a lélekkel, amikor egyértelművé válik: beindult a szülés. Ilyenkor ugyanis egyszerre keríti hatalmába az embert az ismeretlentől való félelem, a bizonytalanság és az izgatottság, miközben egyre erősödnek a fájdalmak.
Ahogy a méhösszehúzódások intenzitása nő, úgy percről percre több kétség merül fel: hogy fogom ezt végigcsinálni? Azt hinnénk, hogy van az a fájdalom, aminél már nincs erősebb, erre minden egyes fájással rosszabb lesz. Függetlenül attól, hogy mennyi ideig tart a vajúdás, minden egyes fájás örökkévalóságnak tűnik. Ez a fájdalom tényleg minden képzeletet felülmúl, ami a testet és bizony a lelket is próbára teszi.
Mindenki császármetszést szeretne?
A szülésfelkészítők arra bíztatnak, hogy törekedjünk a lehető legtermészetesebb szülésre, mondván, a babának az a legjobb, ha hüvelyi úton jön világra. Egyes nézőpontok szerint a fájdalomcsillapítókat is érdemes kerülni, kivéve a természetes fájdalomcsillapító módszereket (légzéstechnikák, illóolajok, masszírozás). Ahogy várandósság alatt hallgatjuk az ezzel kapcsolatos előadásokat, még elhisszük, hogy működnek, de a gyakorlat mást mutat.
Kétségtelenül igaz, hogy mind a légzéstechnikák, mind az illóolajok, a masszázs és számos más módszer segít csökkenteni a fájdalmat, de ettől még elviselhetetlennek érezzük azt. Ekkor jön el az a pont, amikor a szülő nők császármetszést kérnek – mint kiderült, a legtöbb esetben konkrétan elhangzik ez a kérés az anyuka részéről. Emlékszem rá, ahogy tovább erősödtek a fájások, ránéztem a szülésznőre, és csak annyit mondtam: császármetszést kérek!
Tíz dolog, ami csak várandós nőkkel eshet meg
Mire ő csak annyit felelt: nyugodjon meg anyuka, minden szülésnél eljön ez a pont. Mivel nem volt indokolt a császármetszés, végül nem teljesítették ezt a kérésemet. A szülésznő viszont megerősítette, hogy minden természetes szülésnél felmerül a császár gondolata az anyában – csak van, aki kimondja, van, aki nem.
Mikor lesz vége a remegésnek?
A következő meglepetést a szülés utáni szakasz okozta. Arról ugyanis nem beszélnek a szülésfelkészítők, hogy milyen érzés szülés után ott feküdni a szülőszobán. Egy komplikációmentes szülés során a csecsemőt azonnal az anya mellkasára teszik, ekkor kezdődik az aranyóra, ami viszont pontosan olyan, mint ahogy a szülésfelkészítők mondják: semmihez sem hasonlítható, megismételhetetlen, boldog idő.
Csakhogy a csecsemőt az aranyóra elteltével leveszik az anya mellkasáról, hogy elvégezzék az ilyenkor kötelező vizsgálatokat és lemossák róla a vért. Az anya pedig ott marad az ágyon, és az egész teste remegni kezd. A szervezet addigra teljesen kimerül, az izmok megfeszülnek, és a testet érő sokk hatására már-már megállíthatatlannak tűnik a remegés.
Közben a szülésnél segítő stáb tagjai sorra cserélik az anya alatt lévő úgynevezett betegalátétet (úgy kell elképzelni, mint egy kisebb eldobható lepedőt), ami pillanatok alatt átázik a vértől. Ekkora a fájások elmúltak, de amit az ember ilyenkor érez, még mindig közelebb áll az elviselhetetlenhez.
Tolószékben a kórházi szobáig
Amikor már azt hittem, hogy további meglepetés nem jöhet, akkor kiderült, hogy a legtöbb először szülő anyát tolószékkel viszik el a kórházi szobáig. Amikor ott feküdtem a szülőágyon, és a szülésznő behozott egy tolószéket, nagyon meglepődtem. Először arra gondoltam, hogy valami komplikáció történt, de azonnal megnyugtattak, hogy a kerekesszékre azért van szükség, mert a testem már annyira kimerült, hogy képtelen lennék lábon megtenni a kórházi szobáig vezető kétperces utat a folyosón.
Senki nem kapott még kedvet a szüléshez egy film alapján, mint ahogy az anyaságra sem lehet a mozivásznon felkészülni
De ekkorra már igazán semmi sem számít, elég az a tudat, hogy a csecsemő jól van. Ekkorra az ember minden addig elképzelhetetlen fájdalmat megélt, amit ember érezhet. Ekkorra már az agy sem működik úgy, ahogy megszoktuk, a vérveszteség és a kimerültség miatt minden homályos. Ezek azok a pillanatok, amelyeket mindenki szeretne elfelejteni, és amelyeket az évek múlásával bizony el is felejt az ember. Mert szerencsére úgy lettünk megalkotva, hogy magára a fájdalomra később már nem emlékszünk pontosan.
Megmaradnak a szülőszobán átélt nehéz percek, órák, a kísérő támogatása, a szülésznő arca, az aranyóra öröme, az újszülött első sírása, a csecsemő bőrének tapintása, de a fájdalom elhalványul és az emlék megszépül. Nem arról van szó, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamok feleslegesek vagy félinformációt tartalmaznak. Egy hiteles forrás igenis sokat segíthet a szüléssel kapcsolatos félelmek leküzdésében, akárcsak az anyuka barátnőkkel folytatott beszélgetések. De be kell látni, hogy a szüléssel járó fájdalomra semmi sem készíthet fel.
Egyedül abban bízhatunk, hogy a női test sokkal többre képes, mint azt gondolnánk.